Séta közben is sakkozik az ukránok örök ígérete

Húsz éve nem lehet kirobbantani a sakkozás élvonalából, az év 365 napján a sakknak él, kortársai zseninek tartják, a nagy jelentőségű tétmeccsek terhével azonban nem tud megbirkózni. Volt, hogy mérgében elhajította a széket, máskor a doppingellenőrzés bojkottálásával hozta nehéz helyzetbe csapatát. Bemutatjuk Vaszilij Ivancsukot, akinek hihetetlen győztes sorozatok és a legváratlanabb bukások fűződnek a nevéhez.

A gibraltári Tradewise nyílt tornán aratott szenzációs elsőségével az ukránok kétszeres olimpiai bajnoka, Vaszilij Ivancsuk a virtuális (napról napra vezetett) világranglistán az ötödik helyen áll. A tíz partiból elért 9 pontja, a 2968-as performance-pontszám jól jellemzi fantasztikus teljesítményét.

A Hanti-Manszijszkban megrendezett sakkolimpián vezetésével az ukrán válogatott 2004 után másodszor is aranyérmes lett. Ivancsuk az éltáblán 10 partiból 8 pontot gyűjtött. A Hollandiában angol nyelven megjelenő New in Chess sakkmagazin 2010/7-es számának címlapján Ivancsuk fényképe látható, a következő képaláírással: "A sakknak él napi 24 órában, az év 365 napján."

Ivancsuk március 18-án tölti be 42. életévét, már több mint húsz éve a sakkvilág elitjéhez tartozik. Kortársai, de fiatalabbak is elveszítették már előkelő helyezéseiket, így sokakat érdekel, hogy miként tudott megbirkózni az újabb és újabb kihívásokkal, hogyan tette túl magát a csalódásokon.

Danilo Mokrik még a gibraltári torna előtt készített interjút Ivancsukkal a Zaxid.net internetes honlapnak.

"Mindig megtartottam a sakk iránti nagy érdeklődésemet, mégpedig a fanatizmus szintjén. Még megtalálom az érdekességét, hogy leüljek és elemezzek játszmákat, új megnyitásokat tanuljak és törekedjem arra, hogy még jobban megértsem ellenfeleim stílusának sajátosságait. Még hajt a vágy a küzdelemre, és talán az, hogy még nem vagyok teljesen elégedett. Úgy értem, hogy van bennem motiváció, hogy újra és újra készen álljak a komoly küzdelemre" - válaszolt Ivancsuk arra a kérdésre, hogy miként tud lépést tartani a fiatalokkal.

"Az igazat megvallva kicsit fáradt vagyok, néha érzem, hogy kevesebbet kellene játszanom, hogy az idegi energiákat feltölthessem. Többet kellene pihenni, de mit csinálhatsz, ha nem játszol? Aktív rekreációra van szükséged, gondolkodom azon, hogy korcsolyát veszek és korcsolyázni fogok, és minél több időt töltök el a friss levegőn. Nyugat-Ukrajnában számos gyönyörű hely van, például Morsin és Bukovel. Szeretném az időmet jóval aktívabban eltölteni. A melegebb napokban teniszezem, tornagyakorlatokat végzek, szükségét érzem, bár a rendszerességen javítanom kell" - mondta a korára is utaló kérdésre.

- Mennyi időt tölt a sakkozással?
- Erre nehéz válaszolnom, mert a tréning más és más. Például nem kell mindig a számítógép vagy a sakktábla előtt ülni. A parkban sétálva fejben lehet elemezni fontos állásokat. Ráadásul ez nem azt jelenti, hogy ez a metódus kevésbé lenne hatásos, mintha a számítógép előtt ülnék. A mentális állapot javítása lehetőséget ad új ötletek felfedezésére.

- Sok sakkozó és kommentátor zseninek nevezi, hogy éli ezt meg?
- Ezt nehéz megmondani. Néha extra ösztönzést ad, hogy még többet dolgozzak, de néha a siker a fejedbe is szállhat. Ekkor objektíven nehéz a vereséget elfogadnod, helyette azt gondolod: hogy lehetséges ez? Hogy húzhattam ennyire rossz lépést? - és nem mindig vagyok képes felocsúdni. Ez nem csak egyes partikra, hanem a játszmák közti időszakra is érvényes. Ezért nekem egyszerűbb rapidtornán játszani, amelyik egy-két nap alatt befejeződik, akár 26 villámpartit lejátszani egy nap, aztán elfelejteni mindent. De nem mindegyik torna ilyen, és én játszani akarok klasszikus versenyeken is, ami annyit jelent, hogy készülnöd kell, és a partik között eredményesen ellenállni a feszültségnek.

- Kielégítetlen ambíciókról is beszélt. Az egyik, hogy a klasszikus sakkozás világbajnoka legyen?
- Nem pontosan, hogy világbajnok legyek. Ez csak egy verseny. Természetesen szeretnék sikeres lenni ezen, de valahol úgy érzem, hogy sakkpályafutásom során ez a vágy túlzott nyomást jelentett számomra, megakadályozva más versenyeken a koncentrációt. Máig is úgy gondolom, hogy világbajnok lehetek, de csak megfelelő körülmények között, normális kvalifikációs versenyről. Akkor képes leszek felkészülni.

- A legutolsó kvalifikációs ciklusban, 2009-ben, a Világkupán a 32 között a kevésbé ismert Fülöp-szigeteki Wesley So ellen vesztett. Ez a nagy emóciós feszültségnek volt a következménye?
- Valóban fáradt voltam akkor. Játszottam a Tal-emlékversenyen, majd a villám-világbajnokságon, így nem voltam olyan friss, mint amilyennek lennem kellett volna. Éreztem a nyomást a mérkőzés során. De a meccs során sakkon kívüli esemény is történt. Az első partiban 12-13 lépés után komoly előnyöm volt, de rosszul kezdtem magam érezni. Olyan gyomorégést éreztem, hogy kénytelen voltam orvosi segítséget kérni. 15 perc után a gyógyszer hatására képes voltam tovább játszani. Nem kellett volna kockáztatnom, a remi biztos, de nyerési esélyeim is voltak. Vállaltam a rizikót, ami igazolható választás volt, de a meccs csak két partiból állt, ezért remiznem kellett volna, különös tekintettel a kondíciómra. A második játszmában először kicsit rosszabbul álltam, de a rosszabb állásomat nagy előnnyé változtattam, majd egyenesen nyerővé. Nem tudom megérteni, hogy miért nem nyertem meg, időm is volt. A parti döntetlen lett, a meccs számomra befejeződött.

- A mérkőzés után egy érzelmileg átfűtött nyilatkozatot tett, hogy abbahagyja a sakkozást - amelyet később visszavont.
- Tudja, hogy van az újságírókkal: ezt nem mondtam, nem értettek meg engem. Valami olyat mondhattam, hogy fáradt vagyok és pihenésre van szükségem, és ebből lett a szenzáció. Hasonló soha nem jutott eszembe, engem is sokkolt a híradás. Előfordult, hogy nagyon elkeseredtem, lesújtva éreztem magam, szörnyű fáradtságot. De teljesen visszavonulni? Ha meg is tenném, ezt miért közölném az egész világgal?

Az interjúban Ivancsuk bírálja a Nemzetközi Sakkszövetség vezérkarát is, amiért sokszor nem logikus döntéseket hoz, a világbajnoki ciklusokban hol egyik, hol másik játékos érdekeit védi. Sajnálja, hogy nem kapta meg a részvételi lehetőséget a 2005-ös és a 2007-es világbajnokságon, csak az Élő-pontok döntöttek, hiába nyert meg oly sok versenyt. Az elnökválasztási harcban Kirszan Iljumzsinovot támogatta.

A legfontosabb versenyek

Vaszilij Ivancsuk első nagy sikerét 1987-ben érte el, a junior-világbajnokságon Anand mögött lett ezüstérmes. 1988-ban tagja volt a Szalonikiben sakkolimpiát nyert szovjet csapatnak. 1989-ben szárnyalását Linaresben folytatta, a 16-os kategóriájú tornán Anatolij Karpov előtt győzött. A luzerni sakkcsapat-világbajnokságon a nagy fölénnyel győztes szovjet válogatott legjobbja volt, 7 játszmából 6,5 pontot szerzett. A manilai zónaközi döntőn Borisz Gelfanddal holtversenyben első, és ezzel világbajnokjelölt. A tilburgi szupertornán Gata Kamsky társaságában holtversenyben első. Újvidéken az olimpiai aranyérmes szovjet együttes éltáblása. Ivancsuk jól kezdte az 1991-es évet is. Világbajnok-jelölti páros mérkőzésen simán verte az izraeli Judaszint, négy győzelem után engedélyezett egy döntetlent ellenfelének. Pályafutása egyik kiemelkedő sikereként - Garri Kaszparovot is legyőzve - másodszor lett első a sakkozás Wimbledonjában, Linaresben.

Egy év múlva Dortmundban Kaszparovval holtversenyben első. A debreceni csapat Európa-bajnokságon már ezüstérmes az ukrán válogatott. 1993-ban balsikert hozott számára a bieli zónaközi döntő, egy pillanatra sem volt igazi esélye a továbbjutásra. Vigasztalja, hogy a luzerni csapat-világbajnokságon az első táblán remekelt, a 8 partiból 6 pont, nem rajta múlott, hogy csak másodikok lettek az amerikai válogatott mögött.

1995-ben harmadszor lett a linaresi rangos torna győztese. Rigában Kaszparov és Anand mögött harmadik, Novgorodban holtversenyben második, Horgenben Kaszparovot is legyőzve Kramnyikkal holtversenyben első, ismét egyenesben a szekere. Az 1996-os évet Wijk ann Zeeben tornagyőzelemmel kezdi, Novgorodban második, Amszterdamban holtversenyben első. A jereváni sakkolimpián Ivancsuk vezérletével ezüstérmes az ukrán válogatott.

Az isztambuli sakkolimpián minden partit játszott, vezetésével az ukrán válogatott elhalászta előlünk a bronzérmet. Wijk aan Zeeben kezdte a 2001-es évet is, elégedett lehetett a Kramnyikkal osztott harmadik hellyel. Jerevánban fantasztikus bravúrral csapat-világbajnoki címet szerzett a válogatottal. A moszkvai vb-n egy sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb Ivancsuk kezdte meg a hosszú menetelést. December 13-án az elődöntő negyedik partijában sötéttel győzte le Anandot, letaszította a trónról és teljessé vált a meglepetés, a sakkozásnak ukrán világbajnoka lett. Moszkvában Ivancsuk a hat mérkőzésen összesen 20 játszmát játszott, nyolcat megnyert, 11 döntetlen mellett egyszer kapott ki.

A moszkvai döntő elvesztése, a sokadik elpuskázott lehetőség ismét padlóra küldte, nincs értékelhető sikere a 2004-es Eb-ig. Antalyában vereséggel kezdte szereplését, majd eljutott a bajnoki címet eldöntő rapid meccsig, ahol legyőzte a boszniai Nikolicsot. A calviai sakkolimpián Ivancsuk igazi vezérevezősként olimpiai aranyéremig vezényelte a válogatottat, veretlenül 9,5 pontot szerzett 13 partijából.

A következő év szuperversenyeire a meghívások már nyáron eldőltek, későn jött a nagy siker, Ivancsukot egyetlen nagy viadalra sem hívták meg. A 2005. júliusi 1-től érvénes listán már ötödik volt 2752-vel, sokat versenyzett, de nem a világ legjobbjaival. Kiemelkedő sikerként győzött a Capablanca-emlékversenyen, holtversenyben harmadik volt a varsói Európa-bajnokságon.

2006-ban holtversenyben harmadik volt Wijk aan Zeeben, gyengébben sakkozott Linaresben. A Capablanca-emlékversenyen győzött, Foroszban második. 2007-ben beugróként jól kezdte a linaresi verseny mexikói félidejét, de az andalúziai városban már nem bírta a tempót. Ismét első Kubában, tornagyőztes Foroszban, montreali szereplése is teljes siker. A csapat Európa-bajnokságon nem ment neki a játék, a moszkvai Tal-emlékversenyen is gyengén szerepel, a villám-világbajnokságon azonban brillírozott, elsőként ért célba.

2008-ban fantasztikus sikert ért el Szófiában, a tíz játszmából 8 ponttal első, másfél pontot vert Topalovra. A foroszi és a dortmundi tornán második. A moszkvai Tal-emlékversenyen egypontos előnnyel lett első. A Grand Slam-döntőn holtversenyben második. Igazi drámaként élte meg a világranglistán harmadik Ivancsuk a drezdai sakkolimpia utolsó fordulójában elszenvedett csúfos vereséget. Az ukrán együttes kálváriája nem ért véget a 3,5-0,5-ös vesztéssel, kisorsolták őket doppingvizsgálatra, de a szinte eszét vesztő Ivancsuk ezen nem jelent meg, és elérhetetlenné vált. Nehéz helyzetbe hozta a Nemzetközi Sakkszövetséget, hiszen vagy megsemmisíti az ukrán csapat minden eredményét és Ivancsukot kétéves eltiltással sújtja, vagy kivételt tesz, és ezzel vét a NOB doppingszabályzata ellen.

Ivancsukot nagyon megviselte a bizonytalan helyzet, Nankingban és Wijk aan Zeeben pocsékul sakkozott, felmentésének hírére Linaresben remekelt, Alekszandr Griscsukkal holtversenyben végzett az élen. A nalcsiki GP-n ismét formán kívül játszott, Szófiában címvédőként utolsó lett. A júliusi Élő-listán csak 2703 pontja volt, de ismét rendezte sorait, és megnyerte a báznai tornát. A GP-tornán Zsermukban nagyot küzdött, Fortuna is támogatta, elsőként zárta szereplését. Moszkvában fél ponttal maradt le Kramnyik mögött. Wijk aan Zeeben tőle szokatlan módon tíz partiban is remizett, a +1-gyel aligha volt elégedett. Kubában ismét első és rapidtornák után következett a fényes diadallal zárult sakkolimpia.

Harcban a világbajnoki címért, az elpuskázott nagy lehetőségek

1991-ben Brüsszelben a legjobb nyolc között játszott világbajnok-jelölti párosmérkőzést Artur Juszupovval. Az egyre nagyobb elvárásnak favoritként nem tudott megfelelni, 4-3-as vezetésnél elbukta a nyolcadik, a sakktörténelem egyik legizgalmasabb játszmáját, majd a hosszabbításban már nem volt esélye.

1997-ben Groningenben, az első kieséses rendszerű világbajnokságon kiemeltként csak a második fordulóban kezdett, de rajtengedélyesre emlékeztető játékkal kikapott az amerikai Seirawantól. Újabb bizonyíték, hogy a tétmeccseket nem bírja.

Egy év múlva a Las Vegas-i világbajnokságon ragyogó a sorsolása, a német Wahls és az orosz Sipov nem állhatta útját, de a legjobb 16 között a román Liviu-Dieter Nisipeanu ellen elvérzett. A tie-break során a 12. lépésben tisztet nézett el.

2000-ben Újdelhiben ismét korai búcsúra kényszerült, a második körben az észt Jan Elveszttől kapott ki, ezúttal is a tie-break okozta vesztét. Idegességében, elkeseredettségében elhajítja a székét, nem győzött bocsánatot kérni viselkedéséért.

A következő vb-n az elődöntőben a címvédő Viswanathan Anandot győzte le, honfitársával, Ruszlan Ponomarjovval 2002 januárjában vívta a döntőt. A 32 éves Ivancsuk nem tudott megbirkózni a páros mérkőzés lélektani terhével, a vártnál jóval gyengébb teljesítményt nyújtott, a kritikus pillanatokban rendre hibázott. Ponomarjov villámgyőzelemmel indított, majd nem kis nehézség árán kiharcolta a döntetlent a második partiban. A harmadik összecsapás korrekt játék után fejeződött be döntetlennel, majd a negyedik játszma kölcsönös tévelygésekkel, elpuskázott esélyekkel fűszerezve lett remi. A világbajnoki cím sorsát az ötödik parti döntötte el, Ivancsuk sötéttel döntő fölénybe került, de egyetlen óvatlan királylépés elegendő volt, hogy Ponomarjov kómában levő tisztjei feléledjenek, és a sorozatos hibákat kihasználva a fiatal sakkozó még meg is nyerte az ütközetet.

2004-ben Tripoliban, a FIDE világbajnokságán az egyik fő esélyesként jegyzik, de az üzbég Rusztam Kaszimdzsanov a rapid rájátszáson a legjobb 32 között mért rá csapást.

A 2005-ös Világkupán, Hanti-Manszijszkban ismét korán botlott, a bolgár világbajnok Veszelin Topalov ifjú szekundánsától, Ivan Cseparinovtól már a legjobb 64 között vereséget szenvedett. A későbbi eredmények sem alakultak számára kedvezően, hiába volt Élő-pontjait tekintve harmadik a tartalékok sorában, végül nem játszhatott a világbajnok-jelölti páros mérkőzéseken.

Két év múlva a Világkupán az első kiemelt, a világranglista második helyezettjeként játszott. A 32 között Nisipeanu volt ismét a végzete. A rossz emlékeken nem tudta túltenni magát. 2009-ben a 16 éves Fülöp-szigeteki Wesley So a második körben búcsúztatta.