"Rutinos versenyzőként lelkileg és fizikailag is nehéz volt az alapozás első szakasza" - mondta Kovács Katalin.
"A sok úszás és futás kifárasztott, de a velem ritkábban találkozó ismerőseim szerint az eredmény máris szemmel látható. A kétszer kéthetes tatai kiképzés mindenesetre nehéz volt, és ehhez képest felüdülés, hogy most már a tanmedencében, illetve az ergométeren kajakozunk."
A tényleges lapátolásra még várnia kell olimpiai bajnokunknak: a vízre szállásra márciusban, a San Diegó-i edzőtáborban kerülhet sor, a páros evezésekre pedig áprilisban, hazatértük után. Noha októberben elhárultak az akadályok a Janics Natasával alkotott K-2-es reaktiválása elől, ez azért különösen sok kihagyásnak tetszhet.
"Addig egyrészt még sok minden történhet, másrészt Natasával korábban is hamar összerázódtunk" - magyarázta a huszonegyszeres világbajnok kajakos. "Napi szinten amúgy sem tartjuk a kapcsolatot, de ha találkozunk, akkor sem az edzésmunkáról beszélgetünk. Mindketten tudjuk, mi a dolgunk, és az egyéni tréningeket a legjobb tudásunk szerint végezzük."
Kovács Katalin kedden az MKKSZ vezetőitől átveheti az Év női kajakosa-díjat, ám az Év sportolója-választáson is jó esélyei lehetnek: "Érdekel a választás kimenetele, de akkor sem fogok a kardomba dőlni, ha az idén nem én nyerek. Ennél többet amúgy nem tehettem, mint ami 2007-ben összejött: az Eb-ezüst után egyesben, olimpiai számban nyertem a kvalifikációs világbajnokságon. A 2008-as célokról nem szívesen beszélek: egyértelmű, hogy mi a vágyam, de az élsportban senki sem mehet biztosra."
"Miután mindent a pekingi felkészülésnek rendelek alá, az interjúk és a hivatalos elfoglaltságok számát is próbálom lecsökkenteni. A minap azért elcsábultam: hatalmas élmény volt a Papp László Sportarénában rendezett gálán egy lovas fogattal egyedül végighajtani a pályán, miközben a profi hajtó Lázár Zoltán csak szóban segített.