Strel február elsején indult el a folyam perui felső szakaszán, és szombaton ért célba a vasárnapi hírügynökségi beszámolók szerint. Az 52 éves férfit húsz fős csapat kísért kajakokban. A maratoni úszó több mint két hónapon át naponta átlag 80 kilométert tett meg Földünk második leghosszabb, és messze a legbővebb vizű folyamán. A folyó delta-torkolatánál lévő Belémig négyszer döntötte meg a saját maga által felállított korábbi világrekordot: 2000-ben 3000 kilométert úszott lefelé a Dunán, 2002-ben csaknem 3800 kilométert a Mississippin, 2004-ben több mint 4000 kilométert a Jangcén.
Mintegy 100 kilométerrel a kitűzött cél előtt, csütörtök este rendkívül gyengének érezte magát, és magas vérnyomása miatt az orvos eltanácsolta útjának folytatásától, Strel mégis visszaereszkedett a vízbe, hogy végigússza az utolsó szakaszt is. Ezt a "véghajrát" élete legkeményebb megpróbáltatásának nevezte. A dagály idején az óceán felől érkező ellenáramlat sokszor visszafelé sodorta.
Februárban másodfokú égési sérüléseket szenvedett, mégsem hagyta abba az úszást
A szlovén halember a 65 nap alatt 12 kilogrammot veszített súlyából. Gyakran görcsök, fertőzések, krónikus álmatlanság gyötörték, s olyan veszélyekkel kellett szembenéznie, mint a piráják, kajmánok, különféle paraziták, illetve a 2,5 centiméter hosszú candiru hal, amely a testnyílásokba behatolva beakasztja magát és a megtámadott személy vérén, szövetén élősködik.
Strel a folyó középvonalán igyekezett úszni, hogy minél távolabb legyen a veszélyes halaktól, kígyóktól, kajmánoktól, amelyek inkább partközeli vizekben tanyáznak. Úszóruhát viselt, és szerencséje volt. "Azt hiszem, az állatok egyszerűen elfogadtak, annyit úsztam együtt velük, hogy azt kellett gondolniuk, egy vagyok közülük."
Strel úgy nyilatkozott, hogy a Nílus nem szerepel tervei között, a világ leghosszabb folyója ugyan, de ami a vízbőséget illeti, az Amazonashoz képest csupán egy kis csermely.