Lékó-Ivancsuk rapidmeccs Munkácson

Munkácson október 26. és 28. között a világranglista-második, háromszoros olimpiai bajnok ukrán Vaszilij Ivancsuk és Lékó Péter 12 játszmás rapid párosmérkőzést vív. A 38 éves Ivancsuk  fantasztikus pályafutása során 2002-ben FIDE világbajnoki döntőt játszott honfitársával, Ruszlan Ponomarjovval. Európa-bajnoki címmel is büszkélkedhet, a szovjet válogatottal világbajnok is volt. Bonyodalmakat bátran vállaló stílusa miatt korábban sokszor hibázott sorsdöntő pillanatokban, utóbbi versenyein azonban fantasztikus formában sakkozik, a Hanti-Manszijszkban november végén kezdődő Világkupán az első kiemelt. Lékóval korábban 13 játszmában mérte össze erejét, nagymesterünk 18-15-re vezet. A rapid tempójú partikban is Lékó volt az eredményesebb, kilenc remi mellett 6-3-as vezetéssel várhatja a meccset. A párharc előtt összefoglaltuk Ivancsuk pályafutásának legfontosabb eredményeit, játszmáiból válogatást készítettünk.

Izgalmas összecsapást ígér a hétvégén Munkácson megrendezendő rapid párharc, a két szupernagymester, Vaszilij Ivancsuk és Lékó Péter 12 játszmás párosmérkőzése. Naponta a küzdő felek 4 játszmában mérik össze erejüket, 10-10 perc gondolkodási idejük lesz és lépésenként még 10-10 másodperc. A két nagymester először az 1995-ös dortmundi szuperversenyen csapott össze először, s azóta még 32 játszmában csatáztak. Péter higgadtsága, nyugalma kitűnően érvényesült a partik feszültségét sokszor nehezebben bíró ukrán ellenfelével szemben, ezt mutatja a kedvező mérlege is. Lékó és Ivancsuk januárban Odesszában, az ACP rapid Világkupán a döntőt vívta, és a rájátszásban győzött az első számú magyar sakkozó.

A rapid párbaj honlapja a www.ivanchuk-leko2007.com , ahol élő közvetítés is lesz. Magyar idő szerint 14, 15, 16 és 17 órakor kezdődnek a játszmák.

Az ukránok legjobbja, Vaszilij Ivancsuk 1969. március 18-án született. Pályafutása első nagy sikerét 1987-ben érte el, a junior világbajnokságon Anand mögött lett ezüstérmes. Egy évvel később nagymesteri címet szerzett, az egyik normát Debrecenben teljesítette. Tagja volt a Szalonikiben sakkolimpiát nyert szovjet csapatnak. 1989-ben szárnyalását Linaresben folytatta, a 16-os kategóriájú tornán Anatolij Karpov előtt győzött, Bielben Lev Polugajevszkijjel holtversenyben végzett az élen. A luzerni sakkcsapat-világbajnokságon a nagy fölénnyel győztes szovjet válogatott legjobbja volt, 7 játszmából 6,5 pontot szerzett. A manilai zónaközi döntőn Borisz Gelfanddal holtversenyben első, és ezzel világbajnok-jelölt. A tilburgi szupertornán Gata Kamsky társaságában holtversenyben első. Újvidéken az olimpiai aranyérmes szovjet együttes éltáblása volt.

Ivancsuk jól kezdte az 1991-es évet is. Világbajnok-jelölti páros mérkőzésen simán verte az izraeli Leonyid Judaszint, négy győzelem után engedélyezett egy döntetlent ellenfelének. Pályafutása egyik kiemelkedő sikereként - Garri Kaszparovot is legyőzve - másodszor lett első a sakkozás Wimbledonjában, Linaresben. Az egyre nagyobb elvárásnak favoritként Artur Juszupovval szembeni világbajnok-jelölti mérkőzésén nem tudott megfelelni, 4-3-as vezetésnél elbukta a nyolcadik játszmát, majd a sakktörténelem egyik legizgalmasabb ütközetében kapott ki honfitársától.

A manilai sakkolimpián először játszhatott ukrán színekben, de meglepetésre a jó erőkből álló együttes csak a kilencedik helyen végzett. Dortmundban Kaszparovval holtversenyben végzett az első helyen. Nagy balsikert hozott számára az 1993-as bieli zónaközi döntő, egy pillanatra sem volt igazi esélye a továbbjutásra. Vigasztalja, hogy a luzerni csapat-világbajnokságon az első táblán remekelt, a 8 partiból 6 pont, nem rajta múlott, hogy csak másodikok lettek az amerikai válogatott mögött. A tilburgi kieséses rendszerű tornán a döntőben Anatolij Karpovtól kapott ki.

1995-ben harmadszor győzött Linaresben. Rigában Kaszparov és Anand mögött harmadik, Novgorodban holtversenyben második, Horgenben Kaszparovot is legyőzve Kramnyikkal holtversenyben első, ismét egyenesben a szekere. Az 1996-os évet Wijk ann Zee-ben tornagyőzelemmel kezdte, Novgorodban második, Amszterdamban holtversenyben első. A jereváni sakkolimpián Ivancsuk vezérletével ezüstérmes az ukrán válogatott. A sakktörténelem legnagyobb szupertornáján, a hat résztvevős Las Palmas-i viadalon két mínusszal Karpovval osztotta az utolsó helyet.

Hiába győzte le ismét Kaszparovot Linaresben, kedvenc városban ezúttal botladozott, csak hetedik. Dortmundban harmadik. Kudarc az ukrán csapattal, négy meccset is elveszítve ötödikek a csapat-világbajnokságon. Belgrádban Ananddal holtversenyben első, joggal gondolta, hogy ez jó előjel az első kieséses rendszerű világbajnokságra. Groningenben kiemeltként csak a második fordulóban kezdett, de rajtengedélyesre emlékeztető játékkal kikapott az amerikai Yasser Seirawantól. Újabb bizonyíték, hogy a tétmeccseket nem bírja...

A balsikert nehezen felejti, 1998-ból csak az olimpiai bronzéremre lehet felhőtlenül büszke. Egy év múlva a Las Vegas-i világbajnokságon kedvező a sorsolása, az angol Wahls és az orosz Sipov nem állhatta útját, de a legjobb 16 között "elvérzett" a román Liviu-Dieter Nisipeanuval szemben. A tie-break során a 12. lépésben tisztet nézett el! Újabb nagy csalódás a csapat Európa-bajnokság, az ukrán csapat legerősebb összeállításában hatodik, ráadásul Ivancsuk csak ötvenszázalékos. Közel fél évig nem látjuk versenyen, a szünet jótékonyan hatott játékára, Lvovban és Montecatini Termében is elsőként ér célba. A Világkupán a legjobb nyolc között Anandtól szenvedett vereséget.

Az isztambuli sakkolimpián minden partit játszott, vezetésével az ukrán válogatott "elhalászta" előlünk a bronzérmet. Újdelhiben a vb-n ismét korai búcsúra kényszerült, a második körben az észt Jan Elveszttől kapott ki, ezúttal is a tie-break okozta vesztét. Idegességében, elkeseredettségében elhajítja a székét, nem győzött bocsánatot kérni viselkedéséért. A következő évben Jerevánban fantasztikus bravúrral csapat-világbajnoki címet szerzett a válogatottal, a leoni Eb-t lelazsálta, már a moszkvai világbajnokságra készült, és egy sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb Ivancsuk kezdte meg a hosszú menetelést.

2001. december 13-án az elődöntő negyedik partijában sötéttel győzte le Anandot, letaszította a trónról az indiai nagymestert. Moszkvában Ivancsuk a hat mérkőzésén összesen 20 játszmát játszott, nyolcat megnyert, 11 döntetlen mellett egyszer kapott ki. Honfitársával, Ruszlan Ponomarjovval 2002 januárjában vívta a döntőt. A 32 éves Ivancsuk nem tudott megbirkózni a páros mérkőzés lélektani terhével, a vártnál jóval gyengébb teljesítményt nyújtott, a kritikus pillanatokban rendre hibázott. Ponomarjov villámgyőzelemmel indított, majd nem kis nehézség árán kiharcolta a döntetlent a második partiban. A harmadik összecsapás korrekt játék után fejeződött be döntetlennel, majd a negyedik játszma kölcsönös tévelygésekkel, elpuskázott esélyekkel fűszerezve lett remi. A világbajnoki cím sorsát az ötödik parti döntötte el, Ivancsuk sötéttel döntő fölénybe került, de egyetlen óvatlan királylépés elegendő volt, hogy Ponomarjov "kómában" levő tisztjei feléledjenek, és a sorozatos hibákat kihasználva az ifjú titán megnyerte az ütközetet, és elhódította a FIDE világbajnoki címet.

A sokadik elpuskázott lehetőség ismét "padlóra küldte", nincs értékelhető sikere a 2004-es Eb-ig. Antalyiában vereséggel kezdte szereplését, majd eljutott a bajnoki címet eldöntő rapid meccsig, ahol legyőzte a boszniai Predrag Nikolicsot. Tripoliban, a FIDE világbajnokságán az egyik fő esélyesként jegyzik, de az üzbég Rusztam Kaszimdzsanov a rapid rájátszáson a legjobb 32 között mért rá csapást. Az ukránok rutinos kapitánya, Vlagyimir Tukmakov azonban bizalmáról biztosította őt, s rábízta az első táblát a calviai sakkolimpián. Ivancsuk igazi vezérevezősként olimpiai aranyéremig vezényelte a válogatottat, 13 partijából veretlenül 9,5 pontot szerzett.

A következő év szuperversenyeinek mezőnyeinek összetétele már nyáron eldőlt, későn jött a nagy siker, Ivancsukot egyetlen jelentős viadalra sem hívták meg. A 2005-ös júliusi listán már ötödik volt 2752-vel, sokat versenyzett, de nem a világ legjobbjaival szemben. Kiemelkedő sikerként győzött a Capablanca-emlékversenyen, holtversenyben harmadik volt a varsói Európa-bajnokságon. A Világkupán, Hanti-Manszijszkban azonban ismét korán botlott, a bolgár világbajnok Veszelin Topalov ifjú szekundánsától, Ivan Cseparinovtól már a legjobb 64 között vereséget szenvedett. A későbbi eredmények sem alakultak számára kedvezően, hiába volt Élő-pontjait tekintve harmadik a tartalékok sorában, fél súlyozott Élő-ponton múlott, hogy végül nem játszhatott a világbajnok-jelölti páros mérkőzéseken. 2006-ban holtversenyben harmadik a Corus tornán, jó kezdés után visszaesett a linaresi viadalon. A torinói sakkolimpián nem játszott rosszul, de az ukrán válogatott eredménye messze elmaradt a várakozástól.

Versenyekben gazdag az idei éve. Kudarcként élte meg, hogy januárban Odesszában, az ACP rapid Világkupa döntőjében Lékó Pétertől rájátszásban kikapott. Vállalta a "beugró" nem éppen hálás szerepét a linaresi szuperversenyen, jó kezdés után az akklimatizáció nehézségeivel nem tudott megbirkózni. Az orosz csapatbajnokságon sikeresen játszott, megnyerte a Capablanca-emlékversenyt Havannában. A foroszi szuperversenyen ifjú honfitársával, Szergej Karjakinnal vívott élvezetes versenyfutást, ami végül a rutinos sakkozó javára dőlt el. Győzött a Pivdenny Bank odesszai rapidtornáján, Montrealban remekelt, immár negyedik klasszikus gondolkodási idejű viadalon őrizte meg veretlenségét. A négy tornán 17 partit nyert meg, 21-szer remizett.

Az október 1-től érvényes világranglistán szenzációs pontszámmal, 2787-tel a világbajnok Viswanathan Anand mögött már második. A Klubcsapatok Európa-kupáján a Boszna csapatában játszott, 7 játszmából 4,5 pontot szerzett, az azeri Radzsabov elleni bakiját megúszta 3 Élő-pont elvesztésével. Zsúfolt a további programja is. Lékó Péter elleni meccse után az ukrán válogatottban szerepel a csapat Európa-bajnokságon, majd a moszkvai Tal-emlékversenyen játszik. Hanti-Manszijszkban pedig a Világkupa vár rá, a győztes Veszelin Topalovval játszhat a világbajnoki kihívó jogáért.