"A verseny előtt nem sokkal azon gondolkodtam, hogy szeretni fog-e engem bárki, ha nem nyerek, tisztelnek-e majd, ha veszítek" - nyilatkozta a 9.85 mp-cel győztes, 25 éves amerikai sprinter. "Anyukám azonban erőt és hitet adott nekem, megváltoztatott. A pályán, mielőtt betérdeltem volna a rajtgépbe, azt mondtam magamnak, hogy én vagyok a leggyorsabb a világon és megköszöntem Istennek, hogy itt lehetek."
A vasárnapi finálét 40 ezer néző társaságában Gay édesanyja, illetve öccse és húga is a helyszínen nézte végig. "Láttam rajta, hogy nagyon ideges. Meg akartam nyugtatni, pedig higgyék el, én is iszonyatosan feszült voltam a döntő előtt. Most azonban nagyon boldog és büszke vagyok" - mondta Daisy Lowe, Gay mamája.
Íme a verseny
Powellen szintén érezni lehetett a feszültséget a rajt előtt, ám őt úgy tűnik, senki sem tudta megnyugtatni. "Nagyot hibáztam már a táv elején, aztán megijedtem és elgörcsöltem a versenyt" - foglalta össze kiábrándító produkcióját a világcsúcsot 9.77 mp-cel tartó jamaicai vágtázó. "Most szomorú és csalódott vagyok, de jövőre elkapom őt."
A Gayhez hasonlóan 25 éves sprintert ugyan a bahamai Derrick Atkins is megelőzte, bronzérmével azonban így is pályafutása legjobb helyezését érte el nagy világversenyen.