Kovács Iván is beül a kerekesszékbe

A pekingi ötkarikás játékok után a válogatottól elköszönt, de a vívók decemberi országos bajnokságán még egyéniben és csapatban is ezüstérmes lett a párbajtőröző Kovács Iván, aki egy múlt heti bejelentés alapján immár a paralimpikonok felkészülését irányítja. A csapatban kétszeres olimpiai ezüstérmes és kétszeres világbajnok, egyéniben Eb-aranyérmes Kovácsnak azonban az anyagi gondoktól sújtottan nem lesz könnyű dolga.

- Azt lehetett tudni, hogy pályázik a párbajtőr-szakág szövetségi kapitányi posztjára, az viszont váratlanul hatott, hogy múlt héten bejelentették, ön irányítja a paralimpikonok felkészülését. Ezen a vonalon hogyan került képbe? - kérdeztük Kovács Ivánt.
- Az eddigi szövetségi kapitány, Beliczay Sándor lemondása után megkeresett a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke, Gömöri Zsolt, hogy vállalnám-e a feladatot. S miután kiderült, hogy a párbajtőrözőknél nem én leszek a befutó, hanem Kulcsár Győző folytathatja a munkát, amit egyébként biztosra vettem, igent mondtam a paralimpikonoknak. De konkrétan csak január elején állapodtunk meg.

- Milyen tervekkel lát munkához?
- A paralimpikonok tervezett állami támogatása idén jóval kevesebb lesz, és fennáll a veszély, hogy ez egyes sportágak halálát jelenti. Ugyan a vívásra ez nem vonatkozik, de így nálunk is nehéz tervezni... A montreali és az indiai Világkupára aligha jutunk el, az olaszországira és a varsóira viszont remélhetőleg igen, az év fő versenye pedig a varsói Eb lesz. Ezeken kellene helyt állnunk.

- A pekingi paralimpián vívóink a várakozás alatt szerepeltek. Erről mi a véleménye?
- A múlttal egyáltalán nem szeretnék foglalkozni, de az tény, hogy bőven akad tennivaló. Előrébb kell lépnünk az edzésmódszereket tekintve, fontos szerepet szánok a mentális felkészülésnek, harmadrészt pedig szeretném bővíteni a versenyzői létszámot. A kerekesszékes vívást akár negyven-ötven éves korban is el lehet kezdeni. Így azok, aki elég erőt éreznek magukban, bátran jelentkezzen a Magyar Paralimpiai Bizottságnál, és szeretettel várom őket.

- A háromszoros paralimpiai bajnok Szekeres Pál, aki jelenleg a tőrözők szövetségi kapitánya, úgy fogalmazott, hogy 2012-ben, Londonban már nem szándékozik versenyzőként indulni.
- Azt mondom, hogy ez még a jövő zenéje, várjuk ki a végét!

- Ön is beül majd a kerekesszékbe, és onnan ad iskolát a versenyzőknek?
- Előbb vagy utóbb nyilvánvalóan ez is megtörténik.

- S az új munkakörével párhuzamosan továbbra is edzősködik a BVSC-ben?
- Igen. A kadettkorú Tallár Ákos a Honvédból direkt hozzám jött át, és amikor múlt hét végén a zalaegerszegi versenyen döntőbe is került, nagyon boldog volt. Miként természetesen én is.

A Magyar Paralimpiai Bizottság elnökének, Gömöri Zsoltnak a szavai is azt erősítik meg, hogy a paralimpikonok nehéz év előtt állnak: "Az állam 2000-ben még ötszázmillió forintot költött sportlétesítmények akadálymentesítésére, további ötszáz milliót utalt a Fogyatékosok Nemzeti Sportszövetségének és a Magyar Paralimpiai Bizottságnak, ám ez az egymilliárdos összeg mostanra négyszázmillióra olvadt.

A FONESZ-nek és az MPB-nek jelenleg 186 milliós közös költségkeretből kellene megvalósítania a szakmai programjait. Egyes döntőshozók azon a véleményen vannak, hogy a sportági szakszövetségek lássák el az MPB bizonyos feladatait. De például a csekély támogatásban részesülő evezősöktől nem várhatjuk el, hogy a fogyatékos sport területén fejlesszenek. Holott szeptember óta a Pető intézetből negyven gyerek jelentkezett náluk.

Dzsúdóban sikerült megnyernünk a paralimpiai mozgalom ügyének Hajtós Bertalant, vívásban Kovács Ivánt, akik szakmai garanciát jelentenek, és az irányelvünk alapján négy sikeres sportágunkat, az asztaliteniszt, a cselgáncsot, az úszást és a vívást kiemelten kezelnénk. Ám Peking óta még egyetlen összetartást sem tudtunk tartani, a többi sportág pedig komoly veszélyben van, lehet, hogy ezekben le kell húznunk a rolót..." - fogalmazott Gömöri Zsolt.