Miklós Edit a sérülése után: Lehetetlen, hogy ne még erősebben térjek vissza

A vasárnapi Világkupa-versenyen súlyos sérülést szenvedő magyar alpesi síző már túl van a műtéten, de a pontos diagnózist és a rehabilitáció menetét még nem ismeri. Az Origónak a kórházi ágyáról nyilatkozott a baleset körülményeiről és a várható visszatérésről.

Az altenmarkt–zauchensee-i lesikló világverseny vasárnapi edzésén súlyos sérülést szenvedett Miklós Edit. A szakági pontversenyben az ötödik helyen álló magyar klasszist helikopterrel vitték előbb egy közeli, majd egy távolabbi kórházba, ahol még aznap este megoperálták.

„A körülményekhez képest jól vagyok” – adott megnyugtató választ a hogylétét firtató kérdésre. Arra viszont még ő sem tudja a választ, hogy mi is a pontos diagnózis.

A rajongói klub molinója már ott van az ágy fölött:

„A műtétet követően még nem beszéltem Dr. Schenkkel, így még én sem tudom pontosan, hogy milyen beavatkozásokat végzett el.

"Az biztos, hogy a jobb térdemben elszakadtak a szalagok, és sérült a meniszkusz (azaz a porc – a szerk.) is.

A bal térdemben az oldalsó és az elülső keresztszalagok is elszakadtak.

A „boldogtalan hármas” néven emlegetett sérülés az egyik legkegyetlenebb dolog, ami utolérhet egy sportolót, hosszú és keserves rehabilitációra számíthat az a sportoló, aki szeretne újra a legmagasabb szinten teljesíteni. A küldetés nem lehetetlen, többeknek is sikerült már, legyen szó sísportról vagy más sportágról.

Jó kezekbe került

„Egyelőre fogalmam sincs, hogy mennyi ideig fog tartani a rehabilitáció, de biztos, hogy nem lesz rövid. Egyeztetnem kell az edzőmmel, a szövetséggel és a fizioterapeutámmal, hogy hol és milyen feltételek mellett tudjuk ezt megszervezni.

Lehet, hogy otthon, lehet, hogy külföldön, de az biztos, hogy egy minden tekintetben profi rehabilitációt szeretnénk végigvinni.”

A műtétet Dr. Christian Schenk, egy sportsérülésekkel foglalkozó specialista magánklinikáján végezték el.

„Ilyen esetben két-három név van a kalapban. Azért esett rá a választás, mert két éve is ő operált, amikor ki kellett tisztítani a térdemet, illetve amikor az ujjamban elszakadtak a szalagok, akkor is Dr. Schenk tette rendbe.” Az osztrák specialista munkáját és szakértelmét mi sem dicséri jobban, mint hogy annak idején ő műtötte azt a Christine Scheyert, aki vasárnap megnyerte a zauchensee-i Vk-futamot.

Az osztrák szakember felvázolt egy felettébb biztató forgatókönyvet is, amely szerint Miklós Edit a legjobb esetben akár már szeptemberben lécet csatolhat, és havas edzésen csúszhat.

Christine Scheyer példája optimizmusra adhat okot Forrás: APA-PictureDesk/Erich Spiess / EXPA / picturedesk.com/Erich Spiess

A baleset körülményeire tisztán emlékszik, nem veszítette el az eszméletét, csak akkor került egy rövidebb időre sokkos állapotba, amikor már lehozták a hegyről.

„Emlékszem, hogy az egyik lécem kicsúszott, és már nem tudtam korrigálni, azonnal elrepültem, átbukfenceztem a fejemen.

Azt már esés közben is éreztem, hogy fáj a térdem, amikor megálltam, akkor pedig rögtön láttam, hogy ki van fordulva a térdkalácsom,

tudtam, hogy nagy a baj. Nem vesztettem el az eszméletemet, csak amiatt volt egy enyhébb sokkos rohamom, hogy összeszorult a torkom és a hörgőim, amitől nehezen kaptam levegőt.”

Szinte percekkel előtte ugyancsak mentőhelikopter vitte el a pályáról az olasz Nadia Fanchinit, aki szintén nagyot bukott (a gerince sérült, de nem súlyosan), ezt azonban nem tekintette rossz ómennek senki, meg sem fordult a versenyzők fejében, hogy bárkivel hasonló történhet.

Rossz emlékek, szép remények

Tavaly ugyanezen a szakaszon szintén hibázott Miklós Edit, de „akkor tudtam korrigálni, és nem történt baj, most viszont már nem volt lehetőségem javítani”.

Nem ájult el, ami edzője, Stefan Abplanalp szerint kivételes fizikai állapotról tanúskodik, és ugyanez segíthet a minél gyorsabb rehabilitációban is. Az idei szezon a balesettel nyilvánvalóan véget ért, 2018-ban, tizenhárom hónap múlva azonban téli olimpia lesz Pjongcsangban, ahová Miklós Edit a lesiklás aranyérméért utazott volna.

„A célokon mit sem változtat a sérülés – mondta határozottan a sportoló. – Ettől még ugyanúgy az olimpiai aranyérem a célom lesiklásban.

Lehetetlennek tartom, hogy ne tudnék visszatérni, nemhogy ugyanilyen formában, de még erősebben úgy fizikálisan, mint mentálisan.”