Inkább a kvóta, mint két Eb-arany

Öttusázóink szerdán reggel Bécsből indulnak Rigába, ahonnan elméletileg rögtön Pekingbe juthatnak, a lett fővárosban csütörtökön kezdődő Európa-bajnokságon ugyanis már olimpiai kvótákat is osztanak. Az egyikért utazik Máthé Vivien, az Alba Volán-Bericap 24 éves, váltóban már világbajnok és Eb-ezüstérmes, csapatban tavaly vb-harmadik versenyzője is.

- Májusban a székesfehérvári női Világkupán a győztes Vörös Zsuzsanna mögött a második legjobb hazai versenyző lett a hatodik helyével. A budapesti férfi Világkupán az ötödikként zárt Balogh Gábor végzett legelőrébb a válogatottból. Mindez azt is jelentheti, hogy két világklasszisunk után Máthé Vivien a harmadik számú reménységünk az Eb előtt?
- Jó lenne, ha így lenne, de ezt sajnos nem lehet kijelenteni. Abból, hogy valaki egy adott Világkupán jól szerepel, még nem szabad azt a következtetést levonni, hogy a következő versenyen is minden tökéletesen alakul majd a számára. Persze, azon leszek, hogy Rigában is a lehető legtöbbet kihozzam magamból, mégpedig mind az öt számban. Arra kell törekednem, hogy csak saját magamra figyeljek, a többiekkel egyáltalán ne foglalkozzak, és ha minden összejön, akkor remélhetőleg az Eb-n is sikerül egy szép eredményt elérnem.

- Bizonyára szinte mindenkit ismer a mezőnyben. Önmagát hova sorolja be?
- Ez nagyon nehéz kérdés... Minden attól függ, az aktuális versenyen ki milyen napot fog ki, milyen lábbal kel fel reggel. A döntőben harminchatan indulhatnak, és aki ide bejut, azok között egy se lesz olyan, akinek ne lenne esélye a nyolc közé jutásra. S az Eb-n most az a kulcskérdés, hogy kik végeznek az első nyolc között, hiszen ők már olimpiai kvótához jutnak. Ami engem illet, úgy gondolom, ha a technikai számok jól sikerülnek, akkor mindenképpen ott lehetek az első tízben, és ebbe akkor már belecsúszhat a nyolc is.

- Ha már a technikai számokat említette, a fehérvári Világkupán lövészetben százhetvenkét körrel kezdett, ami csak a 24. helyre volt elegendő, innen kapaszkodott minden szám után egyre feljebb.
- Sajnos a 172 kör valóban elég gyenge eredménynek számít, önmagamhoz képest is. Akkor kicsit túlizgultam a dolgokat. Tíz körrel többet kellett volna elérnem, vagy legalább 180 kört, ami már elfogadható eredménynek számít.

- A legutóbbi edzésen mennyit lőtt?
- Ebből nem lehet kiindulni, hiszen az edzés és a verseny két teljesen különböző szituáció. Szóval, hiába mondanám, hogy a legutóbbi edzésen eszméletlenül jól lőttem, ez pszichésen összehasonlíthatatlan egy versenyhelyzettel.

- Akkor csak megnyugtatásképpen: tényleg eszméletlenül jól lőtt?
- Maradjunk annyiban, hogy a legutóbbi lövészetem egész normálisan sikerült.

- Tavaly vívásban csúnya baleset érte a Világkupa-döntőben. Ez nem feszélyezi a páston?
- Olyan erővel szúrtak a bokámra, és még bele is léptem, hogy beszakadt a bokatokom. De ezt szinte már el is felejtettem, végül is ez nem volt olyan nagyon súlyos sérülés. Főleg, ha a 2001-es lovas balesetemet vesszük alapul.

- Akkor mi történt pontosan?
- A lovam megcsúszott az egyik kanyarban, és úgy estünk el, hogy a lábfejem éppen a ló alá került. Egyetlen pillanat alatt ötszáz kiló zuhant rám, és a lábközépcsontom tizenvalahány helyen tört el. Mit mondjak, nem volt könnyű talpra állnom, és ezt nem csak szó szerint értem. Az előtte levő esztendőben, nagyon fiatalon már felnőtt világbajnok voltam váltóban, ám a szerencsétlen eset után fél évet ki kellett hagynom. És amikor visszatértem, egy ideig a sor végén kullogtam. Gyakorlatilag járni is újra kellett tanulnom.

- Előre tekintve, az olimpián a férfiaknál és a nőknél is harminchat versenyző indulhat, s ha csak azt nézzük, hogy tavaly 17. volt a világbajnokságon, mindenképpen helye lenne a pekingi játékokon.
- Ezért is bízom benne, hogy ott lehetek az olimpián, s jó lenne már most Rigában megszerezni kvótát.

- Válasszon két lehetőség közül: Rigában Európa-bajnok lesz a csapattal és a váltóval is, egyéniben pedig a tizedik helyen végez, avagy nem nyer semmilyen érmet, a váltóban ráadásul leesik a lóról, viszont egyéniben nyolcadik lesz.
- Hű, a lóról nem szeretnék leesni, már csak az említettek miatt sem, de mivel az öttusa alapjában véve egyéni sportág, nem lehet kétséges, hogy melyiket választanám. Természetesen a második eshetőséget, az olimpiai kvótát érő egyéni nyolcadik helyet.