Az úszópápára emlékeznek szombaton

Szombaton délelőtt a Farkasréti temetőben egykori tanítványai és munkatársai, valamint az úszószövetség vezetői együtt emlékeznek a tíz éve elhunyt Széchy Tamásra, a sportág halhatatlan alakjára, az „úszópápára”, aki edzői sikereivel igen magasra emelte a mércét az utódai előtt.

„Büszkeséggel tölt el, hogy engem kértek fel a beszéd megtartására, de be kell vallanom, hogy még csak a második mondat megfogalmazásánál tartottam, amikor elsírtam magamat – ismerte el dr. Hargitay András (58), világ- és Európa-bajnok, aki az elévülhetetlen érdemű szakember hozzáértését igazolva 1972-ben Münchenben olimpiai bronzérmet is nyert. – Azt sem titkolhatom, hogy ma sem telik el nap úgy, hogy legalább egyszer ne jutna az eszembe, és nem tenném fel a kérdést önmagamnak: vajon most mit tanácsolna nekem a mesterem? Tamás bácsi, akit nem csak gyermekként, majd válogatott úszóként, hanem már az ötvenedik születésnapom felé közelítve is így szólítottam.”

Hargitayt kisfiúként Széchy tanította meg úszni, aki több sportágba is belekóstolt, de az úszással soha nem próbálkozott. Felfedezettje 16 évesen állhatott fel az olimpiai dobogó harmadik fokára, aki tanítványaként egészen 1982-ig kitartott mellette.

„Még a visszavonulásom után is munkakapcsolatban maradtunk, először akkor, amikor bekerültem a sportágam elnökségébe, aztán szövetségi kapitányként, majd a Magyar Úszó Szövetség megbízott elnökhelyetteseként. Amit mindig és minden minőségemben csodáltam benne, az a hite volt. Jobban hitt bennünk, mint mi, a tanítványai önmagukban, illetve bennünk a szüleink. Zseniális pedagógusként nem csak a versenyzők, hanem az apukák és az anyukák oktatására és – bátran kimondható – nevelésére is nagy súlyt helyezett. Mindezt tudatosan tette, mert rájött, hogy ebben a körben mindenkinek egy irányban kell haladnia.”

Emlékei szerint „Tamás bácsi” hosszú éveken át a támadások kereszttüzében állt, és a háta mögött néhányan még akkor is összesúgtak, sőt, olykor sarlatánságot is emlegettek, amikor Wladár Sándor, Szabó József, Darnyi Tamás és Czene Attila olimpiai-, illetve Hargitay és Verrasztó Zoltán világbajnoki győzelmei után a mester mindig csak kihúzhatta magát, és elégedetten mosolyoghatott.

„Jól emlékszem azokra az időkre is, amikor a szövetség rendezvényein a gyerekúszók csak 50 méteren szerepelhettek, nem úgy a KSI, azaz a Széchy Tamás által szervezett versenyeken, ahol mi, az ő úszói az 1500 méternek is nekivághattunk. Keményen kritizálták, a fiatal úszók kiégetésével vádolták, de aztán mindenki rájött arra, hogy az ő módszerei a leginkább hatékonyak. Nem sokkal később már szinte mindenki azokat iparkodott elsajátítani. Bevallottan, vagy éppen ellenkezőleg. Az eredmények hosszú távon is őt igazolták. Közben mindent meg akart tanulni, illetve mindenből tanult valamit. Tapasztalatokat gyűjtött majd épített be az edzésmódszereibe az atlétikai pályán, de mint az nemrégiben megtudtam, még Dr Hegedüs Csaba birkózó olimpiai bajnokkal és szövetségi vezetővel is konzultált, hogy egy ég és föld más sportágból is meríteni tudjon.”

Hargitay András elismeri, hogy egykori legjobb 400-as eredményével, az éppen negyven éve felállított 4:28.89 perces vegyes úszó világrekordjával ma egy női világversenyen se mehetne biztosra, hiszen a világrekord két éve már a hölgyeknél is 4:28.43 perc.

„Nem ez a lényeg, hanem az, hogy Tamás bácsi a korát megelőzve haladt előre és vezetett minket a világ élvonalába. Zseni volt, ezt senki sem vitathatja. Edzésmódszereket épített fel, személyre szabott technikákat alakított ki, és olyan dolgokat fedezett fel, amire mások az álmukban sem gondoltak. Csak neki tűnt fel, hogy Szabó „Joe” bőre kicsit hasonlít a delfinekére, és ez is közrejátszik abban, hogy a vízben jobban siklik a vetélytársainál. Nagy kár, hogy mindennek csak egy töredékét mondhatom el majd a szombati megemlékezésnél.” – mondta Dr. Hargitay András, akinek vélhetően ott is könnybe lábad majd a szeme.

Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter