Szabó Bence felvette a latin ritmust

A vasárnap befejeződött szentpétervári vívó világbajnokságon jó néhány magyar szakvezetővel és edzővel találkozhattunk, akiknek a nyakában lógó akkreditációs kártyán a hovatartozást nem piros-fehét-zöld zászlócska mutatta. A kétszeres olimpiai bajnok Szabó Bence június óta a venezuelai válogatott technikai igazgatója, s ebben a minőségében kérdeztük.

- Mit szól a versenyzői szerepléséhez?
- Nem sokon múlt, hogy megszerezzük Venezuela történetének első világbajnoki érmét. Férfi párbajtőr egyéniben Silvio Fernandez a négy közé jutásért csak nagyon nagy csatában, 15-13-ra kapott ki attól a francia Eric Boisse-tól, akit a döntőben aztán Kulcsár Krisztián győzött le. S bár az érem nem jött össze, az ötödik helye is kiváló eredmény.

- A kardozókra nyilván legalább ennyire figyelt.
- Természetesen, mert amellett, hogy hivatalosan a venezuelai szövetség technikai igazgatója vagyok, velük edzőként külön is foglalkozom. Azt mondhatom, hogy váltakozó eredményeket értünk el, és akadt egy-két kimondottan jó asszónk. Az egyik versenyzőnk például a 64 között kiejtett egy jó nevű fehéroroszt, a másik pedig még a selejtezőcsoportjában legyőzte a németként olimpiai bronzérmes, de már thaiföldi színekben vívó Kothnyt. A nőknél az egyik kislány a főtábla első körében csupán egy tussal, 15-14-re kapott ki az orosz Velikajától, aki egyéni Európa-bajnok, csapatban pedig már világbajnok is volt.

- A vb után hogy számol, hány venezuelai vívó kvalifikálja magát a pekingi olimpiára?
- A férfi párbajtőrcsapatnak nagyon jók az esélyei, de a női kardozóknak is van sanszuk. Ugyanakkor sajnos az is benne van a pakliban, hogy végül egyik csapatkvótát sem sikerül megszereznünk. A minimális célunk az, hogy három versenyzőnk jusson ki Pekingbe; s férfi párbajtőrben, férfi kardban és női kardban szerintem mindenképpen szereznünk egy egyéni kvótát.

- Milyenek az összbenyomásai a venezuelai vívókról?
- Akadnak tehetséges versenyzők, és időnként nagyon lelkesek, de sajnos rettenetesen fegyelmezetlenek, és a legalapvetőbb dolgokat is el kell magyaráznom nekik. Fogalmuk sincs például arról, hogyan kell bemelegíteni, rákészülni egy versenyre. Meglepve láttam itt a vb-n is, hogy az egyik vívónk megy jobbra, a másik balra, és még a csapatverseny alatt sem egy helyre ülnének le.

- Tetszik a feladat, amit vállalt?
- Igen, mondhatom, hogy élvezem a munkát, és most már "akklimatizálódtam". Az előbb említettek miatt elhatároztam, hogy nem idegeskedek, inkább megpróbálom én is felvenni a latin ritmust. Mert különben megőrülnék! Nem tagadom, az elején volt egy két-hét, amikor majdnem felrobbantam, mert semmi sem úgy alakult, ahogy elterveztem.

- Hogyan tovább a munkával?
- November 24-én szabadságon vagyok Magyarországon, ekkor megyek vissza Caracasba, a venezuelai bajnokságra. Ezt követően egy háromhetes edzőtábort tartok a válogatott keretnek, és ezzel erre az évre le is zárul a központi felkészülés. Jövőre januárban kezdjük a munkát, mégpedig Magyarországon, a versenyzők három hónapig nálunk készülnek a további kvalifikációs Világkupákra.

- Kihagyhatatlan a kérdés, mit szól a magyar válogatott vb-szerepléséhez?
- Gratulálok a csapatnak, a két arany- és két bronzérem nagyon szép eredmény, hirtelen nem is tudom, mikor volt legutóbb ilyen jó mérlegünk. Bár az első napokban nem jöttek a várt eredmények, azoknak lett igazuk, akik azt mondták, hogy az értékeléssel várjuk meg a vb végét.