A Hanti-Manszijszkban sajló sakkolimpián nemcsak a táblákon folynak a csatározások. A Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) szeptember 29-i, 81. kongresszusán szavaznak arról, hogy ki legyen az elnök. A regnáló Kirszan Iljumzsinovot, a Kalmük Autonóm Köztársaság elnökét 1995-ben választották meg, 1998-ban Elisztában, 2002-ben Bledben rivális nélkül, 2006-ban a holland bankár Bessel Kokkal szemben győzött. A szibériai olajvárosban azonban nem kisebb egyéniséggel, mint a sakkozás 12. világbajnokával, Anatolij Karpovval kell megvívnia.
Iljumzsinov honlapja 93 sakkszövetséget sorol fel, amelyek támogatják újraválasztását. Karpovot többek között Garri Kaszparov menedzseli, aki nem titkolja, az ősi rivális sikere esetén ő lenne a FIDE igazi irányítója, Karpov csak a "kinyújtott keze".
Karpov száműzné a korrupciót
A híradások rendszeresen beszámoltak az elnökjelöltek több országot felölelő kampánykörútjairól, ezeket Karpov és csapata a sakkozás vélt krízise miatt kezdte még fél évvel ezelőtt. Szövetségek vezetőivel, munkatársaival, sakkozókkal, szervezőkkel, szponzorokkal folytattak tárgyalásokat, s azt hirdették, a sakk csak akkor virágozhat fel, ha a FIDE teljes vezérkarát és apparátusát lecserélik.
Karpov teljes életét a sakknak szentelte, exvilágbajnokként nagy tiszteletnek, elismertségnek örvend. Képességeivel igazi nagykövetként szolgálhatja a sakkot a közvélemény és a privát szféra előtt is, ráadásul a Karpov-sakkiskolák szerte a világon nagy sikerrel működnek, emellett az UNICEF nagyköveteként is világszerte népszerűsítette a sportágat.
Az orosz exvilágbajnok jól tudja, hogy egy nagy sakkozó nem válik azonnal jó vezetővé is, profi menedzserekre van szükség ahhoz, hogy a sportág is igazán profi legyen. Élvezi az ősi rivális, Garri Kaszparov és a világranglistát vezető norvég Magnus Carlsen támogatását is. A vezető játékosokkal állandó párbeszédet ígér, a világbajnoki cím tekintélyének helyreállítása mellett átlátható, hosszú időszakra érvényes világbajnoki rendszert garantálna.
Megszüntetné a tagszövetségek kötelező tagdíját, új alapokra helyezné az együttműködést, száműzné a korrupciót, tiszta, átlátható szövetséget szeretne. Úgy gondolja: a FIDE-nek a szövetségeket kellene szolgálni, s nem a szövetségeknek a FIDE-t. Az internet szerepének fokozása mellett négymillió dollárt költene a sakkozás egyetemes fejlesztésére, a sakkozók, sportolók, edzők, versenybírók, szervezők új generációjának képzésére.
Azt a véleményét hangoztatja, hogy Iljumzsinov 15 éves elnöki tevékenysége alatt nem fejlődött a sakk, számos versenyt kísért botrány, többek között említi a 2006-os, elisztai címegyesítő mérkőzést. Úgy véli: riválisa politikai pályafutása már véget ért, ideje, hogy a sakkozás színpadáról is lelépjen.
A legtöbbször a FIDE elnökének korábbi, de nem teljesült ígéreteire is felhívja a figyelmet: az évenként 5 millió dolláros díjazással ígért kieséses rendszerű vb mellett a Grand Prix-versenysorozat sikertelenségét is példaként hozza fel. Hibának tartja, hogy a FIDE évi 3 millió dolláros költségvetéséből csak 8 százalékot fordítanak a sakkozás fejlesztésére.
Iljumzsinov 15 éves elnöksége
Iljumzsinovot 1995 novemberében választották a FIDE elnökévé, ő pedig fiatalos lendülettel látott munkához, és megreformálta a megváltoztathatatlannak látszó világbajnoki rendszert. Tehetős polgárként jelentős összeggel is támogatta, hogy a FIDE szélesre tárja a kapukat, a világbajnoki cím sorsa ne egy szűk elit harcában dőljön el.
Garri Kaszparov, Vlagyimir Kramnyik és Anatolij Karpov hallani sem akart arról, hogy nem élveznek semmiféle privilégiumot. Sok vita után Karpov járt a legjobban, a FIDE vezetése végül óriási kedvezményt adott neki. 1997-ben Groningenben, az első kieséses rendszerű vb-n csak az előcsatározások győztesével kellett megmérkőznie. A nehéz küzdelmektől elfáradt Viswanathan Anandnak kevés esélyt adtak Karpovval szemben, az indiai nagymester 0-2-ről még kiegyenlített, de a rapid rájátszást elbukta. Karpov megvédte címét, de a sakkvilág erkölcsi győztesként Anandot ünnepelte.
1999-ben Las Vegasban, 2000-ben Újdelhiben, 2001-ben Moszkvában rendeztek kieséses rendszerű vb-t, míg az ezeket a tornákat bojkottáló Kaszparov a Braingames cég jóvoltából létrehozott vb-döntőben kikapott Kramnyiktól, akit ezáltal a klasszikus sakkozás világbajnokaként ünnepelték.
A címétől megfosztott Kaszparov taktikát változtatott, tárgyalásokba kezdett a FIDE vezérkarával, ez vezetett a Prágai Egyezményhez. A címegyesítésről szóló megállapodás értelmében Kramnyik a dortmundi világbajnok-jelölti torna győztesével (ennek első helyezettje lett Lékó Péter), míg a FIDE világbajnoka, az ukrán Ruszlan Ponomarjov a világranglista-vezető Kaszparovval játszhatott világbajnoki döntőt. A két mérkőzés győztese pedig az egyesített címért küzdhetett meg.
A megállapodás időpontokat is kijelölt, de ezt nem sikerült betartani. Ráadásul a Ponomarjov-Kaszparov párharc körül nagy bonyodalmak keletkeztek, amelyek meglepő fordulattal értek véget, az újabb és újabb követeléssel előálló Ponomarjovot megfosztották címétől.
A tiltakozások ellenére a FIDE 2004-ben Líbiában megrendezte újabb kieséses rendszerű világbajnokságát, az élmezőnyből alig játszottak. Óriási meglepetés született, az esélyesebb riválisokat sorban búcsúztató üzbég Rusztam Kaszimdzsanov lett az új világbajnok, s Kaszparovval kellett volna megmérkőznie. A párharc végül elmaradt, a sértődött Kaszparov 2005-ben linaresi tornagyőzelme után visszavonult.
A világbajnoki rendszert 2005-ben megváltoztatták, a 8 fős, kétfordulós vb-t a bolgár Veszelin Topalov nyerte meg, és egy év múlva Elisztában játszotta Kramnyikkal a címegyesítő döntőt. A döntő érthetetlen szabályzata megfosztotta a vesztes Topalovot, hogy egy év múlva ismét ringbe szállhasson a címért. A mexikói vb-n Viswanathan Anand diadalmaskodott, s egy év múlva párosmeccsen is megvédte Vlagyimir Kramnyikkal szemben a címét.
Iljumzsinov otthona, a kalmük főváros, Eliszta volt a házigazdája 1996-ban Anatolij Karpov és Gata Kamsky világbajnoki döntőjének, két évvel később Eliszta sakkolimpiát rendezett, külön sakkfalut építettek az eseményre. A számos jelentős verseny mellett 2007-ben világbajnok-jelölti párosmérkőzések, két éve Grand Prix-torna házigazdája volt.
Bár a nagymesterek elitje számos kritikát fogalmazott meg elsősorban a nemzetközi szövetség napi ügyeit vivő, ügyvezető alelnökként dolgozó görög Georgiosz Makropulosszal szemben, Iljumzsinov nem változtatott stábján, és a mostani választáson is hasonló posztot szán Makropulosznak.
A magyar sakksport számára Iljumzsinov újraválasztása lehetne a jó megoldás, hiszen ebben az esetben a kalmük elnök megrögzött híve, a török Ali Nihat Yazici lehetne az Európai Sakkszövetség elnöke. Ha ez a forgatókönyv valósul meg, akkor a Magyar Sakkszövetség elnökségének tagja, FIDE-delegátusunk, Rajcsányi Péter lehet az Európai Sakkszövetség alelnöke. |
Aki a sakkra tette fel életét
Iljumzsinov pozícióját rontotta volna, ha a 39. sakkolimpia színhelyéül jelölt Hanti-Manszijszkból származó hírek beigazolódnak. Úgy tűnt, elkéstek a beruházásokkal, veszélybe került a rendezés, ám a szervezők végül villámtempóban legyőzték a nehézségeket, befejeződött az Olympic Hotel építése. A remek körülmények, a parádés megnyitóünnepség így már a jelenlegi elnök esélyeit növelik.
Ugyancsak mellette szól, hogy a FIDE nagy sikereket ért el a sportág népszerűsítése terén. A sakkolimpiákon egyre növekvő létszámban játszanak a válogatottak, mesterkurzusokat szerveztek - sokaknak ellenben nem tetszett, hogy a jól fizető feladatokat a szövetség saját embereire osztotta ki, hivatalos versenyeken vezető tisztségeket csak a funkcionáriusok kaptak. Amikor viszont gondot jelentett hivatalos versenyek szponzorálása, Iljumzsinov újra és újra segített, vagy anyagi értelemben, politikai szövetségesei révén, akik támogatták a tornákat.
Iljumzsinov tizenhét év után októberben lemond a Kalmük Autonóm Köztársaság elnöki tisztéről, és csak üzletemberként szeretné segíteni földijeinek boldogulását, de így végképp elmondhatja: életét ezentúl a sakknak szentelheti, újraválasztása esetén még több figyelmet szentelne a sakkdiplomácia irányításának.
Ráadásul bejelentette, tízmillió dollárért megvenné a 2001-es New York-i terrortámadás, a Grund Zero-emlékmű közelébe tervezett iszlám közösségi központ területét, s helyette nemzetközi sakk-központot építtetne.
"A nemzetközi konfliktusok különösen veszélyesek olyan bonyolult időkben, mint a miénk" - írta levelében New York polgármesterének, Michael Bloombergnek, alátámasztva ötletét, miszerint a vallás és az etnikum szerinti megosztás helyett az emberek összehozása lenne a célja - a sakk nevében.