Kramnyik: Anand a favorit, de Topalov fog nyerni

A IV. Mihail Tal emlékverseny győztese, az exvilágbajnok Vlagyimir Kramnyik a tornáról, saját eredményéről, Garri Kaszparov és Magnus Carlsen együttműködéséről nyilatkozott Jurij Vasziljevnek, a Sport Express újságírójának. Az első forduló után megbetegedett, partik közben is gyógyszert kellett szednie, de ez nem akadályozta meg őt újabb sikerében. Az esztendő legerősebb versenyének tartja a moszkvai viadalt, amelyet a sakktörténelem egyik legjelentősebb tornájának nevezett. Jövő évi versenyprogramját úgy állítja össze, hogy minél jobb formában játsszon a Hanti-Manszijszkban megrendezendő sakkolimpián és a világbajnok-jelölti párosmérkőzéseken.

Vlagyimir Kramnyik nem titkolta, hogy maga is meglepődött azon, hogy betegsége ellenére milyen jól alakult számára a verseny. Ilyen erős mezőnyű tornán lázasan játszani nem éppen kellemes. Alaposan készült a versenyre, jó formában érezte magát. Elégedett a +3-as eredményével (három játszmát nyert, veretlen maradt), még több pontot is gyűjthetett volna, hiszen esélyes állása volt Carlsennel szemben, és egy adott pillanatban Gelfand ellen is. Kihangsúlyozta, hogy ilyen erős versenyt éppen Moszkvában megnyernie nagyon kellemes volt.

- Nem lepődött meg azon, hogy Anand az utolsó fordulóban világossal milyen rezignáltan szenvedett vereséget Aronjantól?
- Meglepett. Azért is, mert Anand híres a jó felkészüléséről. Vishyben komplex alakult ki Aronjannal szemben. Ellene nagyon rosszul játszik. Szinte valamennyi sakkozónak vannak kellemetlen ellenfelei. Odamentem Levonhoz és megkérdeztem tőle: Meséld el, hogy miként éred el, hogy Anand veled indiai mesterjelölt szinten játszik?! Aronjan nevetve válaszolt: Fizess, és akkor elárulom. De félretéve a tréfát, ettől a partitól eltekintve Anand Moszkvában jól játszott, az utolsó fordulóig még az első helyre is volt esélye. És Aronjan elleni balsikere ellenére sem kételkedhetünk nagy klasszisában.

- Önnek vannak kellemetlen ellenfelei?
- Nekem szerencsére nincsenek. Valamikor Alekszej Shirov volt, de leküzdöttem ezt a komplexet és már pluszban vagyok vele szemben.

- Hogy tetszik az a szabály, hogy döntetlenben csak a bíró engedélyével lehet megállapodni?
- Mesterkélt ez a probléma, ha a szervezők úgy akarják, hogy a résztvevők nem remizzenek túl korán, akkor jobb alkalmazni az ún. szófiai szabályt. Minden tiszteletem a bíróké, de teljesen érthetetlen volt, hogy miért engedték meg a döntetlenben való megegyezést a Lékó-Ivancsuk játszmában. A végállás egyáltalán nem felelt meg a szabálynak.

- Ahogy nekem megmagyarázták, amíg Lékó gondolkodott azon, hogy elfogadja-e a remiajánlatot, szinte teljes gondolkodási idejét elhasználta, és amikor úgy döntött, hogy elfogadja Ivancsuk ajánlatát, a bírók humánus meggondolásból nem tiltották meg a megegyezést, hiszen alig maradt ideje.
- Ez mégis furcsa. Nekem hasonló problémám nem volt - valamennyi partit végigjátszottam - úgy gondolom: ha döntetlennel szemben szankciókat akarnak bevezetni, akkor sokkal jobb, ha a küzdő feleknek egyáltalában nem lenne lehetőségük a tábla mellett a döntetlenről tárgyalni.

- Hogy gondolja, Peter Szvidler és Alekszandr Morozevics moszkvai sikertelen játéka összefüggésben van azzal, hogy mindent beleadtak Szerbiában, a sakkcsapat Európa-bajnokságon?
- Feltétlenül. Amikor már elmúltál 30, két nehéz versenyt egymás után egy szinten játszani bonyolult. Nincs már annyi energia. Tudva ezt, programomat úgy állítottam össze, hogy a Tal-emlékverseny előtt volt időm pihenni és készülni is. Az orosz válogatottban jövőre a Hanti-Manszijszkban megrendezendő sakkolimpián feltétlenül játszom. A versenyprogramomat feltétlenül az olimpiával a célkeresztben állítom össze. Hogy erre a versenyre frissen mehessek. Erre kérem csapattársaimat is, hogy hasonlóan cselekedjenek. Ha meg akarjuk nyerni az olimpiát - mert nagyon ezt szeretnénk - akkor valamiről le kell mondani, hogy a versenyre teljesen felkészülve menjünk.

- Amikor Dortmundban játszott, még nem tudhatta, hogy Garri Kaszparov segít Magnus Carlsennek. Moszkvában ezt már tudta. Mostanában sokat beszélnek, írnak arról, hogy Kaszparov átadta nagy adatbázisát 17 ezer változattal: azt mondják, hogy ez nagy segítség a fiatal norvégnak. Mit gondol erről?
- A megabázisról szóló beszélgetések a publikumnak szólnak. Semmi jelentősége nincs. Nem a változatokról van szó, hanem abban az életkorban, amelyben most Carlsen van, sok energiád van, friss a fejed, a szervezet gyorsan regenerálódik, de még a tudás és a tapasztalat hiányzik. Ezért még az idősek eredményesebbek. Emlékszem, hogy 18, 19 évesen időnként legyőztem Kaszparovot, de összességében még hiányzott a tudás, a tapasztalat. Természetesen Kaszparov, aki mindannyiunkkal játszott, megmagyarázhatja Magnusnak, hogy kell Ananddal, velem, Topalovval szemben cselekedni, milyen megnyitásokkal kell foglalkoznia, melyek nem felelnek meg a stílusának. Úgy gondolom, hogy együttműködésük ilyen jellegű kapcsolat. Ha abban az időben lett volna mellettem egy ilyen ember, lehet, hogy korábban lettem volna világbajnok. Már azelőtt, hogy Carlsen együttműködött volna Kaszparovval, világos volt, hogy a norvég tehetsége bajnoki kaliberű, és a kapcsolat segíthet a titulus gyorsabb megszerzésében. Mondjuk, hogy nem 27, hanem 23 évesen.

- 20 évesen Carslen világbajnok lehet?
- Sikerülhet, meg nem is. Még azt sem garantálhatom, hogy valamikor világbajnok lesz. Most sokan mondják, hogy Carlsen a jövő világbajnoka, mintha ez magától értetődő lenne. De nem olyan könnyű bajnokká válni. Egyébként Carlsennél szponzor tűnt fel, cselekvéseiben már a PR-kampány elemei jelentek meg. Megítélésem szerint Carlsen még alulmarad az öregekkel, Ananddal, velem és Topalovval szemben. Ha létrejönne például egy meccs Aronjannal, ebben a pillanatban én még Aronjanra szavaznék. De megismétlem: a fiatalember tehetsége bajnoki kaliberű, ez már 15 éves korában is jól látható volt.

- Érezte már Carlsen játékán Kaszparov kezének jeleit?
- Még nem vettem észre a globális sakkmunka eredményeit, bár Magnus kezdte ésszerűbben felépíteni partijait. Ami ekkora tehetségnél eredményeket adott.

- A verseny után Élő-pontszámban azokkal a riválisaival szemben, akik konkurálnak a világbajnok-jelölti versenyre való bekerülésre, 30 pontra növelte előnyét. Ez annyit jelent, hogy száz százalékra vehetjük részvételét a világbajnok-jelölti versenyen?
- Még százra nem. 99 százalékban már igen.

- Magamnak már összeállítottam a világbajnok-jelölti mezőnyt. Anand vagy Topalov, Kamsky, Aronjan, Carlsen, ön, a Világkupa győztese (lehetetlen megjósolni), a Grand Prix-sorozat második helyezettje (Gasimov, Radzsabov, Wang Yue vagy Gelfand), és a rendezők jelöltje (Gasimov vagy Radzsabov).
- Utóbbi csak abban az esetben, ha Bakuban lesz.

- Kételkedik ebben?
- Igen, úgy tűnik, hogy a FIDE terveiben még sok minden változhat. Ehhez már hozzászoktam.

- Rendben, de tegyük fel, hogy a várható összetétel olyan lesz, amelyet magamnak elképzeltem, hogyan értékeli esélyeit?
- A verseny nagyon erős lesz. De nem erősebb, mint az, amelyik Moszkvában éppen befejeződött. Van bennem erőforrás, hogy megnyerjek egy ilyen versenyt. De kitűnően értem, hogy a többi résztvevőnek is van potenciálja a sikerre. Miért kell gondolkodni ezen? Nagyon komolyan fogok készülni azért, hogy nyerjek és meccset játszhassak a világbajnokkal. Pozitív a beállítottságom, de garantálni itt senki semmit nem tud.

- A világbajnok-jelölti versenyen mikromeccsek lesznek. Ez a lebonyolítás jobban megfelel, mint a körverseny, a 2005-ös San Luis-i, vagy a 2007-es mexikóihoz hasonló?
- Ezen még nem gondolkodtam. Mindegy, hogy milyen formula lesz, meccsek, vagy körverseny, jól fel kell készülnöm és jól kell játszanom.

- A világbajnok-jelölti versenyig még több mint egy év van, a közeljövőben milyen versenyeken játszik?
- Két és fél hét múlva Londonban lesz versenyem, amennyiben végre megkapom a vízumot.

- Problémája van?
- Mostanában nem adnak mindenkinek szívesen vízumot. De remélem, hogy megkapom és játszhatok a londoni versenyen. Utána lesz a Wijk aan Zee-i verseny. Már aláírtam a megállapodást a rendezőkkel. Nagyon remélem, hogy megszakítom a kellemetlen tendenciát. Először is nem betegszem meg Hollandiában, ahol általában mindig megfázom, másodszor megnyerem a versenyt. Tíz évvel ezelőtt már megnyertem, de azóta mindig balszerencsésen alakult. De most nagyon komolyan fogom venni. Azután mint általában, Monaco. A többi a világbajnok-jelölti verseny időpontjától függ. De mindenképpen tervezem a sakkolimpián való részvételem, ahol - megismétlem - minden erőnkkel azon leszünk, hogy az orosz válogatott aranyérmes legyen.

- Amikor utoljára Dortmundban beszélgettünk, még nem volt ismert, hogy hol rendezik meg az Anand-Topalov meccset. Most már tudjuk, hogy Szófiában. Hogyan értékeli az esélyeket?
- Úgy mondanám: Anand a favorit, de Topalov fog nyerni. Tekintettel arra, hogy a mérkőzést Bulgáriában rendezik meg, az indiai nagymester esélyei a világbajnoki címének megvédésére erősen lecsökkentek. Anand felnőtt ember, tudatában van cselekedeteivel, de én a helyében nem egyeznék bele, hogy Szófiában legyen a mérkőzés.

- Morozevics nemrégen egy interjúban azt mondta, hogy nem unalmas Topalov nélkül játszania akár a moszkvai, akár bármelyik másik versenyen. Önnek hiányzik a Topalovval való játék?
- Már megszoktam Topalov nélkül játszani. Azokra a versenyekre, amelyek menedzserének, Danajlovnak úrnak a kontrollja alatt vannak, engem nem hívnak, ahol én játszom, Topalov tér ki a részvétel alól. Ahogy már mondtam, szívesen játszom vele. Nincs okom elkerülni a vele való találkozásokat.

- Ha a Tal-emlékverseny a Grand Slam-sorozat egyik tornájává válna, akkor ön, mint győztes automatikusan meghívást kapna a bilbaói Masters-versenyre, így mindenképpen találkozna Topalovval. Mik ennek az esélyei?
- Amennyiben a Tal-emlékverseny szervezői úgy döntenek, hogy ez számukra szükséges, akkor miért ne csatlakoznának a szisztémához? A moszkvai verseny erősségében, szervezésében, anyagi vonatkozásában a világ egyik legnagyobb presztízzsel rendelkező versenyévé vált. Mit mondhatnánk az idei Grand Slam bilbaói döntőjéről: az idei bilbaói Masters mezőnye négy főre lett csökkentve, csak egy szuperverseny paródiája volt. Másrészt a Grand Slam-sorozat Danajlov úr befolyása alatt áll, legtöbbször a sajátjaikat hívják meg. valaki játszik, valaki nem, nincs teljes objektivitás. Ha igazi Grand Slam-sorozatot akarnak, akkor a politikának és a személye előítéleteknek félre kell állniuk, és nem befolyásolni az objektív tényeket. Addig én igen szkeptikusan viszonyulok a Grand Slam-sorozathoz.