Az ukrán Vlagyimir Klicsko és az üzbég Ruszlan Csagajev gelsenkircheni profi bokszmérkőzés kezdetétől az volt az ember érzése, Csagajev vagy rossz formában van, vagy átvette a legendás Ali-taktikát, s az első menetekben úgy fárasztja ki ellenfelét, hogy szétvereti magát.
Az első menetben egy balos előkészítés után Klicsko irdatlan jobbegyenese találta telibe az üzbéget, akinek ekkor még meg sem kottyant a gyilkos erejű ütés. A második menetben aztán Vlagyimir ballal többször is eltalálta, majd két perc után egy újabb elementáris jobbegyenessel padlóra küldte ellenfelét.
A harmadik és a negyedik három percben sem változott a helyzet, ha az amatőr boksz szerint pontozták volna a mérkőzést, már jócskán húsz pont előnnyel vezetett volna a címvédő.
Az elvileg jobb lábmunkával bíró Csagajev még a közeli szurkálások elől sem tudott eltáncolni, az ötödik menetben újabb jobbegyenesbe nézett bele.
Hét menetet kellett várni, hogy végre Klicsko is beleremegjen egy pofonba, ám a felrepedt bal szem jelezte, Csagajev csupán a túlélésért küzd, azért, hogy lábon kihúzza a 12 menetet.
Ám nem sikerült, a 9. menet végén a gong mentette meg a kiütéstől, de a ring sarkába lehuppanva a Csagajev-team jelezte, ennyi volt, nincs értelme a folytatásnak.
"Mi, a csapatom és én legyőztük az uralkodó világbajnokot, és ti ennek lehettetek itt a szemtanúi" - kiáltotta TKO-sikerét követően Klicsko az őt ünneplő tömeg felé. "Ne becsüljétek alá Csagajevet, ő egy félelmetes harcos. Mindent megtett ellenem, de én voltam a jobb."
A feladásig teljesen tehetetlennek mutatkozó, egy-két kósza kivételtől eltekintve ellenfelét megütni képtelen Csagajev ekként értékelte a meccset: "Kerestem a győzelemhez vezető út kapujának kulcsát, de nem leltem rá. Ez nem az én napom volt, hanem Vlagyimiré."