- A közelmúlt történései után az elmúlt hét végén mennyire volt puskaporos a hangulat Aggteleken?
- kérdeztük Rábold Gusztávot.
- Most lehetőség nyílt volna rá, hogy kibeszéljük a problémákat, de miután megtartottam a mintegy félórás, helyzetértékelő beszámolómat, az ellentábor részéről nem volt semmiféle reakció. A nagy megváltó szerepében tetszelgők közül se hallatta senki a szavát. Kérdem én, hogy ha egyesek a magyar atlétika szeretetétől vezérelve akarnak pozíciót, akkor elnökségi tagként miért nem tesznek semmit sem a szeretett sportágukért? Miért csak a levegőbe beszélnek? A tagság tisztában van azzal, ki mit tesz az atlétikáért.
- A szavaiból úgy tűnik ki, nem érezte a bizalmatlanságot önnel szemben.
- Valóban nem éreztem. Sokakkal beszélgettem, és senkitől sem hallottam azt, hogy ne bízna bennem. Ezzel együtt természetesen tisztában vagyok azzal, hogy az ember társaságában többnyire azok forognak, akik elfogadják.
- Az elnökségből többen is rendkívüli tisztújító közgyűlés összehívás kezdeményezték. Lesz közgyűlés?
- Amennyiben a szakosztályok harminc százaléka ezt akarja, akkor lesz. Ám tudomásom szerint jó néhány szakosztály csak akkor kérné a rendkívüli közgyűlés összehívását, ha az egész elnökséget újraválasztanák, és ez a szervezkedők számára azzal járhat, hogy esetleg nem kerülnek be az új elnökségbe. Éppen ezért úgy vélem, hogy nem is lesz közgyűlés.
- Ha mégis lenne, mit gondol, a küldöttek hány százaléka állna ki ön mellett?
- Szerintem hatvan százalékot meghaladó támogatottságom lenne.
- Lát esélyt arra, hogy sikerül közös nevezőre jutnia az ellenzékével?
- Bízom benne, hogy mindenki megpróbál józanul gondolkodni. Ha így lesz, akkor van rá esély. Ám ellenkező esetben sem hátrálok meg, mert nem az a típus vagyok, aki feladja azt, amit elkezdett.