"Érezniük kellett volna a veszélyt" - semmit sem tudnak tenni a kerékpárosok biztonságáért

Szokatlanul nagy iramot ment a mezőny a Giro d'Italia harmadik szakaszának végéhez közeledve. A huszonhat éves belga Wouter Weylandt nem tört az élre, csupán tartani próbálta a tempót a lejtőn, amikor halálos baleset érte. A kerékpársport [origo] által megkérdezett szereplői egyetértettek abban, hogy a hétfőihez hasonló tragédiák kivédhetetlen velejárói a sportágnak, szerintük már nem lehet olyan szabályt hozni, amely biztonságosabbá tehetné a verseny-kerékpározást.

"Nem is értettem, hogy miért kockáztatnak ennyire. Rengeteg szakasz van hátra a Giróból, ilyenkor még nem szoktak így jönni a lejtőkön" - mondta az [origo]-nak az olasz körversenyt a képernyőn követő magyar országúti bajnok, Kusztor Péter. A nemrégiben befejeződött Tour de Bretagne nyertese szerint a középmezőnyben haladó Weylandt nem akart kockáztatni a Genovához közeli Passo del Boccóról lefelé jövet, de az élen haladók nagyon felpörgették a sebességet, amelyet neki is követnie kellett.

"Előfordul, hogy valaki így próbál meg előnyt szerezni, vagy épp a kapaszkodón összeszedett hátrányt ledolgozni. A szokásos 70-80 kilométeres sebességre ilyenkor rátesznek még egy lapáttal, és akár 100 fölé is felgyorsulnak, ahogy most is történt. El lehet képzelni, hogy ekkora sebességnél egy apró rossz mozdulat mekkora bajt okozhat."

A korábbi halálos balesetek nem múltak el nyomtalanul a kerékpársportban, a 2003-as Párizs-Nizzán a kazah Andrej Kiviljev szintén egy bukás utáni fejsérülésbe halt bele, azóta a profiknál is kötelező a sisak viselése. "Sajnos ebben az esetben nem oszt, nem szoroz a fejvédő, a képek ugyanis arról tanúskodtak, hogy szegény Weylandt pontosan szemből csapódott a falnak. Éppen azon a felületen érte a borzalmas ütés, ahol teljesen védtelen volt. Mindez sajnos benne van a kerékpársportban" - ismerte el Kusztor.

Weylandt tavaly május 10-én megnyerte a Giro harmadik szakaszát

A tragikus viadalt élőben közvetítő Sipos János is Kusztor szavait támasztotta alá. "Fékezés nélkül, arccal ütődött a falnak, a sisakja hátracsúszott. A szívébe adott adrenalininjekcióval próbálták éleszteni, egyszer még fel is ült, de aztán nem tudták megmenteni" - mondta az Eurosport szakkommentátora. "Az egész mezőny elképesztő tempót ment ezen a napon, hiszen a 44-es átlag ezen a terepen nagyon ritka. Jó volt az idő és a szél, ez is csak fokozta az iramot. A baleset előtt a sprinterek fel voltak szabadulva, hogy kivédekezték a Passo del Bocco emelkedőjét, és beindult a helyezkedés a következő hegyi szakaszra, talán ez pörgette fel ennyire a mezőnyt. De érezniük kellett volna a veszélyt, mert a szerpentin itt nagyon keskeny."

A korábban szintén versenyző riporter több olyan klasszist is említett, akik rendszeresen bevállalják az életveszélyes száguldást a lejtőn. "Fabian Cancellara is sokszor él ezzel az eszközzel, de a már visszavonult Javier Jalabert-t is ez jellemezte. A legékesebb példa pedig Paolo Savoldellié, aki 2005-ben lejtőn lefelé nyerte meg a Girót."

Bármekkora fájdalmat is okoz most a mezőnynek a Leopard-Trek sprinterének szörnyű halála, a riporter szerint a lehetséges sikerek vonzereje mindig nagyobb lesz a versenyzőkben, mint a félelemérzet. "A kedd várhatóan még a gyász napja lesz, és néhány napig még ott lesz a fejekben a tragédia. De aztán hasonló helyzetben ugyanígy mennek majd a lejtőkön, hisz sportolókról van szó, akik nyerni akarnak."

Az 1909 óta létező Giro d'Italián ez volt a negyedik halálos baleset, legutóbb 1986-ban a szintén olasz Emilio Ravasio halt meg a verseny alatt. A Tour de France legutolsó tragédiája az olasz Fabio Casartelli halála volt, aki 1995-ben egy kőszegélybe verte be a fejét bukásánál.

Casartelli emlékműve

Sipos János szerint nagyjából 10-15 évente törvényszerűen bekövetkezik egy ilyen tragédia, de hasonlóan vélekedett Bodrogi László is. "Sajnos minden pillanatban bejöhet egy ilyen esés" - nyilatkozta az [origo]-nak a világbajnoki ezüst- és bronzérmes, 2008 óta francia színekben versenyző kerékpáros. "Van, aki vállalja a kockázatot, és maximális sebességgel megy lefelé, hiszen ezzel 10-20 helyet is javíthat. A szabályokkal pedig nem lehet semmit sem kezdeni, a sisak kötelezővé tétele volt az egyetlen lehetőség, ezt már meglépték, más nem lenne összeegyeztethető a kerékpársporttal."

Wouter Weylandt tragédiája egy nem is oly régi sebet tépett fel a belgáknál, hiszen két évvel ezelőtt éppen a legjobb barátjának számító kerékpáros, Frederiek Nolf halt meg mindössze huszonegy évesen. A Topsport Vlaanderen belga kerekese a katari körverseny egyik éjszakáján álmában hunyt el, miután teljesítette a negyedik szakaszt, a hivatalos jelentések szerint halálának természetes oka volt.