Világbajnok lett a férfiöttusa-váltó

Aranyérmet szerzett a Horváth Viktor, Fülep Sándor, Kállai Ákos összeállítású együttes a guatemalavárosi öttusa-világbajnokság férfi váltóversenyében. A második helyen a fehéroroszok végeztek, a dobogó harmadik fokára pedig a kínaiak állhattak fel a 16 csapatos mezőnyben. A magyarok ezt megelőzően világbajnokságon ilyen összeállításban 2001-ben Millfieldben és tavaly Varsóban győztek ebben a számban. 2003-ban Pesaróban a Balogh Gábor, Horváth, Kállai trió nyert.

Szoros versenyt vívtak egymással az élcsoport csapatai. A lövészetet követően még a fehéroroszok vezettek, igaz csak egy körrel értek el többet, mint a magyarok, ami mindössze 12 pontos különbséget jelentett. A második számot, a vívást Kállaiék nyerték, de ezúttal sem alakultak ki nagy különbségek, a második helyen az oroszok, a harmadikon a fehéroroszok zártak.

A magyarok az élre kerültek, s ezt a pozíciójukat a 3x100 méteres úszás során is megőrizték, noha - egyébként a papírformának megfelelően - csak a hatodik legjobb idő lett az övék. Ebben a tusában a britek bizonyultak a leggyorsabbnak, mögöttük az oroszok és a kínaiak csaptak a célba.

A lovaglás előtt Magyarország, Fehéroroszország, Oroszország volt a sorrend. A magyarok előnye a közvetlen üldözőkkel szemben 32, illetve 80 pont volt, ami futóidőre átszámítva 8, illetve 20 másodperc. Az élen álló trióból először az oroszok lovagoltak a pályára. Elsőként az olimpiai bajnok Mojszejev próbálkozott, de mindjárt a második akadálynál komoly gondja akadt, lova hirtelen megtorpant, ő pedig majdnem leesett. Rombolásért, majd később akadályverésért pontlevonás járt. A másik két csapattag hibátlanul ment végig.

Ezután következtek a fehéroroszok, akik szépen lovagolva maximális pontszámot értek el, vagyis a magyarok annak tudatában mentek be a pályára, ha rontanak, csökken az előnyük, esetleg hátrébb is csúsznak. Ezzel együtt előbb Horváth, majd Fülep ment végig gond nélkül, végül pedig Kállai is rontás nélkül oldotta meg a feladatát, ami korántsem volt egyszerű, lova ugyanis rendszeresen szinte az akadályok alól ugrott.

A remek produkcióval megmaradt a fehéroroszokkal szembeni nyolc futómásodperces különbség, míg az oroszok hátránya több mint egy percre nőtt. A harmadik helyre - szintén hibátlan lovas teljesítménnyel - feljöttek az úszás után még hatodik kínaiak.

A 3x1500 méter előtt a magyar táborban senki sem tudta, elég lesz-e az előny a fehéroroszokkal szemben. Az elsőként futó Horváth Viktor azonban gyakorlatilag mindent elintézett...

Horváth Viktor: "Amint ebben az összeállításban mindig, úgy most is jó hangulatú versenyt hoztunk össze. Ezzel együtt kicsit nehezebb volt nyerni, mint máskor. A vívásban nem jöttek igazán könnyen a győzelmek, de így is mi lettünk a legjobbak. A lovaglást szépen oldottuk meg, mégis nagyon kellett futni a győzelemért. A rajt előtt úgy gondoltam, hogy öt másodperc körül verhetek rá a mögöttem induló Meljahra, de szerencsére a duplája jött össze. Összességében okosan futottunk."

Kállai Ákos: "Ma is csapat volt a csapat. Korábban többször úgy nyertünk, hogy az első négy számban jelentős előnyt szereztünk, aztán a végén már nem kellett mindent kiadni magunkból. Most nagyot kellett futni, de nem bánom, mert legalább bebizonyítottuk, hogy így is tudunk győzni. Viktor a futás elején lerendezett mindent. Nagyon nehéz az ellenfélnek úgy küzdenie, hogy egyre kevesebb lehetősége van a felzárkózásra. Taktikusan futottunk, ráadásul aranyért hajtani azért lelkileg mindig könnyebb, mint bent szenvedni a mezőnyben."

Fülep Sándor: "Minden számban jól szerepeltünk, nem hibáztunk sehol. Nem volt könnyű a fehéroroszok után lovagolni, tudtuk, ha rontunk, elúszhat az aranyérem. A futás előtt nem voltam biztos benne, hogy nyerünk, mert a fehéroroszok jók ebben a számban, ráadásul hozzánk képest pihentek is voltak. Egy csapattag nem jutott be a hagyományos verseny döntőjébe, a másik kettő pedig ott már nem igazán hajtott a futásban, mert nem volt miért. Szerencsére Viktor a nyolc másodperces előnyt tizennyolcra növelte, így Ákosnak meg nekem már könnyebb dolgunk volt."

Pálvölgyi Miklós, szövetségi kapitány: "Ez egy hatalmas csapat. Ma is bizonyították, hogy mennyire együtt vannak, egymásért futottak a végén. Mindig jól lőnek, így most is, nagyszerűen vívtak, lovaglásnál pedig egyszerűen megették ezt a kiskutya pályát."