Janics: aranyos, de nehéz ember

"Nagyon nehéz ember vagyok, de tudok ám aranyos is lenni..." - írja magáról a kétszeres olimpiai bajnok Janics Natasa az iWiW-en. De vajon miből "fakadhatnak" az örökké vidám, mosolygós Natasa nehézségei?

Valóban olyan nehéz lenne, mint ahogyan azt állítja magáról?
Hát, nem túloztam. Valóban vannak rossz pillanataim, amikor biztos, hogy megsértek másokat. De aki ismer, az tudja, hogy többnyire nem gondolom komolyan. A feszültség, a stressz, a fárasztó munka felszínre hozza néha azt, amit nem is akarunk magunkból megmutatni.

Hisztizik?
Megesik az is. Néha sok, ami rajtunk van, és olykor előtör belőlem.

Belegondolva, nem is lehet olyan könnyű az élete. Nyolc nő reggeltől estig együtt...
Na ugye! Egyébként kilenc nő. Kati nénit ne felejtsük ki a sorból. És mindenkinek más és más a habitusa, az életritmusa, a háttere, az igénye. Tényleg nehéz így élni. A nők talán tudják, miről beszélek, de azt hiszem, a férfiaknak is lehet sejtésük. Egyébként nekem az a meglátásom, hogy azok a sportolók, akik magas színvonalon űzik azt, amit csinálnak, egytől egyig nagyon nehéz emberek.

Janics Natasa (jobbra) és Kovács Katalin önfeledt ünneplése a tavalyi vb-sikerek után

Azért azt jól sejtem, hogy az athéni olimpián látott Janics Natasa, már nem is ugyanaz a Janics Natasa?
Sokat változtam, ami szerintem nem is olyan meglepő. Eltelt három év, érettebb, tapasztaltabb lettem. Van egy társam, akivel nagyon jól érzem magam, van egy kutyusom, és bár a családom most is messze van tőlem, itt belül egyre közelebb kerülnek hozzám. Amikor télen, Budapesten vannak az edzések, a többiek a családjukhoz, a szeretteikhez mennek haza. Nekem messze van Szeged, hát még Bácskapalánka. No és a nagypapám Horvátországban, aki nagyon hiányzik.

A papa tudja, hogy az unokája mit ért el itt Magyarországon?
Tudja és nagyon büszke rám. Mindenkinek meséli a kis falujában, hogy Natasa milyen nagyszerű sportoló. Az megnyugtat, hogy bár a család szétszóródott a világban, mindenki megállja a helyét, és a rég volt nehézségek után ma már nem kell nélkülöznünk.