"Én nagyon egysíkú vagyok" - negyedik olimpiájára készül a tízpróbázó Zsivoczky Attila

Lassan kifut a korból, egyre többet sérült, de a visszavonulása előtt még egy utolsó nagy dobásra készül a londoni olimpián Zsivoczky Attila. A világbajnoki bronz- és Európa-bajnoki ezüstérmes tízpróbázó legalább tíz pár cipőt hurcol a versenyekre, a sajtóban megjelent hírekkel ellentétben nem támadta meg húsevő baktérium, és bár az El Clásico hidegen hagyja, van ötlete, mitől lennének sokkal jobbak a focisták.   

Zsivoczky Attila magasugróként kezdett atletizálni, de párhuzamosan több más számot is csinált. 18 évesen el kellett döntenie, hogy magasugrásban vagy tízpróbában induljon a junior világbajnokságon. Mivel úgy tűnt, hogy utóbbiban több esélye van, ezt választotta, jól döntött, hiszen megnyerte a vébét, innentől pedig nem volt visszaút.

Ennek már 16 éve, az egyik legsokoldalúbb magyar sportoló azóta a negyedik olimpiájára készül, pedig tavaly ilyenkor komoly térdműtéten esett át, majd egy baktérium is megtámadta a műtéti sebet, de sikerült felépülnie. "Sok sérülés hátráltatott mostanában. A műtétem után elindultam egy Európa Kupa-versenyen, de sajnos rossz döntés volt, az időjárási viszonyok sem voltak megfelelőek, és a térdem is újra elkezdett rakoncátlankodni, sokat szenvedtem vele, ezért úgy döntöttünk az edzőmmel, hogy hagyjuk a szezont, és rápihenek erre az évre" - mondta az [origo]-nak.

A világbajnoki bronzérmes és Európa-bajnoki ezüstérmes tízpróbázóról a Blikk napilap azt írta, hogy a gátfutó Kiss Dánielhez hasonlóan a tavaly januári műtéte után megtámadta őt egy húsevő baktérium, ám Zsivoczky kérdésünkre elmondta, hogy szó sem volt erről.

"Mind a ketten elkaptunk egy baktériumot, de egyik sem a húsevő fajta volt, hanem egy úgynevezett MRSA baktérium, amely szintén nem gyerekjáték, de messze nem olyan veszélyes, mint amiről cikkeztek. Nálam tíz napig nyitva kellett hagyni miatta a műtéti sebet, amíg az antibiotikumot szedtem, összességében szerintem egy hónappal késleltette a gyógyulásomat. A magyar kórházakban sajnos előfordulnak ilyen esetek, de az, hogy két, olimpiára készülő sportolóval, ráadásul két atlétával történjen ez meg, az meglehetősen furcsa, de biztos csak a véletlennek tudható be" - fogalmazott Zsivoczky, aki mára szinte teljesen felépült, szerinte 98 százalékos a térde is, így minden adott ahhoz, hogy májusban vagy júniusban kvalifikálja magát az olimpiára, ehhez elég egyetlen versenyen elérni az induláshoz szükséges szintet.

Sydneyben nyolcadik, Athénban hatodik lett, Pekingben pedig sérülés miatt már az első szám után feladta a versenyt az olimpián a most 34 éves magyar atléta. Ha kijut Londonba, akkor valószínűleg az lesz az utolsó versenye, de egyelőre korainak tartja arról beszélni, hogy ott mire lehet képes. "Lassan kezdek kifutni a korból, az egyre több sérülés is ennek tudható be. Ha reálisan nézem, soha nem leszek már olyan formában, mint amilyenben akkor voltam, amikor világbajnoki bronzérmet nyertem, de azért láttam már nagy visszatérőket az atlétikapályán."

Az egyik legnagyobb ellenfél, Sebrle az egyik legjobb barát

A tízpróbát ugyanakkor még mindig élvezi, talán még jobban, mint az elmúlt években. Edzője, Dömötör Balázs ugyanis fiatal atlétákat hozott mellé, és nagyon szeret velük együtt dolgozni, annak ellenére is, hogy egy-egy számban többször megverik őt, aki hosszú évek óta verhetetlen volt Magyarországon.

A tízpróbázókra egyébként is jellemző, hogy külön családot alkotnak az atléták között, Zsivoczky például korábban évekig együtt készült egyik legnagyobb ellenfelével, az olimpiai- és világbajnok cseh Roman Sebrlével, akivel azóta is tartják a kapcsolatot. "Ez a tízpróba összetettsége miatt van, hiszen a verseny közben mindenki pontokért küzd, nem egymás ellen. Ha valaki például legyőz 100 méteres síkfutásban, akkor még közel sem biztos, hogy megver tízpróbában is, emiatt nincs olyan nagy feszültség közöttünk, mint mondjuk a sprinterek között. Egy-egy verseny alatt közel 48 órát egymással összezárva töltünk, jobban megismerjük egymást, baráti kapcsolatok alakulhatnak ki. Együtt szenvedünk, küzdünk, ez összekovácsolja a társaságot."

Csúnyán átverték

Zsivoczky Attilát azért is szeretik a csapattársai, mert humorával a legnehezebb helyzetekben is át tudja őket lendíteni a holtponton, de előfordult már olyan is, hogy őt tréfálták meg egy tévéműsorban.

"A pekingi olimpia előtt kaptam egy telefonhívást a Magyar Olimpiai Bizottságtól, hogy fel szeretnének készíteni minket arra, miként kell viselkedünk Kínában. Úgy voltam vele, hogy bízom a MOB-ban, ezért fel sem merült bennem, hogy ez egy átverés. Nagyon jó móka volt, és persze a tévé előtt ülve mindenki azt mondja, hogy sok olyan jel van, ami arra utal, hogy nem valódi a szituáció, de ha benne vagy, és átéled azt, akkor a legszürreálisabb momentum sem tűnik fel."

A Zsivoczky által említett szenvedéshez hozzátartozik a tízpróbázók szerelésének összeállítása is, talán egy női cipősszekrényben sincs annyi cipő, amennyivel ők utaznak ki egy-egy versenyre. Zsivoczky általában kettő, de néha három melegítőcipőt visz magával, emellett egy sprinter-, egy távolugró-, egy magasugró-, egy rúdugró-, egy súlylökő-, egy diszkoszvető-, egy gerelyhajító- és egy újabb futócipő (a 110 gátra és a 400 méterre) kerül az utazótáskába. A cipők mellett még helyet kell szorítani az anoráknak, két melegítőnek és a versenydresszeknek. "Inkább méretre nagy egy ilyen csomag, nem súlyra, általában bele szoktunk férni 30 kilóba. Persze ez étel és ital, tehát például a karton ásványvíz nélkül értendő."

Az atlétika a doppingérzékeny sportágak közé tartozik, de a tízpróba ezen a téren is kivétel, utoljára a kilencvenes években bukott meg nemzetközi versenyen egy új-zélandi atléta ebből a szakágból, őt drogcsempészettel is elkapták. "Annyira összetett a mi sportágunk, hogy egyszerűen nincs olyan szer, amivel jelentős előnyhöz jutnánk. Ha ugyanis olyan anyagot szedsz be, amivel erősebb leszel a súlylökésnél, akkor nem fogsz tudni futni, ha pedig úgy doppingolsz, hogy gyors legyél a futószámokban, akkor nem lesz erőd a dobásoknál."

Mi a tízpróba?

Az atlétikát a sportok királynőjének, a tízpróbát pedig az atlétika királyának szokás nevezni. A legösszetettebb szakágat kizárólag férfi sportolók űzik (a nőknél hétpróba van), nevéből adódóan tíz számot tartalmaz, az első napon sorrendben a 100 méteres síkfutást, a távolugrást, a súlylökést, a magasugrást és a 400 méteres síkfutást rendezik meg, míg a második napon kerül sor a 110 méteres gátfutásra, a diszkoszvetésre, a rúdugrásra, a gerelyhajításra és az 1500 méteres síkfutásra. Két szám között legalább harminc percet kell pihennie egy versenyzőnek. A nemzetközi szövetség által meghatározott ponttáblázat szerint kapják a pontokat, a tíz szám után a legtöbb ponttal rendelkező atléta nyer. Holtverseny esetén az a végső győztes, aki több versenyszámban ért el magasabb pontszámot. Egyetlen számot sem szabad kihagyni, ellenkező esetben úgy tekinthető, hogy az adott sportoló feladta a versenyt.

Zsivoczkyt a saját sportága épp eléggé leköti, más kedvence nincs is, az atlétikát viszont minden sportolónak kötelezővé tenné. "Szerintem hatéves korban minden gyereknek el kellene kezdenie atletizálni, hiszen mindennek három sportág az alapja, az atlétika, a torna és az úszás. Biztos vagyok benne, hogy ha például a focisták atlétikai képzést is kapnának, akkor sokkal jobb játékosok lennének, és például a kézilabdázók is sokkal kevesebbet bajlódnának sérüléssel. A sportágakat tekintve én nagyon egysíkú vagyok, az atlétikán kívül nem igazán űzök mást, és a tévé elé is csak akkor ülök le, ha magyarokért szurkolhatok, például a kéziválogatottak meccseit általában megnézem, de egy El Clásico nem dob fel."

A magyar atléták olimpiai szerepléséről Zsivoczky azt mondta, hogy bár erős srácoknak tartja a dobóinkat, nem akar a vállukra nagy terhet rakni. Szerinte a világ élvonalába tartozik a kalapácsvető Pars Krisztián, valamint a diszkoszvető Kővágó Zoltán és Fazekas Róbert is, és ha jó napjuk van, bármelyikük szerezhet bármilyen érmet Londonban.