Születésnapja előtt egy nappal a második Négysáncverseny-diadalával lepte meg magát a címvédő Gregor Schlierenzauer, aki a sorozat első két viadalán nem tudott nyerni, ám a harmadik, innsbrucki, majd az utolsó, bischofshofeni állomáson is győzött, így összetettben 13 pont előnnyel az élen zárt.
A Négysáncverseny 61 éves történetében utoljára 2006-ban volt címvédés a finn Janne Ahonen révén, osztrák síugró ezt a bravúrt csak egyszer tudta hozni, még az 1986-87-es szezonban, amikor Ernst Vettori, az osztrák szövetség jelenlegi sportigazgatója duplázott.
"Gyerekkori álmom vált valóra tavaly azzal, hogy megnyertem a Négysáncversenyt, ez nyugodtabb versenyzővé tett. Az idén végre valóban élvezni tudtam a viadalt, bár utólag bevallom, erős nyomás nehezedett rám" - mondta a Schlieri becenévre hallgató klasszis.
Elsősorban a norvég Anders Jacobsen nehezítette meg a dolgát, akitől a szakma előzetesen nem várt ennyire jó teljesítményt, hiszen utoljára 2010 januárjában tudott Világkupa-versenyt nyerni. Utóbb a norvég is úgy nyilatkozott, számára a második hely tündérmesével ért fel.
Schlierenzauer úgy vélte, férfias párbajt vívott vetélytársával. "A legnehezebben a garmisch-partenkircheni vereséget dolgoztam fel, mert ott azt láttam, Anders szinte repül. Rá kellett jönnöm, nagyon erős riválist kaptam, de szerencsére az innsbrucki sikerem fordulatot hozott. Azt hiszem, az idei a pályafutásom legnagyobb győzelme, szerintem még eltart egy ideig, amíg felfogom, hogy megvédtem a címemet" - mondta.
Bár egyik nagy álma, a Négysáncverseny-diadal már duplán teljesült, vannak még céljai az élsportban. "Az egyéni olimpiai arany megszerzése hajt előre, illetve szeretnék legalább 47 Világkupa-viadalt nyerni, és ezzel megdönteni Matti Nykänen rekordját. A Vk-sikerek nekem többet jelentenek egy világbajnoki címnél, hiszen azt bizonyítják, stabilan a legjobbak között vagyok, és nemcsak egy véletlenül kicsúszott eredményt tudok felmutatni."
A Négysáncverseny végeredménye: 1. Gregor Schlierenzauer (osztrák) 1100,2 pont 2. Anders Jacobsen (norvég) 1087,2 3. Tom Hilde (norvég) 1029,2 4. Kamill Stoch (lengyel) 1027,2 5. Anders Bardal (norvég) 1026,8 |
Schlierenzauer 1990. január 7-én született Innsbruckban, saját bevallása szerint futballista vagy teniszező lett volna, ha nem ismerkedik meg fiatalon a síugrással. Nagybátyja, Markus Prock ötszörös világ-, háromszoros Európa-bajnok, kétszeres olimpiai ezüst- és egyszeres bronzérmes szánkóversenyzőként megalapozta a család hírnevét, így kézenfekvőnek tűnt, hogy ő is valamelyik téli sportágat választja.
Prock volt az, aki elsőként meglátta unokaöccsében a tehetséget, és a menedzsereként 2001-ben kiharcolt neki egy szerződést a Fischer sportszergyártó cégnél, majd később a Red Bullnál. "Nagyon szerencsés vagyok, hogy olyan menedzserem van, mint a nagybátyám. Szerintem a siker kulcsa a jó családi háttér, erre jó példa Serena és Venus Williams, Lewis Hamilton vagy az olimpiai bajnok síző, Benjamin Raich, akiknél ugyanez a tényező segíti a jó teljesítményt. De persze kell tehetség meg szakértelem is, és az, hogy amit teszel, azt örömmel csináld" - nyilatkozta.
Nyolcévesen kezdett sportolni az SV Innsbruck-Bergisel klub színeiben, és már az első edzés során annyira megszerette a síugrást, hogy elhatározta, más sportággal nem szeretne foglalkozni. Miután az edzések és a versenyek miatt nem tudott lépést tartani az osztálytársakkal, hamarosan a világ legrégebbi síközpontjának (Skigymnasium Stams) bentlakásos középiskolájába került.
Hivatalos versenyen a 15. születésnapja előtt, 2004. december 18-án debütált Seefeldben (a nyolcadik lett), az első Világkupa-részvételére 2006. március 12-én Oslóban került sor, a 24. helyen végzett.
Máris felkeltette Alexander Pointner szövetségi kapitány figyelmét, aki betette a 2006-os nyári Grand Prix-n az osztrák csapatba, ahol végül Manuel Fettnerrel, Wolfgang Loitzllal és Andreas Koflerrel első helyet szerzett.
Schlierenzauer a születése óta süket a bal fülére, de azt mondja, ez egyáltalán nem zavarja, sohasem voltak egyensúlyproblémái. Szereti Jack Johnson zenéjét, imádja a tésztaételeket, főleg a pizzát és a salátát, a barátaival pókerezik, biliárdozik, szabadidejét szívesen tölti fotózással. |
Az év végén, élete második Vk-versenyén már úgy lett a 4., hogy 141 méteres ugrásával sáncrekordot állított fel Lillehammerben, majd egy nappal később, 2006. december 3-án ugyanott diadalmaskodott, megelőzve a sorozatban hozzá hasonlóan újoncnak számító Jacobsent, valamint a lengyel Adam Malyszt és a svájci Simon Ammant.
Decemberben még három viadalon indult, Engelbergben első, majd harmadik, Oberstdorfban ismét első lett. Megnyerte 2007 januárjában a Négysáncverseny utolsó, bischofshofeni viadalát is, így Jacobsen mögött másodiként zárt. Néhány finn újság nehezen emésztette meg, hogy a semmiből így előtört egy versenyző, de negatívumként csak azt tudták írni róla, hogy rendkívül alultápláltnak látszik. A síugrókra egyébként jellemző, hogy vékonydongájúak, Schlierenzauer 180 centis magasságához például 61 kg-os testsúly társul.
"A Négysáncverseny olyan, mintha a testvérem lenne, hiszen együtt nőttem fel vele. Tizenhat évesen életem első viadalán a második lettem összetettben, ezek után mi más célom maradhatott volna, mint a győzelem? Utólag hálás is vagyok a sorsnak, hogy nem nyertem 2006-2007-ben, tizenhat évesen, az nem lett volna egészséges. A fiatalok rendkívül túlterheltek ebben a korban. Akkor még csak egy nagyon szűk látókörrel bíró gyerek vagy, és gyorsan kicsúszhat a talaj a lábad alól. Huszonkét évesen mégis érettebben éltem át mindezt" - utalt vissza a hat évvel ezelőtti viadalra.
Viharos gyorsasággal állandósította magát az élmezőnyben, a 2008-2009-es évadban tizenhárom Vk-versenyt nyert, ezzel megdöntötte Janne Ahonen csúcsát, ráadásul sorozatban hatszor nem talált legyőzőre, beállítva Ahonen, Matti Hautamäki és Thomas Morgenstern rekordját.
A munkám a hobbim
A 2010-es vancouveri olimpián egyéniben csak két bronzérem jutott neki, de csapatban örülhetett a bajnoki címnek. Ötször volt világbajnok, négyszer csapatban, 2011-ben Oslóban pedig nagysáncon egyéniben is a csúcsra ért. A sírepülő-világbajnokságon négy aranyál és egy ezüstnél tart: egyéniben 2008-ban Oberstdorfban nyert, de csapatban se ott, se 2010-ben Planicán, se tavaly Vikersundban nem akadt jobb az osztrákoknál.
A Világkupa-sorozatot eddig egy alkalommal, a 2008/2009-es idényben nyerte meg, akkor összesen tizenhárom versenyen végzett az élen, és új pontrekordot állított fel (2083).
"Tudom, hogy nem a síugrás a legfontosabb dolog a világon. De amikor felmegyek a sáncra, a legjobb akarok lenni. Nem panaszkodhatom, hiszen a munkám a hobbim" - állította.
"Bizonyos helyzetekben zavar a hírnév, néha úgy érzem, jobb lenne megmaradni Gregor Hogyishívjáknak. Az emberek gyakran megbámulnak a városban, de megszoktam már. Ez is hozzátartozik a szurkolókkal való kapcsolattartáshoz, bevallom, már az sem érdekel, ha egyesek nem kedvelnek."
A legtöbb Világkupa-győzelem: 46 - Matti Nykänen 45 - Gregor Schlierenzauer 39 - Adam Malysz 36 - Janne Ahonen 33 - Jens Wessflog 28 - Martin Schmitt 25 - Andreas Felder 22 - Thomas Morgenstern 20 - Andreas Goldberger, Simon Ammann 18 - Andreas Widhölzl, Sven Hannawald |
Vasárnap pályafutása 45. Vk-sikerét ünnepelhette, és már csak egyre van szüksége ahhoz, hogy utolérje a rekorder finn Matti Nykänent.
"Valahol az a legcsodálatosabb, hogy még mindig ennyire fiatal vagyok" - jegyezte meg. Ha hozza a papírformát, a hétfői 23. születésnapját követően akár már a hétvégén egyeduralkodó lehet. A szerdai, wislai verseny után ugyanis szombat-vasárnap Zakopanéban indul, ott, ahol korábban már ötször is nyerni tudott.