Balzsay Károly hét hónapig és tizenkét napig volt a WBO világbajnoka. A kecskeméti születésű magyar nagyközépsúlyú - jóllehet a Syma-csarnok ringszpíkere folyamatosan "nehézközépsúlynak" aposztrofálta a vb-címmérkőzés súlycsoportját - január 10-én a magdeburgi Bordelandhalléban szerezte meg a kategória világbajnoki övét az orosz Gyenyisz Inkin ellen egyhangú pontozásos győzelemmel, s április 24-én a 11. menetben aratott KO-sikerrel védte meg címét a 43 éves új-zélandi Maselino Masoe ellen, a krefeldi König Palastban.
A második címvédés azonban már kudarcba fulladt, ráadásul hazai szorítóban, amely ezúttal nem előnyt, hanem hátrányt jelentett a valamennyi fogadóiroda által óriási favoritnak tartott Balzsay számára. A legtöbb internetes fogadóoldalon csupán 1,25-szörös pénzt fizettek volna Balzsay győzelmére, ezzel szemben Stieglitz sikere 4,33-szoros összeget ért.
A mérkőzés szomorú véget ért, a sokáig kiegyenlített küzdelem után Balzsay a 9-10. menetben elkészült az erejével, és óriási verést kapott kihívójától. A 11. menetre edzője már nem engedte kitántorogni Balzsayt, aki hosszú percekig képtelen volt felállni a székéről, végül hordágyon vitték ki a szorítóból. A magyar bokszoló fektében is integetett az őt vastapsban részesítő nézőknek, hogy nincs komolyabb baja.
Az összecsapás után a meccs több érintettje és más szaktekintélyek nyilatkoztak az [origo]-nak
Joe Cortez, a mérkőzés vezetőbírója: "Balzsay nagyon nagy verést kapott a kilencedik és a tizedik menetben, úgy tűnt, nem képes védekezni, ezért a tizedik után szóltam Fritz Sduneknek, hogyha a tizenegyedikben is folytatódik az egyoldalú küzdelem, akkor leállítom a meccset. Le a kalappal az edző előtt, amiért nem engedte ki Balzsayt a tizenegyedikre. Humánus döntés volt a részéről."
Francisco "Paco" Valcárcel, a WBO (Boksz Világszervezet) Puerto Ricó-i elnöke: "Balzsay nyolc meneten át remekül bokszolt, de utólag azt kell mondanom, ekkor veszítette el a mérkőzést. Nagyon meg akart felelni a hazai közönség elvárásainak, belement a csihi-puhiba, és ebben Stieglitz volt a jobb. A publikum tulajdonképpen belehajszolta Balzsayt a vereségbe, pedig óvatosabb, taktikusabb boksszal a magyar versenyző simán győzött volna pontozással. Ettől függetlenül minden elismerésem Stieglitzé és csapatáé, nagyszerűen felkészítették a német ökölvívót, aki fizikailag és taktikailag is csúcsformában volt."
Csötönyi Sándor, a Magyar Ökölvívó Szakszövetség elnöke: "Balzsay az első nyolc menetet megnyerte, kétség sem férhetett volna pontozásos győzelméhez. Amikor azonban a kilencedik menet elején összefejeltek, és szétnyílt a homlokán a bőr, sejtettem, hogy baj lesz. Attól kezdve nagy bajban volt, nem tudta összeszedni magát, és nem is nagyon tudott védekezni. Egyszerűen ledarálta a német."
Erdei Zsolt, a WBO félnehézsúlyú világbajnoka, aki ezúttal szakkomentátorként dolgozott a Syma-csarnokban: "Nem tudok mást mondani, mint hogy Karcsi elfogyott a tizedik menetre. Nagyon sajnálom, hogy így alakult."
A találkozó után megtudtuk a pontozás állását a tizenegyedik menetig: amikor Fritz Sdunek bedobta a törülközőt, Balzsay két pontozónál (Enyedi Zoltánnál és a spanyol Manuel Maritxalarnál) 96-94-re vezetett, a holland Andre Van Grootenbruelnél viszont Stieglitz állt jobban ugyancsak 96-94-re. Azaz még a TKO pillanatában is Balzsay állt nyerésre...
A sajtóértekezleten Robert Stieglitz - aki 1981. június 20-án az oroszországi Ejszk városában Szergej Stihlicként született, s tíz évvel ezelőtt költözött a szászországi Magdeburgba - szűkszavúan értékelte győzelmét: "Karcsi az első nyolc menetben többet adott ki magából, mint amennyi benne volt. Hogy úgy mondjam, elégett a küzdelemben, felélte erőtartalékait. Úgy érzem, a hazai pálya hátrányt jelentett számára, ahogy azt már a meccs előtt is megjósoltam."
Torsten Schmitz, az új világbajnok edzője, aki amatőrként kétszeres világbajnoki bronz- és egyszeres ezüstérmes, és valaha Fritz Sdunek tanítványa volt, mosolyogva említette: "Ha lehet ilyesmit mondani, a tanítvány ezúttal legyőzte mesterét, de ez csak vicc, Fritzet életem végéig mentoromnak fogom tekinteni. A mérkőzés előtt sokat gondolkoztam azon, vajon Robert meg tudja-e valósítani a taktikai tervet, és valóban, a harmadik menetben ki is esett a szerepéből, elvitte a szíve. De aztán gyorsan korrigáltunk, és aztán már minden úgy alakult, ahogy terveztük. A meccsről csak annyit, hogy az egyik ökölvívó felülmúlta önmagát, a másikat meg elhagyta az ereje. Robert hihetetlenül motivált volt, azt pedig mindenki láthatta, hogy milyen a kondíciója. Fritz döntése, hogy nem engedi ki Balzsayt a tizenegyedik menetre, emberileg példás elhatározás volt. Egyszersmind megspórolta számunkra a két utolsó menet izgalmait."
Ulf Steinforth, a magdeburgi SES-istálló tulajdonosa: "Robert vállalkozásunk első férfi világbajnoka, mondanom sem kell, mennyire boldog vagyok. Tíz év munkájának gyümölcse ez a siker. Köszönettel tartozunk Klaus-Peter Kohlnak, az Universum tulajdonosának, akivel mindvégig példásan jó volt a kapcsolatunk, s akitől sok segítséget kaptunk."
Steinforth percenként kapta a gratuláló sms-eket, úgyhogy Christof Hawerkamp, az Universum sajtófőnöke meg is jegyezte, hogy minden üzenetért öt eurót kell majd fizetnie a sajtóértekezlet végén...
Fritz Sdunek, Balzsay edzője: "Gratulálni kell Robertnek és csapatának, remek munkát végeztek a felkészülés során. Karcsi a tizedik menetig vezetett, de akkor bordára és fejre is komoly ütéseket szedett be. Amikor a tizedik menet után rogyadozó térdekkel állt fel, beszüntettem a küzdelmet, mert nem akartam úgy járni vele, mint Vlagyimir Klicskóval. (1998-ban Ross Puritty a tizenegyedik menetben úgy ütötte ki a fiatalabbik Klicskót, hogy az ukrán addigra már régen védekezésképtelen állapotba került - a szerk.) A felkészülését illetően annyit tudok mondani, hogy fizikai, élettani mutatói kiválóak voltak, kemény ellenfelekkel gyakorolt, minden úgy zajlott, ahogy elterveztük. Kivéve az eredményt. Csakhogy a boksz ilyen sportág, itt az ellenfél is ott van a szorítóban, s a társasjátékban a vereség lehetősége is benne van."
Klaus-Peter Kohl, az Universum Box-Promotion tulajdonosa: "Egyik szemünk sír, a másik nevet. Sajnáljuk Karcsit, aki csodálatos bokszoló, óriási meccset csinált Stieglitz-cel, csillogni akart hazai közönsége előtt, de erre a meccs végén ráfizetett. Óriási volt a nyomás Balzsayn, ő megpróbált megfelelni ennek, de nem sikerült. Ugyanakkor Robert csodálatosan felkészült, és élete mérkőzését vívta. Elismerésem mindkét bokszolónak. Karcsi további pályafutását illetően most csak annyit tudok mondani, hogy hosszú, hosszú pihenőre van szüksége, aztán megpróbáljuk kieszközölni a visszavágót Stieglitz-cel, de ehhez természetesen a SES menedzsmentjének is lesz egy-két szava. Szó sincs arról, hogy ezzel vége lenne Balzsay karrierjének, ez csak egy vereség, se több, se kevesebb. Megfelelő pihenő és felkészülés után újból kiadjuk a jelszót: támadás! Mármint a világbajnoki öv visszaszerzése érdekében."