Már a tavalyi, szocsi olimpián csodát láthatott a világ Marit Björgentől: a norvégok világklasszis sífutója három vancouveri aranyérméhez hozzátett még hármat, ezzel a harmadik olyan női sportoló lett, aki hat aranyat nyert téli játékokon.
Rajta kívül az örökranglistán Ljubov Jegorova orosz sífutó és Ligyija Szkoblikova szovjet gyorskorcsolyázó áll ilyen mérleggel, viszont minden egybevetve Björgen minden idők legsikeresebb női téli olimpikonja, hat aranya mellett ugyanis három ezüstje és egy bronza is van.
Ugyan a legeredményesebb olimpikonok között csak a harmadik pozíciót foglalja el két honfitársa, Ole Einar Björndalen sílövő (8 arany, 4 ezüst, 1 bronz) és Björn Dählie sífutó (8-4-0) mögött, a faluni északisí-világbajnokságon utóbbit felülmúlta egy másik kategóriában.
A csütörtöki, klasszikus stílusú sprintversenyben aranyérmes sportoló ugyanis az olimpiákat és világbajnokságokat tekintve a 30. érmét szerezte – ötkarikás játékokon tíz, vébéken húsz alkalommal állhatott dobogóra, ebből hatszor, illetve tizenháromszor győzött. Daehlie ebben az összevetésben csupán 29 érmet mutathat fel.
"Az aranyérmet sohasem lehet megunni, mindig kellemes borzongás fut végig rajtam, amikor meghallom a himnuszt. Büszke vagyok magamra és arra a csapatra, amely folyamatosan segíti a munkámat" - mondta Björgen.
Miután nem titkoltan hat elsőségre pályázik a mostani világbajnokságon, minden bizonnyal letaszítja egy másik örökranglista csúcsáról Jelena Vjalbét is, aki 14 vb-címet nyert. Björgen 13-nál jár, és ha még pár évig nem vonul vissza, 2017-ben Lahtiban 36 évesen ő lehet a legidősebb világbajnok . A jelenlegi csúcsot a legendás szovjet Alevtyina Kolcsina tartja, aki 1966-ban, Oslóban 35 évesen és 349 naposan lett világbajnok.
Marit Björgen 1980. március 21-én született Trondheimben, gyermekként az összes népszerű helyi sportágat kipróbálta: futballozott, kézilabdázott, végül 12 évesen a sífutás mellett döntött. Első edzője, Idar Terje Belsvik látott benne fantáziát, Marit pedig egy évvel később már korosztályos versenyt nyert Svédországban.
"Egy farmon nőttem fel, és miután fiatalon sokat segítettem a szüleimnek a gazdaságban, nem állt tőlem távol a fizikai munka. A korosztályomban semmivel sem voltam rosszabb sífutó, mint a fiúk. A jó környezet rengeteget jelentett" - írja hivatalos honlapján.
18 évesen bekerült a junior válogatottba, 1999. december 27-én pedig a svájci Engelbergben élete első Világkupa-versenyén, sprintben a 39. helyen zárt. Három évig tartott, amíg eljutott a Világkupa-elsőségig, 2002. október 26-án Düsseldorfban győzött, egy évvel később a Val di Fiemme-i világbajnokságon pedig már dobogóra állhatott a 4x5 km-es váltó tagjaként.
Az igazi áttöréshez azonban szükség volt még egy igazán jó edzőre. Svein Tore Samdal személyében rá is bukkant a megfelelő emberre, vele fantasztikusan szerepelt a 2005-ös oberstdorfi vb-n: három aranyat és egy-egy ezüstöt, illetve bronzot nyert.
"A világ legjobb sífutója voltam, sokan úgy gondolták, ez elég lesz ahhoz, hogy olimpiai bajnok legyek. Ehhez képest Torinóban csak egy ezüstéremre futotta" - emlékezett vissza. A következő évben, Szapporóban két vb-bronz még becsúszott, majd két és fél éven át semmi.
"Azt hiszem, a 2009-es libereci világbajnokság után változott meg bennem valami. Addig azt hittem, kész versenyző vagyok, csak a fejemben kell rendet tennem. Aztán teljesen megváltoztattam az edzésmódszeremet, sokkal inkább a technikai és a lelki felkészülésre álltam át. Amikor Roglában, öt év sikertelenség után ismét sprintversenyt nyertem, tudtam, hogy visszatértem."
A 2009–2010-es szezont az öt olimpiai érem koronázta meg, Vancouverben három aranyat és egy-egy ezüst-, illetve bronzérmet nyert, ezt 2011 februárjában a hazai, oslói vébén négy arannyal toldotta meg.
2013-ban Val di Fiemmében ismét négy világbajnoki címet szerzett, és Szocsiból újabb három arannyal tért haza.
Ami a Világkupa-versenyeket illeti, Björgen eredménylistája egészen elképesztő. Eddig 203 versenyen indult, 72-szer győzött, 25-ször a második, 12-szer a harmadik helyen végzett. Összesen 151 alkalommal zárt az első tízben. Fölényére jellemző, hogy az örökranglistán Vjalbe 45, a norvég Bente Skari 42 Vk-győzelemmel a második, illetve a harmadik.
Természetesen Björgent sem kerülhették el a doppingvádak, elsőként Justyna Kowalczyk, a lengyelek kitűnősége elégedetlenkedett. Björgen ugyanis a 2009-2010-es szezonban külön orvosi engedéllyel Symbicort nevű asztmagyógyszert szedett, ami akkor még a WADA tiltott listáján szerepelt.
Nagyobb port vert fel a svéd állami televízió 2013. márciusi dokumentumfilmje, amely a Val di Fiemmében zajló északisí-világbajnokságra időzítve azt állította, hogy a nyolcszoros olimpiai bajnok norvég Björn Daehlie is doppingolhatott a kilencvenes években, mert vérében néhány vizsgálat során irreálisan magas hemoglobinértéket mutattak ki. Egy évvel később ugyanez a tv-csatorna azt állította, hogy hozzáfért néhány bizalmas vérmintához, ezzel kapcsolatban már Björgen is felemelte a szavát.
"Ijesztő, hogy miközben ezeket az eredményeket olyan titkosan kezelik, hogy még mi, versenyzők sem tudunk róluk semmit, egy televíziós hálózat hozzáfér az adatokhoz. Nekem nincsen rejtegetnivalóm, de kiszolgáltatottnak érzem magam olyan helyzetben, amikor spekulációk és nem tények ellen kellene védekeznem" - mondta.
Néhány héttel korábban, a szocsi olimpia alatt a norvég Dagbladet című lap olyan szatirikus írást jelentetett meg, amely arról szólt, hogy Marit Björgen saját maga egy doppingszer. "Ha olyan erős drogok vannak a piacon, amelyek Marit Björgent tartalmaznak, az a sport végét jelenti. A legmagasabb Björgen-szintet Fred Börre Lundbergben mérték" - írta a cikk utalva a sportolónő ugyancsak olimpiai és világbajnok férjére.
A nemzetközi sajtó egy része azonban félrefordította a hírt, pedig a cikkbe direkt beleírták, az internetes fordítógépeknek nem szabad hinni, Björgen nem doppingolt.
Február elején újabb botrányszagú nyilatkozat jelent meg, a Nemzetközi Síszövetség doppingellenes programjának vezetője, Rasmus Damsgaard azt mondta, a 2013-as vébé néhány dobogósa minden bizonnyal doppingolt. A dán szakember azt javasolta a nemzetközi szövetségnek, hogy az új technológiákkal újra kellene vizsgálni a mintákat.
"Dühít a kezdeményezés, mert ezzel az eljárással mindenkit besároznak, aki ott állt a dobogón. És árnyékot vet a szövetségre is, hiszen úgy küzd a sportág tisztaságáért, hogy egyik vezetője spekulációra doppingügyet kreál" - reagált Björgen.
Tavaly a sportszerűség és a szolidaritás nagyköveteként megkapta a nemzetközi "Fair Play Mecenate" díjat, amelyre nagyon büszke. "Bár a sífutás egyéni sportág, nem tartanék itt a válogatottbeli csapattársaim nélkül. Büszke vagyok az erős norvég csapatszellemre, mi mindig együtt ünnepeljük a sikereinket, és támogatjuk egymást" - nyilatkozta.
"Marit évek óta a fiatal sportolók és különösen a gyermekek példaképe, kiválóan képviseli a profi sportot. Ez a nemzetközi díj is elismeri a hozzáállását, mely messze túlmutat Norvégia határain" - mondta Erik Röste, a norvég síszövetség elnöke.
A sportolónő népszerűségét mások is szívesen kihasználják, a Trondheim melletti Stjördal városában például két éve egy testnevelésóra megtartására kérték fel. A 30 diák ujjongásban tört ki, amikor felismerték. "Azt hiszem, én izgatottabb voltam, mint ők, nem vagyok hozzászokva a tanári munkához" - mondta.
Szívprobléma, kis kihagyás
Björgen 2012 decemberében szabálytalan szívverés miatt kórházi kezelésre szorult, miután egy edzés után szívritmuszavarra panaszkodott. A kivizsgálás nem mutatott semmi rendellenességet, a sportolónőnek csupán néhány versenyt kellett kihagynia.