A Kiss László-ügy kipattanása, illetve a Szepesi Nikolett könyvében olvasható vádak óta habozott „Judit”, a 30-as évei végén járó egykori úszó, hogy elmesélje-e saját történetét. Végül az úszószövetség felháborító hozzáállását, az eset relativizálását, illetve az itt-ott felbukkanó áldozathibáztatást látva döntött úgy, hogy elmondja az Átlátszónak, mi történt vele.
Judit egészségügyi okokból kezdett úszni, nem akart bajnok lenni, a Margitszigeten mégis egyből kinézte magának a már akkor is idős, azóta meghalt úszóedző. A cikkben csak Edzőnek nevezett férfi egyből „kisajátította” a kilencéves kislányt, külön medencében dolgozott vele, és annak ellenére, hogy Judit édesanyja a lelátón ült a hajnali edzések alatt,
folyamatosan molesztálta, tapogatta a kislányt.
„Gyakorlatilag ott azonnal elveszítettem a szüzességem” – ad gyomorforgató leírást a molesztálásról Judit, aki hozzátette, később jött rá, hogy valószínűleg bejáratott rendszerben történtek ezek a dolgok az uszodában. A neves Edző „kisajátítása” abból is kiderülhetett, hogy Judit soha nem találkozott a hírhedt Kicsi Bácsival, akiről később Szepesi Nikolett, majd saját unokahúga is írt.
„Azt mondta, hogy ha elmesélném a szüleimnek, ami történt, akkor a szüleim megutálnának. Megutálnának, és ezért elveszíteném őket, állami gondozásba kerülnék. Ettől érthetően nagyon megijedtem, ezt elképzelni sem tudtam” – adott magyarázatot a hallgatására Judit.
Az Edző később a lakására is felvitte, hogy átadjon neki egy ruhát, amit egy külföldi útjáról hozott neki,
vélhetően már ekkor megerőszakolta volna,
de a lakásban volt egy nő, aki folyton rájuk nyitott, és később hangosan veszekedett az Edzővel. Judit azonban nem úszta meg egyetlen próbálkozással.
„Ekkor már tavasz volt, ebben az időben már egyedül jártam az uszodába. Elindultam edzés után az iskolába a kihalt Margitszigeten. Utánam jött, és ettől nagyon meglepődtem, megijedtem. Az látszott rajta, hogy megőrült, a földre vitt, és ütött, fojtogatott. Miközben fojtogatott, dobált,
azt mondta nekem, ő »nem tehet róla«, én viselkedtem vele kihívóan.
Ezután megerőszakolt. Nem, ami akkor történt, már nem egy előre kigondolt, rutinosnak tűnő cselekedet volt, hanem őrületnek tűnt. Vannak a szigeten azok a nagy, szétterülő bokrok, amikor elszaladt, ott hagyott az egyik alatt félholtan.”
Judit a Sportkórházba került, de hiába tudták a szülei, hogy mi történt, végül feljelentés sem lett a dologból, mert a szülei „kifejezetten a rendszer ellenségének számítottak”. A korábban kedves, mosolygós Judit ekkorra mogorva, fiús viselkedésű lány lett. Az úszásnak természetesen azonnal hátat fordított, csak évekkel később ment le egyszer a Margitszigetre.
„Egyszer viszont az unokatesóimmal elmentünk valamiért az uszodába. Viszolyogtam a helyzettől, és akkor ott megláttam Edzőt, aki egy feltűnően szép kislányt kísért éppen az öltözők felé.”
Judit meggyőződése, hogy nem vele történt egyedül ilyesmi, és ha ezt összevetjük az utóbbi években napvilágra került esetekkel, azt is kizárhatjuk, hogy ezek a dolgok a vezetőség tudta nélkül történtek volna. Az Origo annyit tudott meg, hogy
bár neves edzőről van szó, nem a leghíresebbek közül való,
sokaknak valószínűleg ma nem is mondana sokat a neve.
Az úszószövetség a történtek hatására – cirka fél évszázadnyi spéttel – gyermekvédelmi programot indított. A közleményben Gyárfás Tamás hangsúlyozta, "nem azért kezdeményezik, mert a lelki, fizikai vagy szexuális zaklatás mindennapos probléma lenne az úszásban."