- Idén megnyert két WTA-tornát, egyszer elődöntő és háromszor negyeddöntőbe jutott, többször viszont az első-második körben búcsúzott. Hogyan értékeli éves teljesítményét?
- Hullámzó idényen vagyok túl, a két tornagyőzelem - főleg, hogy egymás után értem el őket - nagyon nagy siker volt, amire jó szívvel fogok visszaemlékezni. Sajnos sokat voltam sérült és beteg, ez hátráltatott, emiatt sok első fordulós vereség is becsúszott. Ezen kell mindenképpen változtatni, hogy a teljesítményem sokkal kiegyensúlyozottabb legyen.
- Júliusban azt mondta, két sérülésmentes év kellene, hogy igazán a csúcsra jusson. Tartja ezt a véleményét?
- Igen, ezért is döntöttünk úgy, hogy nem indulok a januári, ausztrál nyílt teniszbajnokságon, inkább hosszabb alapozást végzek. Október óta teljesen kivizsgáltattam és kipihentem magam, két hónap után csak most kezdtem el edzeni, az első 2011-es versenyemig, a Fed-kupáig pedig még van másfél hónap. Szeretnénk alaposan felépíteni a felkészülésemet, nekem sokkal fontosabb, hogy fitt legyek, semmint hogy elmenjek Ausztráliába, nyerjek két-három mérkőzést, de utána végigszenvedjem az évet.
- Mennyire tartja magát sérülékenynek?
- Összességében nem tartom magam annak. Eddig csak a hátam fájt, idén viszont ötször is a combom sérült meg, amivel korábban sohasem volt semmi baj. Valószínűleg ez is a hátproblémámból adódik.
- A sérülés mellett betegséget is említett.
- A fájós gyomrommal akadnak néha problémák, diétával is próbálkoztam, de az sem segített. Így visszatértem a rendes étrendhez, nem kínzom magam.
- Mi lesz az ünnepi terített asztallal és a finomabbnál finomabb ételekkel?
- Mi lenne? Megeszek mindent (nevet). Az ünnepek amúgy is edzésekkel telnek, egyedül 24-én pihentem, a többi napon végig tréningjeim voltak, lesznek.
- Mi a fontosabb, hogy előkelőbb helyen álljon a világranglistán vagy inkább nyerjen egy-két tornát? Hiszen évek múlva az eredményekkel azonosítják majd.
- Talán mégis fontosabb, hogy jobb helyen álljak a világranglistán, hiszen akkor kiegyensúlyozott az egész éves teljesítményem. De az lenne a legjobb, ha azért állnék előrébb, mert több versenyt nyertem meg.
Fotó: Patkós Attila
- 2007-ben a 20. volt a világranglistán, utána a 28., 40., majd most a 37. helyen zárta az évet. Mennyire elégedett az utóbbi évek helyezéseivel?
- Nehéz erre válaszolni, mert az ember belülről mindig másképp érzi, mint amit kifelé a statisztikák mutatnak. Szép dolog, hogy négy éve ott vagyok a legjobb negyvenben, ha ezt valaki tízéves koromban felajánlja, elfogadtam volna. De mivel a teniszben élek, és tudom, ennél sokkal többet is ki tudnék hozni magamból, nem vagyok teljesen boldog. Addig nem szeretném abbahagyni a teniszt, amíg nem kerülök be a legjobb tízbe a világranglistán.
- Tavaly nyáron váltott edzőt, majd az idei két nyári tornagyőzelem után azt nyilatkozta, Karl-Heinz Wetterrel sikerülhet az előrelépés, jó döntés volt őt választani. Pár napja azonban ismét edzőt cserélt, immár Köves Gáborral készül. Mi változott meg az utóbbi néhány hónap alatt?
- Ez összetett dolog. Karl szakmailag nagyon sokat tudott segíteni, viszont ami nekem fontosabb, az egészség megőrzése és a sérülés elkerülése, az valahogy nem működött jól. Vele sokkal többet voltam sérült, mint előtte, igaz, nem gondolom, hogy ez az ő hibája. Jártam Ausztriában az ő orvosainál, nem javultam, valahogy nem állt össze teljesen a kép.
- A váltással kapcsolatos hírt az ön honlapján egy olvasó így kommentálta: "Sajnos továbbra sem tudja Ági elviselni, ha valaki kicsit felemeli a hangját." Edzői szempontból nehéz esetnek számít?
- Dehogy vagyok nehéz eset! De persze minden ember más. Attól is függ, ki az edző. Nekem még sohasem volt olyan trénerem, aki hangos szóval illetett volna, Karl sem. Sőt, szerintem Gábor sem ilyen típus. Ha valakivel megtalálom a közös hangot, akkor velem könnyű együtt dolgozni, hiszen komoly ambícióim vannak és a tenisz érdekében mindent meg tudok tenni.
- Hogy jött az ötlet, hogy Kövest kérje fel edzőnek?
- Természetesen a menedzsmentemmel beszélgettünk a lehetőségekről, Gábor volt az az ember, akiről mindenki csak pozitívan beszélt, negatív véleményt nem is hallottam. Úgy gondolom, akkor biztosan mindenkinek igaza van és Gábor jó ember, jó szakember. Hogy mire jutunk közösen, arról majd félév múlva tudok nyilatkozni.
- Mikor derült ki véglegesen, hogy nem lehet ott az ausztrál nyílt teniszbajnokságon?
- Először úgy volt, hogy csak a brisbane-i tornát hagyom ki. Aztán rájöttünk, hogy Sydney-re sem leszek készen, de akkor még azt mondtuk, Melbourne-ben mindenképpen indulok. Amikor továbbra sem éreztem jól magam, és nem tudtam edzeni, akkor döntöttük el, hogy inkább egy hosszú alapozással készülünk az új idényre.
- A Fed-kupa-csapatban viszont ott lesz jövőre. Mennyire érintette váratlanul, hogy Keller László lett a kapitány?
- Azért volt furcsa, mert leültünk a lányokkal, s megbeszéltük, hogy Marosi Katival szeretnénk dolgozni, ő szívesen elvállalta volna a feladatot. Mi felterjesztettük Nagy Tünde elnök felé, aki pozitívan állt kérésünkhöz. De a szövetségben ezt leszavazták, így Keller Laci lett a kapitány. Semmi rosszat nem tudok róla mondani, életemben most találkoztam vele először, nagyon jó szervező, jó hangulatot tud teremteni. Úgy tűnik, össze tudja tartani a csapatot egy ilyen tornán, és lesz esélyünk a sikeres szereplésre.
- Megfordult a fejében, hogy lemondja a válogatottságot?
- Nem. Mindenképpen szeretnék játszani a Fed-kupa-csapatban.
-Mennyire foglalkoztatja a Magyar Teniszszövetségben zajló hatalmi harc, mi a véleménye róla?
- Ebből inkább megpróbálok kimaradni.
"Meglepődtem, amikor Ági felhívott, s megkérdezte, vállalnám-e az edzői munkát mellette, de gyorsan döntöttem" - mondta az [origo] érdeklődésére Köves Gábor. "Nem tudom, az utóbbi időben milyen munkát végzett, csak az eredményeit ismertem, így kétnapos kapcsolat lévén érdemben erről nem tudok beszélni. Egyelőre nem világranglista-helyezésben gondolkodunk, fel kell építeni Ágit, az első értékmérő a februári, izraeli Fed-kupa-csoportkör lehet, ahol már láthatjuk, hol tart. Van benne potenciál, hogy egy vagy két év alatt jutunk feljebb, az mindegy, csak kerüljünk fel arra a szintre." |