Jack Johnson 1878. március 31-én, a texasi Galvestonban született egy korábbi rabszolga fiaként. Gyerekkorában kezdett bokszolni, első profi mérkőzését 1897-ben vívta. Pályafutása során összesen 77 mérkőzést vívott, 55 győzelem (35 KO) és 8 döntetlen mellett 11 vereséget szenvedett.
Korabeli beszámolók szerint nagyon technikás és ravasz bokszoló volt, képzettségét tekintve sokáig a legjobbnak tartották. Színes bőrű bokszolóként fehérek ellen is ringbe léphetett, és ezzel nagyon sok ellenséget szerzett magának. A világbajnoki címért sokáig nem is bunyózhatott, szerencséjére a kanadai Tommy Burns bárki ellen kiállít, őt a bőrszín nem zavarta.
Johnson 1908. december 26-án Sydneyben a 14. menetben nyert, ettől kezdve az amerikai társadalom ellenségévé vált. "Ez a győzelem olyan, mintha egy fehér ember rabszolgája a mesterévé nőtte volna ki magát" - írta a korabeli híres bokszszakíró, Bert Sugar.
Nem számított, hogy Johnson amerikai volt, a lapok nyíltan ellenségként kezelték, és a The New York Times vezetésével mindent elkövettek, hogy találjanak egy méltó fehér kihívót.
De Johnson 1915-ig megőrizte övét, addig hat meccsen nyert, kétszer döntetlent ért el. Pedig még a nagy bajnokot, az 1904-ben veretlenül visszavonult James J. Jeffriest is sikerült meggyőzni, térjen vissza, de 1910-ben a 15. menetben TKO-vereséget szenvedett Johnsontól. Rajongói örömét az ellendrukkerek brutális gyilkosságokkal torolták meg, több államban is véres összecsapások törtek ki, amelyek során 26 feketét lemészároltak.
Johnson autóval furikázott, fehér nőkkel randevúzott, végül mondva csinált okból börtönre ítélték, de inkább elmenekült az országból.
1915. április 5-én egy 199 centis óriás, Jess Willard következett, a 45 menetesre tervezett mérkőzést Kubában, 40 fokos hőségben rendezték. Willard nagyon felkészült, kontrákra épített, inkább védekezett, és a támadási kényszer miatt Johnson teljesen elkészült erejével, és a 26. menetben KO-vereséget szenvedett.
Johnson később Spanyolországban és Mexikóban bokszolt, majd hét év száműzetés után 1920-ban hazatért, ahol egyből letartóztatták és egy évre börtönbe csukták. Utolsó meccsét 1938-ban vívta.
1946. június 10-én autóbalesetben halt meg, miután egy étteremben nem szolgálták ki, kocsijába pattant, és egy kanyarban egy telefonpóznának csapódott. 68 évet élt. A diszkrimináció, a halálos fenyegetések és a börtön miatt a boksztörténelem úgy tekint rá, mint arra a bokszolóra, aki Muhammad Alit megelőzően a legnagyobb hatást gyakorolta a sportágban.