Visszalépés és tiltakozás a sakkvilágbajnoki rendszer megváltoztatása miatt

A Nemzetközi Sakkszövetség drezdai Kongresszusán a Közgyűlés az Elnöki Tanács javaslatára megváltoztatta a már megkezdődött új világbajnoki ciklus szabályzatát. A döntés ellen már több éljátékos tiltakozott. A norvég Magnus Carlsen a leghatározottabban adott nyomatékot elégedetlenségének, visszalépett a Grand Prix-versenysorozatból. Az örmény Levon Aronjan a FIDE elnökéhez, Kirszan Iljumzsinovhoz írt nyílt levélben kérte a döntés felülvizsgálatát. Borzolja a kedélyeket az ukrán Vaszilij Ivancsuk doppingvétsége is, hivatalos tájékoztatást nem olvashatunk a FIDE honlapján. Az újabb bonyodalmakról Rajcsányi Pétert, a FIDE PR és Marketing igazgatóját, hazánk FIDE-küldöttét kérdeztük.

- Az a sportág, amelyik félévente, évente változtatja szabályzatát, nagyon sokat veszít népszerűségéből. Hogyan lehet már elindult világbajnoki rendszert menet közben megváltoztatni?
- Tavaly Tallinban rendezni kellett a múltból megmaradt zűrzavart. A világbajnoki párosmérkőzést elvesztő játékosnak (Veszelin Topalovnak) nem volt helye a következő ciklusban. Ez korábban soha nem fordult elő a FIDE történetében. Topalov kikapott Vlagyimir Kramnyiktól, és nem játszhatott a 2007-es mexikói 8 fős világbajnoki döntőben. Jó emlékezünk, hogy egészen 1963-ig a világbajnoknak joga volt visszavágó mérkőzésre. Ezt senki nem akarta visszaállítani, ráadásul 2006-ban Kramnyik és Topalov címegyesítő meccset játszott. Végül megszületett a megoldás: Topalov vagy a Világkupa-győztesével játsszon párosmérkőzést a kihívó jogáért, vagy Kramnyik mexikói győzelme esetén vele küzdött volna meg. Ha nem is könnyen, ezt végül elfogadták.

- A 2007-es döntést elfogadta a sakkvilág. Viswanathan Anand megvédte világbajnoki címét, és a Topalov-Kamsky párharc győztesével játszik címmeccset. A következő kihívó jogáért pedig kétévente a Grand Prix-sorozat győztese és Világkupa nyertese vívott volna párharcot. Ezen miért kellett változtatni, és miért kapott a Topalov-Kamsky meccs vesztese több jogot, mint például a döntőt elveszítő Kramnyik, aki nem lett automatikusan az újonnan létrehozott világbajnok-jelölti verseny résztvevője? Az végképp furcsa, hogy egymillió euróval meg lehet vásárolni egy helyet a 8 fős mezőnyben!
- Egyértelműen az aggodalom sugallta a döntést, hogy a hivatalos sakkversenyek szponzorálása a pénzügyi válság miatt újabb nehézségekbe fog ütközni, s ennek már vannak előjelei. Az olimpia megrendezésére például több jelentkező is van, párosmérkőzésre, kis létszámú hivatalos versenyre, amelyik nem kvalifikál közvetlenül a döntőbe, viszont nincs jelentkező a rendezésre. Gondok támadtak a Grand Prix-sorozattal. A Katari Sakkszövetség lényegében indok nélkül az utolsó pillanatban visszalépett.

- Sokan tudni vélik, hogy nem volt aláírt szerződés, lehetséges, hogy elindul egy hat versenyből álló sorozat tisztázatlan körülmények között? Az éljátékosok megszervezik versenyprogramjukat, beillesztik a naptárukba, és alig három héttel a torna megkezdése előtt tudják meg, hogy a napsütéses Doha helyett Elisztában kell játszaniuk? Más a mezőny, mások a feltételek. Jogosnak érzem a felháborodást, más lett a Grand Prix jelentősége.
- A váratlan visszalépés és az említett pénzügyi nehézség vezetett ahhoz a döntéshez, hogy adjunk több lehetőséget, jogot a potenciális szponzornak. Így született a döntés, hogy világbajnok-jelölti versenyen dőljön el a világbajnoki kihívó személye. A szponzor pedig erre a tornára maga jelölhet egy legalább 2700 Élő-pontos nagymestert, indulási jogát 1 millió euróval válthatja meg. Korábban mindig a FIDE joga volt, hogy versenyzőket kijelöljön. Volt egy kis vita, de végül a Közgyűlés tudomásul vette a változtatást.

- Meglehetősen furcsa, hogy nem az Elnöki Tanács döntött, hanem "nagylelkűen" átengedte a Közgyűlésnek a változtatási jogot, szidják a küldötteket.
- A világbajnoki ciklust felügyelő bizottság terjesztette elő, a FIDE elnöke, Kirszan Iljumzsinov se igent, se nemet nem mondott, csak arra kérte a küldötteket, hogy vegyék figyelembe a nehézségeket.

- Abszolút logikus Lékó Péter érvelése, hogy ezzel a döntéssel győzték meg többek között az amerikai Gata Kamskyt, hogy Szófiában játsszon Topalovval, hogy vereség esetén is világbajnok-jelölt. Most Kramnyik látszik "kiesni" a rendszerből, ha Élő-pontja alapján nem kerülne be, az Orosz Sakkszövetség nem venné meg a helyét. A Világkupa és a Grand Prix első két helyezettje mellett a vesztesek, egy Élő-pontos, és az egymillió eurós nagymester játszhatna.
- Nem csak a katari verseny okozott nagy aggodalmat, de kiderült, hogy a GlobalChess tárgyalt a potenciális Grand Prix-versenyek szervezőivel, de nem kötött még velük szerződést, csak szóbeli megállapodás született. Ezért nagy kritikát is kaptak. Doha helyett belépett Eliszta, az augusztusban Jereván vállalt egy versenyt. A svájciak is visszaléptek, Karlovy Vary december 31-ig kapott határidőt a szerződés megkötésére. Jogosnak látszott a félelem, hogy az egész Grand Prix-sorozat csődbe megy.

- Miért nincs egy szó sem az Ivancsuk doppingvétségéről a FIDE honlapján? Milyen döntés várható, mi is történt pontosan?
- Már napokkal ezelőtt javasoltam, hogy adjunk ki egy sajtóközleményt, hogy tájékoztassuk a közvéleményt. Kétségkívül nagyon lassú a reagálás. Több szereplője is van a történetnek, minél gyorsabban tisztázni kell az ügyet. Pontosan tudnunk kell, hogy mi is történt Drezdában. Ivancsukot kisorsolták a doppingvizsgálatra, vagy csak valaki kijelölte. Az Ukrán Sakkszövetségtől is várunk magyarázatot, hogy éltáblásuk miért nem jelent meg a vizsgálaton. Elképzelhető, hogy a vizsgálatot már pótolták Kijevben.

- Először alkalmazták a meglehetősen furcsa szabályt, hogy a játszma megkezdésekor a sakkasztalnál nem ülő játékost azonnal vesztesnek nyilvánítják.
- Erről nagy vita volt. A Szabálybizottság javaslata a zéró-tolerancia volt minden FIDE versenyre. Többen 15 percet javasoltak, különösen egy ilyen nagy létszámú tornára, mint a sakkolimpia.

- Milyen fogadtatása volt a 11 fordulós lebonyolításnak? A párosítási szisztéma azért hozott nagy meglepetéseket.
- A kevesebb forduló, az új szisztéma nem könnyítette meg sem a résztvevők, sem a bírók munkáját. Az ötlépcsős szsisztémának az volt az értelme, hogy biztosítva legyen az esteleges holtverseny eldöntése. Az olimpia tapasztalatai alapján ismét áttekintik a lebonyolítást, a párosítás menetét. Furcsa volt, hogy pl. az örmények a harmadik játéknapon Faroer-szigetek ellen játszottak, ugyanakkor teljesen megérdemelt az elsőségük, hiszen hat rivális együttessel is megmérkőztek. Egyértelműen problémának látom, hogy a szabályok megváltoztatására tett javaslatok nem kerülnek az Elnöki Tanács asztalára, hanem csak a Közgyűlés tárgyalja. A küldöttek pedig sokszor nincsenek igazán tisztában, hogy miről is szavaznak.