Bacskai aranyat nyert a boksz-Eb-n

A 69 kg-ban szereplő Bacskai Balázs arany-, míg a 64 kg-os Káté Gyula ezüstérmet szerzett szombaton a moszkvai ökölvívó Európa-bajnokságon. Magyar bokszoló ezt megelőzően legutóbb 2000-ben volt kontinensbajnok, akkor Erdei Zsolt nem talált legyőzőre.

Az orosz fővárosban az Eb alatt többször is jelentősen megváltozott az idő az elmúlt másfél hétben, szombaton éppen nagy meleg volt, már korán 30 fokig szökött a hőmérséklet. A magyar csapat múlt csütörtöki érkezése után két napig volt legutóbb ilyen kánikula Moszkvában, Kovács László szövetségi kapitány pedig akkor kicsit aggodalmaskodott, mert a felkészülés idején sokkal hidegebb időhöz szoktak a versenyzők, s amint azt megjegyezte, a nagy különbség negatívan befolyásolhatja a teljesítményüket.

A két magyar finalistán a csarnokba indulás előtt mindenesetre nem látszott, hogy megviselné őket a meleg, felszabadultnak és nyugodtnak tűntek, s ez bizakodásra adott okot a magyar táboron belül.

A döntőkre a Megaszport Sportcsarnokba több ezren gyűltek össze, akik a nap hatodik fináléjára bevonuló Káté Gyulát megújult, irokéz frizurájában láthatták, amit Szellő Imre varázsolt neki csütörtök este.

A két éve szintén döntős, s akkor csupán sérülés miatt veszítő kispesti bunyós ellenfeléről keveset lehetett tudni, de aztán gyorsan kiderült, hogy az örmény Gracsja Dzsavahjan felkészült a magyarból, s nem a szépségre, inkább a hatékonyságra törekszik. A meccs elején szó szerint nem történt semmi a ringben, a mérkőzésvezető egy perc után mindkét öklözőt figyelmeztette passzivitásért.

A bírói szót Káté vette komolyan, s elkezdődött egy közel nyolcperces kergetőzés a szorítóban. Szántó Imre tanítványa ment ellenfele után, kereste a lehetőséget az ütésre, ám nem sikerült megtalálnia a bokszolni nem igazán akaró Dzsavahjan elleni hatékony fegyvert. A menet közepén egy ütésváltás során mindketten tisztán találtak, ám csak az örmény kapott pontot, majd miután Káté egyenlített, a gongszó előtt másodpercekkel riválisa került - érthetetlen módon - ismét előnybe (1-2).

A második menetben minden ment a régi kerékvágásban Dzsavahjan nem akart bokszolni, de annyit éppen mindig csinált, hogy ne legyen intés belőle, Káté pedig erőlködött, érezhetően frusztrálta a helyzet. A szakasz derekán az egyetlen örmény döntős tiszta bal kezesével már két pont volt a hátrány, a magyarnak azonban egyet sikerült faragnia (2-3). Az utolsó menetben még a korábbiaknál is nagyobb menekülésben volt Dzsavahjan, a bíró többször figyelmeztette ugyan, de az intés elmaradt, a kétszeres vb-harmadik magyar pedig képtelen volt elérni őt, így 3-2-re kikapott, és 2008 után ismét ezüstérmet szerzett.

A nagyon csalódott, elkeseredett Káté fináléját követte Bacskai Balázs meccse a francia Alexis Vastine ellen. A rivális 2005-ben a junior Eb-n legyőzte őt, így volt miért törleszteni.

A meccs elején Vastine próbált irányítani, sokat ütött, de nem pontosan, sőt, egy gyönyörű bal egyenes után már a Vasas öklözőjénél volt az előny. A folytatásban is Vastine kezdeményezett, ám mire a szakasz véget ért, három pont hátrányban és óriási bajban találta magát (0-3) a nagyon okosan és jól bokszoló Bacskaival szemben.

A pihenő után a magyar tábor számára álomszerűen alakult a találkozó, Vastine ütött, hajtott, de teljesen hatástalan volt, a könnyedén mozgó Bacskai pedig rendre gyönyörűen szúrt közbe, sőt, a periódus utolsó percében már gyönyörű kombinációkkal, sorozásokkal amortizálta ellenfelét, s tulajdonképpen már ekkorra eldöntötte a meccset (8-0).

Az utolsó három percben folytatódott az oktatás, az egyre elkeseredettebb francia csapkodott, ütött-vágott, leginkább azonban csak a levegőt, vagy a fedezéket sikerült eltalálnia, s továbbra is kapta a pofonokat. Bacskai Balázs végül a 8000 ezer fős orosz publikumot is maga mögé állította, s 12-1-re nyert, amivel karrierje első felnőtt világversenyes győzelmét gyűjtötte be, lekörözve ezzel édesapját, s egyben edzőjét Bacskai Imrét, aki Eb-ezüstig jutott pályafutása során.

A magyar csapat nagyon sikeres kontinenstornát tudhat maga mögött, egy-egy arany-, ezüst-, és bronzérmet (Darmos József, 91 kg) szerzett, s a torna legeredményesebb nemzetei közé került.

Bacskai Balázs, a 69 kg Európa-bajnoka: "Óriási boldogság, amit érzek, azt hiszem, a jó Isten velem volt. Akadt törleszteni valóm a francia sráccal szemben, mert 2005-ben, amikor legyőzött, nem viselkedett túl korrekten a szorítóban, átlépett rajtam, és fenéken billentett, amikor megcsúsztam, de most visszavágtam. A mérkőzés előtt nyugodt voltam, remek taktikát dolgoztunk ki, amivel érezhetően nagyon megleptem. Nem mentem előre, hagytam, hogy jöjjön, az ütőtávján belül maradtam, és sikerült néhányszor tisztán közbeszúrnom. Miután már előnybe kerültem, nagyon kedvezett nekem a helyzet, és jól ment a boksz is. Apunak megígértem, hogy egy hétig nála lehet az érmem, azután kapom meg én."

Káté Gyula, a 64 kg Európa-bajnoki ezüstérmese: "Nem igazán tudok mit mondani ez után. Hihetetlen, hogy nem tudok megnyerni egy világversenyt. Buta voltam, a bírói figyelmeztetés után én kezdeményeztem, pedig nekem sem kellett volna, aztán kiderült volna, mit csinál. Egyébként el kell ismerni, hogy okos volt az örmény srác, de még mindig nem akarom elhinni, hogy egy ilyen futkosós gyerektől kikaptam."

Kovács László szövetségi kapitány: "Balázs nagyon szépen betartotta a taktikát, és gyönyörűen bokszolt. A francia nem tudott vele mit kezdeni, a végén kínjában táncolgatott már csak a ringben, de ez nem sokat ér. Gyulánál sajnos most talán egy picit jobb volt az örmény, bár az kétségtelen, hogy, amit csinált az nem boksz, ezt nem szabadna hagyni. Ráadásul volt egy-két tiszta ütése Káténak, amit nem nyomtak be, sajnálom. Összességében nagyon örülünk, de azért olyanok vagyunk kicsit, mint a gyerekek, ott volt előttünk még több, s jó lett volna megkapni."

Bacskai Imre, Bacskai Balázs edzője: "Óriási boldogság, nagyon örülök a győzelemnek. Tényleg nagyon jól bokszolt, ezt kellett csinálni. Láttam, a vége felé egy picit mosolygott Balázs a francián, aki öt éve nagyon csúnyán viselkedett vele."

Szántó Imre, Káté Gyula edzője: "Sajnos Gyula nem tudta megoldani ezt a meccset. Nagyon ideges volt már a meccs előtt, s végig görcsösen mozgott. Kicsit úgy éreztem, hogy ha egyenlített volna is, az örmény újra talál. Sajnálom, de majd legközelebb nyer."