Már nem bízom az emberekben - visszatér az eltiltott cselgáncsozó

A doppingolással gyanúsított Ungvári Attila visszatért kétéves eltiltásából, de teljesen más ember lett belőle. Továbbra is azt mondja, hogy valaki doppingot kevert az italába, ezért testvérével, az olimpiai ezüstérmes Ungvári Miklóssal együtt távolságtartóvá váltak, és elveszítették a bizalmukat az emberekben. A 24 éves cselgáncsozó komoly hullámvölgybe került, sokszor a bulizásba és az alkoholba menekült, de a családja a helyes irányba terelte.

Ungvári Attilának a 2011 januári bakui Világkupán, majd februárban a számára aranyéremmel végződött budapesti Hungária Kupán adott mintájában találtak doppinglistás anyagokat, de ő azzal védekezett, hogy valaki más szándékosan rakott tiltott szereket az italába. Ezt számos módon próbálta bizonyítani, többek között hazugságvizsgálatnak is alávetette magát. A nemzetközi szövetség 2011-ig visszamenőleg kétéves eltiltással sújtotta a 2010-es Európa-bajnokságon bronzérmes dzsúdóst, majd a nemzetközi Sportdöntőbíróság tavaly júliusban helybenhagyta az ítéletet, ám azt nem doppingvétséggel, hanem gondatlansággal indokolta.

"Még mindig nem esett le, hogy mit vettek el tőlem, olimpiát, világbajnokságot, Európa-bajnokságot. Tudom magamról, hogy mire lehettem volna képes, mégsem látok még tisztán, bele sem merek gondolni, hogy mennyire más lett volna az elmúlt két évem, hogy mennyire más lenne most az életem" - kezdte Ungvári Attila, aki március hetedikén kezdte el újra a dzsúdóedzéseket. Addig ugyanis edzenie is tilos volt, az eltiltás hivatalos szövege szerint szervezett keretek között nem sportolhat az, akit dopping miatt tiltottak el. Ungvári azonban cselgáncs nélkül is próbált folyamatosan edzésben maradni, és számos sportágat kipróbált ez alatt a két év alatt.

Ungvári Attila március hetedikén jelentkezett először edzésre

"Nem vagyok az a korán kelő típus, általában kilenckor felébredtem, az anyukámnál reggeliztem, majd elmentem kondizni. Nyáron gyorsan lepörgött a napom, nem messze tőlünk Kecskeméten van egy wakeboardpálya, oda jártunk a barátokkal és a testvéremmel, Mikivel wakeboardozni és strandolni. De kipróbáltam más sportokat is, fociztam, a barátnőmmel kosaraztam, és nagyon rákkattantam a fallabdára."

Ungvári elkezdte a Testnevelési Főiskolát, és angol tanfolyamra is járt, de közben az életének volt egy sötét oldala, sokszor annyira maga alatt volt, hogy az éjszakától és az alkoholtól várta a megváltást. "Ez az időszak hatalmas törés volt az életemben. Elszálltam, elmentem rossz irányba. Ha hívtak, hogy menjek partizni, soha nem kellett kétszer mondani. Több volt a buli és a pia a kelleténél, de ilyenkor a családom, főleg Miki, rákoppintott az orromra, és visszarángatott, hogy nem kell ez nekem."

Ungvári elárulta, hogy rengeteget változott ebben az időszakban, rossz tulajdonságokat ugyanúgy felvett, mint jókat. "Sokszor másokon töltöttem ki a feszültségemet, és sajnos olyanokon is, akik ezt nem érdemelték meg. Ezért is tartozom hatalmas köszönettel a családomnak és a barátnőmnek, akik végig kitartottak mellettem, pedig nem voltam egyszerű eset."

Az is megfordult a fejében, hogy abbahagyja a cselgáncsot, és nem tér vissza, de azt mondja, nem tehette meg ezt azokkal, akik bíztak benne. "Folyamatosan voltak hullámvölgyeim, és a visszavonulás olyankor jutott eszembe, amikor nagyon gatya voltam. Szerencsémre mindig ért valami jó hatás, ami kirángatott a mélyből. Amikor a barátaimmal találkoztam, mindig mondogatták, hogy gyorsan lepörög ez a két év, mindjárt visszatérek. Persze kívülről gyorsnak tűnik, de amikor az ember átéli ezt, borzasztóan lassan telik az idő. A barátaim viszont bíztak bennem, számított rám a családom és a klubom is, amely nem engedte el a kezemet. Cegléden volt egy szponzorom, aki szintén végig mellettem állt, ha ő nincs, akkor éhen halok. Tartoztam azoknak annyival, akik kitartottak mellettem, hogy nem hagyom abba. A végén már úgy éreztem, hogy nem is magamért, hanem értük térek vissza."

Ungvári Attila mélyről kapaszkodott vissza

A londoni olimpián ezüstérmet nyert Ungvári Miklós is elismerte, hogy komoly hullámvölgyből kellett visszarángatnia testvérét. "Voltak nehéz időszakai, mint például amikor elköltözött tőle a másik öcsém, és egyik pillanatról a másikra egyedül maradt. Egyébként is csinál hülyeségeket az ember huszonévesen, ilyenkor próbáltam őt helyre tenni. Voltak közöttünk nézeteltérések, de szerencsére mindig időben a fejéhez tudott kapni, és visszakapaszkodott a gödörből."

Ungváriék azóta is biztosak benne, hogy valaki belecsempészte a doppingot Attila italába, de senki ellen nem találtak bizonyítékokat. Attila azt mondja, az eset óta sokkal bizalmatlanabb az emberekkel, hirtelen haragú lett, elveszítette a rá korábban jellemző higgadtságát. A klubtársaitól nem tart, de a külföldi versenyeken és a válogatott összetartásokon már senkitől nem fogad el semmit. "Addig el sem kezdem az edzést, amíg az edzőm, Bíró Tamás ki nem jön az öltözőből, és a kezébe nem adom a kulacsomat. Alapjáraton nem feltételezi senki azt a másikról, hogy rosszindulatú lenne, de én már nem bízom az emberekben, és azt hiszem, végleg elveszítettem a bizalmamat bennük."

Nemcsak Ungvári Attilát, hanem Ungvári Miklóst is megváltoztatta az eset. "Korábban nagyon közvetlenek voltunk az emberekkel, de ez megváltozott, sokkal távolságtartóbbak lettünk, egy kicsit a válogatott is szétszakadt az ügy miatt. Persze ebben vastagon benne voltam én is, hiszen már nem úgy állok az emberekhez, mint korábban" - mondta a báty.

Ungvári Attila szerint egyébként is "érdekes a magyar cselgáncsközeg", mert az egyik percben még a szemébe nevetnek, a másik pillanatban pedig a hátába döfik a kést. "Kétszínűek itt az emberek. Bánt ez az állandó szurkálódás, furkálódás, ami itt megy, de még köszönettel is tartozom ezeknek az embereknek. Megerősödtem, és dolgozik bennem egyfajta dac. Neveket nem szeretnék mondani, akinek inge, úgyis magára veszi."

A jövő héten a budapesti Európa-bajnokságon bizonyíthat Ungvári Attila, aki visszatérése óta két nemzetközi versenyen szerepelt, Montevideóban bronzérmes lett, Törökországban pedig az első meccsén egy intés különbséggel kikapott a későbbi bronzérmes grúz dzsúdóstól.

"Folyamatosan sportoltam az elmúlt két évben, de az azért nem olyan minőségi mozgás. Hiába kondiztam mindennap, az nem egy dzsúdóedzés, a súly azért nem dob el. Amikor visszatértem, nagyon élveztem az edzéseket, de a második, harmadik edzőtábor után már nem annyira buli a sztori, elhasználódnak az ujjaid, itt fáj, ott fáj, állandóan izomlázad van. Ennek ellenére szeretnék maradandót az Eb-n, de nem tudom, hogy mire lehetek képes" - mondta Ungvári Attila, aki azt tűzte ki célnak, hogy közönségszórakoztató dzsúdót mutasson be a Papp László Arénába kilátogató szurkolóknak. Szeretne meccseket nyerni, és nagy nevek ellen küzdeni, és mivel olimpiai ezüstérmes bátyja, Miklós nem 66 kilóban indul, hanem Attila súlycsoportjában, 73 kilóban, így elképzelhető, hogy összekerülnek majd.

Sokat köszönhet testvérének MTI/Koszticsák Szilárd

A testvérek megbeszélték, hogy - mint legutóbb a Hungária Kupán - nem fognak egymás ellen kiállni, valamelyikük vissza fog lépni. "Most rajtam van a sor, nekem kellene törlesztenem, de ha összekerülünk, akkor majd leülünk hárman, Miki, az edzőnk és én, és megbeszéljük, hogy mi legyen" - mondta Ungvári Attila.

"Majd kő, papír, ollóval eldöntjük" - viccelődött Ungvári Miklós. "Nyilván az fog dönteni, hogy ki, milyen formában van, és milyen ágon szerepel, mérlegelnünk kell majd, hogy kinek van nagyobb esélye a jó eredményre. Egyszer meccseltünk élesben, még egy országos bajnokságon, akkor én nyertem, de azt a meccset sem kellett volna lejátszani. Ha a döntőben kerülünk össze? Már van három Eb-aranyam, Attilának még egy sincs. De bárcsak ott tartanánk, hogy ez legyen a legnagyobb problémánk!"