"Hiányzott az adrenalin" - Erdei Zsolt az amerikai újrakezdésről

Egy nap híján egyéves kényszerszünet után, Atlantic Cityben bokszol ismét Erdei Zsolt, akinek a kenyai Samson Onyango lesz az ellenfele november 20-án. A korábbi kétszeres profi világbajnok célja az, hogy betörjön az amerikai piacra, ehhez azonban a stílusán is változtatnia kell.

"Látom, a Boxrec.com szervezetektől független félnehézsúlyú világranglistáján még mindig a a nyolcadik helyen állok, pedig már egy éve bokszoltam legutóbb, akkor is cirkálósúlyban. Olyan legendák állnak mögöttem, mint Roy Jones Jr. vagy Glen Johnson. Ez azt jelenti, nem felejtett el a szakma, viszont az a célom, hogy a rangsor elejére kerüljek" - mondta az [origo]-nak minden idők legsikeresebb, ez idáig veretlen magyar profi bokszolója, aki a napokban három mérkőzésre szerződést kötött az egyik legismertebb amerikai promóterrel, a többek között Bernard Hopkins találkozóit is szervező Lou Di Bellával.

Erdei már hetek óta készül a KSI boksztermében, alapvetően saját edzésterve alapján, de sok segítséget kap a korábbi szövetségi kapitánytól, idősebb Balzsay Károlytól. "Az izmok, az ízületek egy kicsit berozsdásodtak, éreztem is az edzések elején. Folyamatosan tréningben tartottam magam - persze azért nyilván másképp edz valaki, ha van egy konkrét célja, és megint másképp, ha bizonytalan, olykor kilátástalan a jövő. "

Amikor az amerikai szerződés reményében újrakezdte a tréningeket, 91 kilóról indult, kedden este az edzés után 81,5 kiló volt, azaz lassan a versenysúlyánál lesz (a félnehézsúly felső határa 79,38 kg). "Rendhagyó módon később kezdtem a kesztyűzést, mostanában nyolc meneteket kesztyűzöm, ennyi lesz a kenyai fiú elleni meccsem is. Akár már holnap is tudnék bokszolni, de azért jó, hogy négy hétre kimegyek még edzeni az Egyesült Államokba. Idő kell ahhoz, hogy Amerikában is elismerjenek, nekem ott olyat kell produkálnom, hogy arra felkapják fejüket, és azt mondják rám: óriási kihívás lenne vele bokszolni. Nem félek senkitől, sem Roy Jonestól, sem Jean Pascaltól, sem Chad Dawsontól, sem Bernard Hopkinstól. Bárki jöhet, én állok elébe. Ők jelentik a célt" - jelentette ki Erdei.

A négy nagy világszervezetnek (WBO, IBF, WBA, WBC) jelenleg a német Jürgen Brähmer, az amerikai Tavoris Cloud, a kazah Bejbut Sumenov és a kanadai Jean Pascal a világbajnoka, Erdei azonban, ha választhatna, legszívesebben Bernard Hopkinsszal bunyózna. "Érdekes műfaj ez a profi boksz, némi iróniával azt is mondhatnám, az öregemberek sportja. Hopkins 45 éves, Jones és Johnson 41-41, hozzájuk képest én gyerek vagyok a 36 évemmel. Ugyanúgy lobog bennem a tűz, mint húszéves koromban, sőt, még jobban is, mert most olyan kihívással állok szemben, mint korábban még egyszer sem. Érzem még magamban az erőt, a gyorsaságot. Valami még szunnyad bennem, aminek a felszínre kell törnie."

Erdei számára ismeretlen terület a tengerentúli piac, amely nemcsak szakmai szempontból jelent ugrást a sötétbe. "Akikkel szeretnék megmérkőzni, azok remek bokszolók, bár egy kicsit azért fel is vannak fújva. Hogyha egy nyugodt életet szerettem volna, akkor most abbahagyom, és nem teszem kockára a veretlen mérlegemet. Aki nem bokszolt, nem sportolt, az nem érti ezt. Éreztem, valami nagyon hiányzik ez alatt az egy év alatt, amit tétlenül töltöttem, aztán rájöttem, hogy mi az: az eget verő adrenalinszint. Nem a pénz motivál, nincsenek anyagi gondjaim, nem amiatt folytatom. Mert folytatom, számomra ez a helyes kifejezés, itt nem újrakezdésről beszélünk. Én egy pillanatra sem hagytam abba igazán a bokszot, még ha voltak is reménytelennek tűnő időszakok az elmúlt egy évben."

Menedzsere szerint Erdei cápák közé ugrik

"Nagyon hosszú tárgyalásfolyamat előzte meg ezt a szerződést, a négy legnagyobb amerikai promóterrel voltunk kapcsolatban, végül Lou Di Bellával megegyeztünk" - mondta Christof Hawerkamp, Erdei menedzsere, aki szerint Di Bella nagyon ritkán köt olyan volumenű szerződést európai ökölvívóval, mint amilyet Erdeivel kötött. "Az amerikai profiboksz veszélyes terep, így most még nem mondhatok sem jót, sem rosszat, csak az a biztos, hogy nagyon észnél kell lennünk. Semmi más nem számít odakint, csak a bevétel. Mélyvízbe ugrunk, ráadásul olyan mélyvízbe, ahol cápákkal kell együtt úsznunk."

De vajon hogyan került az útjába a szinte teljesen ismeretlen (20 győzelem, ebből 13 KO, 6 vereség) rendelkező 39 éves kenyai? "Az amerikai menedzsment szerződtette, Lou Di Bella azt mondja, éppen egy ilyen ellenfélre van szükségem, aki verhető, de azért oda is csap, akinek a legyőzése nem értéktelen teljesítmény" - állítja Erdei.

Kérdés, hogyan alkalmazkodik Erdei a tengerentúli boksz követelményeihez, át kell-e alakítania az Európában oly eredményes, de nem túl látványos stílusát. "Igen, a szorítón belüli stílusomon viszont változtatni kell, odakint nem vevők az óvatos, szurkáló balegyenesekkel operáló Erdeire. A látvány a lényeg, sorozatokat kell ütni, nem jó, ha csak várok a lehetőségre, az aktivitás számít. De azt hiszem, ezt is meg fogom tudni valósítani, a két utóbbi meccsemen már látványosan bokszoltam, Di Bella pedig tudja, hogyan kell meghódítani az amerikai piacot."