Anand megvédte címét, Hou Ji-fan történelmet írt - 2010 sakk-krónikája

Rangos tornákban bővelkedő évet zárt a sakksport 2010-ben: Hanti-Manszijszkban olimpiát rendeztek, a világbajnoki címért a címvédő Viswanathan Anand és a kihívó bolgár Veszelin Topalov Szófiában mérkőzött meg, a nők kieséses rendszerű világbajnokságán Antakyában a 16 esztendős kínai Hou Ji-fan történelmi sikert ért el.  Lezárult a Grand Prix-versenysorozat, Grand Slam-döntőt és szuperversenyeket rendeztek, a Nemzetközi Sakkszövetség kongresszusán ismét Kirszan Iljumzsinovnak szavaztak bizalmat, Varsóban Almási Zoltán nyerte meg a rapidsakk Európa-bajnokságot, míg Mexikóban Polgár Judit kápráztatta el a rajongókat, a bolgár exvilágbajnok Veszelin Topalovot taktikai csapásokkal győzte le a rapidtorna-döntőben.

Férficsapatunk sakkolimpiai bravúros negyedik helyezése, Almási Zoltán rapid Európa-bajnoki címe, Polgár Judit mexikói sikere, a 14 esztendős Rapport Richárd nagymesteri címe, ennek a hazai és a nemzetközi sajtója egy kicsit elfedi a problémákat. Miskolc hatodszor is megrendezte a Lékó & fesztivált, a Világkupa-győztes, sokszoros világbajnokjelölt izraeli Borisz Gelfand volt a borsodi megyeszékhely vendége, nagymesterünk ellenfele, és egy fantasztikus sorozat újabb állomása volt a párharcuk. A honi sakkrajongók korábban az angol Michael Adams, az exvilágbajnok Anatolij Karpov, az akkor regnáló világbajnok Vlagyimir Kramnyik, a trónkövetelő Magnus Carlsen, az indiai világbajnok Viswanathan Anand játéka mellett megismerhették a sakkról alkotott felfogásukat is, azt az elhivatottságot, amely nélkül nem lehet a csúcsra törni, illetve megőrizni a kivívott pozíciót.

Lékó Péter láthatóan elfáradt a szuperversenyeken a sakkvilág legjobbjaival való viaskodásban, hosszabb versenyzési szünetet engedélyezett magának. Tudja, hogy nem lesz könnyű a visszatérés, különös tekintettel arra, hogy a világranglistán a jelentős visszaesése után a 29., de a legjobb magyar Almási Zoltán is csak a 27. a rangsorban. Nyolcszoros bajnokunknak nincs olyan meghívása, ahol igazán tudná klasszisát bizonyítani. Nem látni, hogy a nagy triót - Polgár Judit, Lékó Péter, Almási Zoltán - ki fogja tudni pótolni? Női sakkozásunk minden erőfeszítésem ellenére amolyan "mostohagyermek", messze nem kapja meg azt a támogatást, amellyel versenyképes lehetne.

Harmadszor ünnepelhetett bajnoki címet Berkes Ferenc, másodszor lett első Rudolf Anna. Az Aquaprofit-NTSK fölényesen nyerte a csapatbajnokság első osztályának küzdelmeit. Pakson kettős meglepetéssel ért véget a VIII. Marx György emlékverseny férfi és női nagymesterversenye. A sakkolimpiára készülő négy sakkozónknak szerényebbre sikeredett a főpróbája. Negatív szenzáció, hogy a cseh Viktor Laznicka veretlenül, két és félpontos előnnyel végzett az élen, előzte meg Almási Zoltánt és Berkes Ferencet. A cseh sakkozó hibátlanul használta ki esélyeit, 28(!) Élő-pontot is szerzett.

A 69 esztendős grúz Nona Gaprindasvili a torna előtt az nyilatkozta, hogy a sakktáblánál már csak a győzelemre gondol, feledi korát, napi gondjait. A 11-szeres olimpiai bajnok, ötszörös világbajnok ismét példát mutatott elkötelezettségből, a sakk iránti alázatból. Az első körben még gyengébben muzsikált, ötven százalékot ért el, de a második félidőben 4 pontot gyűjtött, s kedvezőbb Berger-Sonneborn értékeléssel a győztesnek járó trófeát vehette át. Kétszeres olimpiai bajnoknőnk, Mádl Ildikó harmadikként zárta szereplését, Vajda Szidónia mínuszban zárt, alapos formajavulásra van szükségük.

Az Aquaprofit immár negyedszer rendezte meg a Polgár-sakknapot. Sajtótájékoztató, szimultán, számos érdekes program várta az érdeklődőket. Rapport mellett Gonda László és dr. Flumbort András is nagymesteri címet kapott, Antal Gergely, Balog Imre és Pap Gyula már teljesítette a cím odaítélésének kritériumait.

A sikerek mellett bőven van gond, megoldandó feladat, és a honi szövetségben a "háború" ezért robbant ki. Sakkozásunk is több szponzorért kiállt, hogy lemaradásunk ne legyen még nagyobb. Hiányoznak azok a kiemelkedő versenyek, amelyek fokozottan a sportágra irányítanák a figyelmet. Egyre élesebbek azok a viták, amelyek az utánpótlás-nevelés körül bontakoztak ki. Mekkora a szerepe a gyerek sakk iránti elkötelezettségének, szeretetének, egyfajta fanatizmusának? Milyen a szülői, családi háttér, amelynek a többi sportághoz hasonlóan a kezdeti lépések anyagi finanszírozásában óriási szerep jut? Mennyire hat béklyóként a külső motiváció, az eredmények siettetése? Mekkora az edzők szerepe, személyes varázsa, felkészültsége, példamutatása?

Sokáig megdönthetetlennek tűnt az elmélet, hogy a sakkozók 30-as éveik második felében érik el teljesítőképességeik csúcsát. A teóriát elsőként a rigai varázsló, Mihail Tal döntötte meg, amikor 1960-ban a világbajnoki döntőn, 23 évesen legyőzte Mihail Botvinniket. Már akkor kopogtatott az ajtón az amerikai Robert James Fischer, de végül Bobby csak sokadik nekifutásra, 1972-ben hódította el a világbajnoki címet. Anatolij Karpov 1975-ben 24 évesen lett sakkvilágbajnok, Garri Kaszparov 1985-ben 22 esztendősen a világ legjobbja. Bámulatos tehetségek lenyűgöző eredményei. Akkor egy-egy kimagasló zseni teljesítményei hozták lázba a sakkvilágot, most tizenévesek, húszas éveikben járó nagymesterek egyre inkább főszerepet játszanak.

A nagy érdeklődéssel kísért szuperversenyek, Grand Prix-viadalok, jelentős csapatversenyek eredményei egyértelműen mutatják, hogy még inkább kiegyenlítődtek az erőviszonyok, előretörtek a fiatalok, ezt sokan a számítástechnika fokozódó szerepével magyaráznak. A programok és az adatbázisok, a fejlődő elemzőprogramok átalakították a felkészülést, a viharos sebességgel robogó processzorok nemcsak a sakkozók számára teszik még érdekesebbé, de egyúttal bonyolultabbá is a 64 kockás világot. A legnagyobb tornák internetes közvetítései, a technika legújabb vívmányai még közelebb hozták a sakkot a rajongókhoz. Milliók nézik a nagy világversenyeket, egy jól megtervezett honlap egy-egy város, egy-egy ország imázsát is növeli.