A sakk-vb résztvevői fehéren-feketén: Vlagyimir Kramnyik

Mexikó fővárosában szeptember 12. és 30. között rendezik meg a nyolc résztvevős, kétfordulós sakkvilágbajnokságot. A nagy érdeklődéssel várt viadalon hazánkat Lékó Péter képviseli, aki három éven belül harmadszor csatázik a világbajnoki címért. A döntőn a címvédő Vlagyimir Kramnyik, a világranglistát vezető exvilágbajnok Viswanathan Anand mellett az orosz Aleszander Morozevics, Peter Szvidler és Alekszander Griscsuk, az örmény Levon Aronjan és az izraeli Borisz Gelfand játszik még. A résztvevőket bemutató sorozatban a sakkozás 14. világbajnoka, a háromszoros olimpiai bajnok Kramnyik pályafutásának legfontosabb állomásait idézzük fel.

Az egyesített világbajnoki cím büszke birtokosa, Vlagyimir Kramnyik 1975. június 25-én született Tuapszében, a Fekete-tenger partján. Ötéves korában tanult meg sakkozni, tehetsége korán kibontakozott, ifjúsági világbajnokságot nyert 16 évesen. Garri Kaszparov minden idők legtehetségesebb sakkozójaként emlegette, és a világbajnok határozott óhajára Kramnyik 17 évesen már tagja volt az 1992-es manilai sakkolimpián aranyérmes orosz válogatottnak. A bemutatkozása frenetikus sikert hozott, 9 játszmájából 8,5 pontot szerzett. A debreceni Európa-bajnokságon is remekelt, aranyérmes az orosz csapattal. Kramnyik ebben az évben megkapta a nagymesteri címet. Még kétszer, 1994-ben és 1996-ban olimpiai bajnok. 1993-tól a szuperversenyek állandó résztvevője, 25 olyan tornán szerepelt, amely 18-as (2676), vagy még magasabb kategóriájú volt. Kramnyik számos tornagyőzelem, dobogós helyezése mellett még egy Guinnes-rekordként is említhető sorozatot mondhat magáénak, 2000 júliusától 18 hónapig a sakkvilág legjobbjaival 80 játszmát vívott, és veretlen maradt.

Az 1993-ban a svájci rendszerű bieli zónaközi döntőn kiharcolta a világbajnok-jelöltséget, sőt a PCA világbajnoki ciklusban is kandidátus lett, egyszerre két vasat tarthatott a tűzben. A FIDE világbajnoki címéért először páros mérkőzésen 4,5-2,5-re simán legyőzte az izraeli Judaszint. A PCA meccsen azonban nagy meglepetésre 4,5-1,5-re kikapott az amerikai Gata Kamskytól. Kramnyik a váratlan vereségért nem vigasztalódhatott a FIDE ciklusban, az izraeli Borisz Gelfand 4,5-3,5-ös győzelemmel jutott tovább. Kramnyik 1998-ban a spanyol Alekszej Shirovval meccselt a kihívó jogáért, ezt a mérkőzést 5,5-3,5-re elbukta, de a Kaszparov-Shirov világbajnoki döntőt nem játszották le, a mérkőzésre nem találtak szponzort. Kaszparov nagyon szerette volna tető alá hozni Ananddal a meccsét, de a kezdeti biztató tárgyalások végül elakadtak. Kramnyik 1999-ben szerencsét próbált a FIDE kieséses rendszerű világbajnokságán, Las Vegasban, a negyeddöntőben az angol Adams ellen a rapid rájátszás során alulmaradt. Kaszparov végül Londonban, 2000 októberében a világranglista második Kramnyikkal mérkőzött meg.

Vlagyimir Kramnyik a Braingames 16 játszmás világbajnoki döntője előtt ígéretet tett, hogy az "életéért" fog küzdeni Garri Kaszparov elleni meccsén. A meccs békés döntetlennel indult, majd Kramnyik vezetést szerzett. A 25 éves kihívó sokkal jobban felkészült, szekundánsai, a spanyol Illescas Cordoba Illescas, az orosz Jevgenyij Barejev és a francia Joel Lautier nagyszerű csapatot alkottak. Kaszparov tőle szokatlan hibákat követett el. Kramnyik könnyű nyerést hibázott el a negyedik játszmában, kihasználatlanul hagyta esélyét a hatodikban. Meglepetésre Kaszparov repertoárja világossal korántsem tartogatott "nyerő változatokat". Mindennél ékesebb bizonyíték volt erre a hetedik parti 11 lépéses remije. A tizedik összecsapás pedig egyenesen katasztrófát jelentett a címvédő számára, a 25. lépésben feladásra kényszerült. A hajrában Kramnyik vált kissé bizonytalanná, de kétpontos előnyét megőrizte és 8,5-6,5-ös győzelemmel elnyerte a profi világbajnoki címet, Kaszparov 15 éves uralkodásának végére tett pontot. Kramnyik igen bölcsen, visszafogottan nyilatkozott, Kaszparov már a veresége pillanatában reményének adott hangot, hogy lesz esélye visszavágó mérkőzésre. Az 1927-ben játszott Capablanca-Lasker döntő óta nem fordult elő, hogy a címvédő még játszmát sem tudott nyerni.

Kaszparov azonban többé nem kapott lehetőséget a visszavágóra és Kramnyik 2004 őszén Brissagóban Lékó Péterrel mérkőzött meg a világbajnoki címért. A 14 játszmás párbaj első partiját nagymesterünk elvesztette, az ötödikben egyenlített, majd briliáns győzelmet aratott a nyolcadik játszmában. Lékó vezetését remikkel a 14. partiig őrizte, de Kramnyik nagyon összeszedte magát a döntő ütközetre, nyert, és a 7-7-es eredmény címe megvédését jelentette. Kramnyik komoly egészségi problémái miatt öthónapos kényszerpihenőre szorult, a torinói sakkolimpián játszott ismét, és kitűnő eredményt ért el, nem rajta múlott, hogy az első helyen kiemelt orosz válogatott csak hatodik lett. A világbajnoki döntő előtti főpróbája is sikeres volt, Dortmundban éppen Lékót legyőzve végzett az élen.

A Kalmük Autonóm Köztársaság fővárosában, Elisztában rendkívül izgalmas, fordulatokban gazdag rapid rájátszással fejeződött be a címegyesítő világbajnoki döntő. A klasszikus sakkozás világbajnoka, Vlagyimir Kramnyik a rapid párharcban 2,5-1,5-re legyőzte a FIDE világelsőjét, a bolgár Veszelin Topalovot, és összesítésben 8,5-7,5-ös eredménnyel a sakkvilág immár egyedüli világelsőjeként köszönthettük. Kramnyik kettős győzelemmel kezdte a párharcot, Topalov az első partiban túlerőltette az állást, a második játszmában kölcsönös sakkvakságok is jellemezték a két világklasszis játékát. Két döntetlen után Kramnyik játék nélkül vesztette el az ötödik partit. Nagy bonyodalmak, diplomáciai csatározások után végül az orosz világbajnok folytatta a meccset, két remit követően azonban Topalov kettős győzelemmel magához ragadta a vezetést. A sakkozás 14. világbajnoka remek sportemberi tulajdonságokat csillogtatott meg, kiegyenlített, és az izgalmas tie-break során jobban koncentrált, megérdemelt győzelmet aratott.

Kramnyik a Corus versenyen veretlen maradt és elégedett volt negyedik helyezésével. A monacói Amber-tornán kétpontos előnnyel nyerte meg az összetett versenyt. Miskolcon remek csatában 4,5-3,5-re győzte le Lékó Pétert, de Jerevánban 4-2-es vereséget szenvedett Levon Aronjantól rapid párosmeccsen. Az orosz világbajnok főpróbája sikeres volt, kedvenc városában, Dortmundban nyolcadszor győzött (1995-1998, 2000, 2001, 2006).

A miskolci párosmérkőzés után készült interjúban megkérdeztem, hogy mit gondol a privilégiumáról, amelyet a mexikói világbajnokságon élvez. A FIDE döntése értelmében, ha nem nyeri meg versenyt, akkor joga van a győztessel a világbajnoki címért játszani. Ha első helyen végez, akkor Veszelin Topalov elleni visszavágó vár rá. "Valóban egy kicsit furcsa a helyzetem. Riválisaimhoz képest én nyugodtabban játszhatok, de célom a tornagyőzelem, a világbajnoki cím megőrzése" - válaszolt Kramnyik. "Bevallom, hogy nem örülök annak, hogy Mexikó fővárosa a vb színhelye, nehezen akklimatizálódok. Ezért is nem játszottam az elmúlt két linaresi szuperversenyen. Csak a pénzszűke magyarázhatja, hogy miért kell két helyszínnel megrendezni a tornát, még a fiatalabbak is komoly akklimatizációs gondokra panaszkodtak. A vb-vel kapcsolatban azonban el kell mondanom, hogy még kiforratlan a világbajnoki rendszer. Egyáltalán nincs garancia, hogy ki finanszírozná a későbbi döntőket, hiszen mindenképpen semleges pályán kellene lejátszani. A lehetséges szponzorok szempontjából nagyon fontos, hogy végre állandó legyen a világbajnoki rendszer, tervezhessen a támogató és a sakkozó is. Hiába a szép terv, hogy kétévente Grand Prix torna legyen a világranglista első hat helyezettjével, ha egyelőre még nincs a láthatáron tőkeerős szponzor. Nem tagadom, hogy elégedetlen vagyok a FIDE marketing munkájával, a funkcionáriusok túlzottan is reménykednek abban, hogy a szorult helyzetből mindig kihúzza a sakkot az elnök, Kirszan Iljumzsinov, aki eddig is jelentős összegeket áldozott a sakkra. Többen is azt érezzük, hogy egyes tisztségviselők nem kedvelnek bennünket, élsakkozókat, s ezért a sok nehézség. Iljumzsinov elnök egyre inkább belátja, hogy csapatában vannak gyenge láncszemek..."