A torinói világbajnokságon alkalmazzák először vívásban a videobírót, ami lehetővé teszi, hogy vitás esetekben megalapozott döntések szülessenek.
A szabályok szerint egy hagyományos, tizenöt találatig vívott asszóban mindegyik fél háromszor kérheti, hogy nézzék meg az adott akcióról készült felvételt, ugyanerre a csapatversenyek során valamennyi párban egy-egy alkalommal, azaz csapatonként összesen kilencszer van lehetőség. A kérdéses esetnél a vívó szól a vezetőbírónak, hogy a monitornál ülő másik döntnökkel elemezze a történteket. A döntést utóbbi hozza meg, amivel szemben már nincs tiltakozási lehetőség.
Bár néhányan vitatják a rendszer életképességét, mondván, a bírók között azért létezik valamiféle összetartás, és nem igazán változtatgatják meg egymás ítéleteit, mások úgy vélik, hasznos az újítás. Kovács Tamás, a sportág hazai szövetségének technikai igazgatója szerint például a vezetőbíró mindenképpen kontroll alatt van, ráadásul a versenyző a korábbinál hivatalosabb formában tiltakozhat.
Az első éremosztó napon az esetek többségében ugyan a kontrollbíró helyben hagyta az asszóvezető döntését, de akadt példa a módosításra is. Így például Decsi Tamás és Nemcsik Zsolt összecsapása alkalmával, amikor előbbi kért maga számára egy tust, és a visszajátszás alapján meg is kapta. Más kérdés, hogy ezzel együtt kikapott esélyesebb, és végül az ezüstéremig menetelő ellenfelétől. Ugyancsak kardban, az orosz elődöntőben a későbbi győztes Sztanyiszlav Pozdnyakov ragaszkodott hozzá, hogy az ő verzióját fogadják el, s azzal, hogy igazát a kontrollbíró is bizonyítottnak látta, 14-13-as vezetése után nem 14-14, hanem 15-13 lett az állás, ezzel pedig továbbjutott. Ha nincs a videobíró, Alekszej Froszin egyenlít, az utolsó támadás pedig akár az ő számára is eredményes lehetett volna.
A világbajnokságot egyébként az első két nap tapasztalatai alapján jól szervezik az olaszok, érzékelhető, hogy értenek hozzá. A vívás népszerű is Olaszországban, amit többek között az jelez, hogy vasárnap már délelőtt is 1000-1500 néző látogatott ki az Oval Lingottóba, a döntős programot illetően pedig olyasmi fordult elő, ami ebben a sportágban - Franciaországot kivéve - másutt ritkán: szűknek bizonyult a 2500 fő befogadására alkalmas központi csarnokrész. Igaz, volt is miért kilátogatni a helyieknek, női tőrben ugyanis hármas hazai siker született. Ez pedig másnap már a Gazzetta dello Sport címlapjára is ki tudott kerülni.