Férfiként pörög a rúdon az egykori pályázatmenedzser

Vágólapra másolva!

Kovács Máté Efraim művészcsaládból származik, így egyértelmű volt, hogy már fiatalon zongorázni és balettozni tanult. Egyikhez sem volt elég tehetséges, emiatt egy ideig közgazdászként uniós pályázatokat menedzselt. Néhány éve fogadásból került a rúdra, idén már világbajnokságon is indulni szeretne.

Titokzatos félhomály, bugyiban vonagló lányok, cirkuszi mutatvány – a rúdtánccal kapcsolatban a legtöbb embernek még mindig ezek a sztereotípiák jutnak eszébe. Pedig a rúdsport már rég több, mint vendégcsalogató produkció a bárokban: komoly sportággá fejlődött,

világbajnoksága is van, hamarosan olimpiai sportág is lehet belőle.

Női mozgásformának gondolnánk, pedig Indiában a rúd segítségével képezték harcra a férfiakat, és a cirkusz világában is inkább férfiakat látunk a magasban – elég, ha csak az orosz vagy a japán artistákra gondolunk. Mindezek ellenére itthon még mindig kuriózumnak számít, ha egy férfi a rúdfitneszt választja, ami nem is csoda, hiszen összesen hat férfi van Magyarországon, aki versenyszerűen rúdsportol. Az országos bajnoki címet már megnyert Kovács Máté Efraim idén szeretne kijutni a világbajnokságra.

Kovács Máté Efraim egyike a hat magyarországi rúdsportoló férfinak Fotó: Polyák Attila - Origo

Ha mindössze hatan űzik ezt a sportágat itthon a férfiak közül, akkor – gondolom – pontosan tudják, hogy mik a másik erősségei, gyengeségei.
Igen, nekünk nem kell videóról visszanézni és kikockázni egy ellenfelet, mert jól ismerjük egymást.

Van több Facebook-csoport is, amiben mindannyian benne vagyunk, és mindent megbeszélünk a versenyekkel kapcsolatban.

Azt persze nem áruljuk el, hogy ki mivel készül egy-egy versenyre, de kifejezetten jó a viszonyunk.

Hogyan néz ki a rúdsport magyar bajnokság?
Amatőr, profi és elit kategóriákat hirdetnek, mindegyiken belül korosztályos csoportok is vannak. Csak az elitből lehet kijutni a világbajnokságra. Ebben a kategóriában kevesen indulunk.

Akkor mondhatjuk, hogy sima az út a vb-re.
Igen, mert az első és a második helyezett kvalifikálja magát a júliusi, hollandiai világbajnokságra. Igaz, a második csak akkor mehet, ha elérte a minimum 20 pontot. A harmadik helyezett pedig várólistás, ha az első kettő közül valaki kiesne.

Miben jobb a többieknél?
Erre nagyon nehéz válaszolni. Talán művészibb vagyok, mint mások.

Mindössze négy éve kezdte el a rúdsportot, és már a legjobbak között van Fotó: Polyák Attila - Origo

Miért választotta ezt a sportot?
Nem volt egyenes az utam a rúdsporthoz. Az már kiskoromban egyértelmű volt, hogy meg kell tanulnom valamilyen hangszeren játszani, és sportolnom is kell, a szüleim ebben hajthatatlanok voltak. A zongoratanárom másfél év után könyörgött anyámnak, hogy fejezzük be, mert felesleges velem foglalkozni, semmi érzékem sincs a zenéhez. Közben elkezdtem vívásra járni, de fél év után abbahagytam, mert abban sem voltam jó.

A nagynéném balettozott, az ő javaslata volt, hogy próbáljuk meg a balettot, és valahogy egy időre magával ragadott.

Miért csak egy időre?
Elég hajlékony voltam, de kimagasló tehetségem nem volt a baletthoz. Az az igazság, hogy férfi balett-táncosokra nincs nagyon szükség, a karban nem nagyon látunk férfiakat. Vagy kimagasló tehetség valaki, és szólótáncos lesz belőle, vagy elugrálhat a karban, de túl sok minden nem fog történni vele. Ezt nem akartam, úgyhogy abbahagytam.

A balettnek köszönhetően komoly előképzettséget szerzett:

Ekkor jött a rúdsport?
Nem, előbb elmentem egyetemre, közgazdaságtant végeztem, ehhez is a szüleim ragaszkodtak.

Egy ideig dolgoztam irodában, uniós pályázatokat menedzseltem.

Abban az időszakban semmit nem sportoltam. Az ülőmunkának és az inaktivitásnak köszönhetően jól meg is híztam,

másfél év alatt 30 kiló jött fel rám.

Egy idő után megelégeltem ezt az állapotot, és szépen, lassan elkezdtem visszaszoktatni magam a mozgáshoz, odafigyeltem az étkezésemre, ennek köszönhetően átalakult a testem, sikerült visszafogynom. És ezután kezdődött a karrierem.

Egyszer csak gondolt egyet, és bement egy rúdsportórára?
Nem, egy fogadással indult minden. A barátaimmal egy kocsmában voltunk, ahol a gázcsöveket úgy helyezték el, mintha rudak lennének. Elkezdtünk bohóckodni, forogtunk a rúd körül, mikor azt mondta az egyikük, ha elmegyek rúdtáncórára és erről lesz bizonyíték is, akkor kifizeti az utazásomat egy külföldön élő barátunkhoz.

Elmentem, elkészült a fotó, én meg az edzőm biztatására ott ragadtam.

Volt izomzatom, hajlékonyságom, előképzettségem, könnyebb volt elkezdeni az egészet, hamar jött a sikerélmény.

Kovács Máté Efraim szerint ma már idehaza is elfogadják, ha egy férfi a rúdsportot választja Fotó: Polyák Attila - Origo

A családja hogyan fogadta a döntést?
Teljesen jól, egyáltalán nem lepődtek meg rajta, semmilyen rossz véleményük nem volt.

És a szűkebb vagy tágabb környezete? Kapott rosszalló megjegyzéseket?
Úgy tapasztalom, hogy elfogadó már a környezet, főleg azok, akik szintén sportolnak. Rendszeresen járok edzőterembe, ahol, ha meghallják, hogy mit csinálok, egyáltalán nem pfujolnak vagy néznek le, hanem

még a legnagyobb izomkolosszus is elismerően bólogat, mert tudja, milyen meló megtartani a saját testünket.

Inkább a laikusok mondják azt, hogy ez az egész semmi, nem teljesítmény, bármikor megcsinálja. Hasonló a balett-táncos és ritmikus sportgimnasztikázó férfiak megítélése is nagy általánosságban, de az igazság az, hogy engem a rosszindulatú kritikák valahogy mindig elkerültek. Érdekes viszont, hogy a miénknél sokkal zárkózottabbnak, szűklátókörűbbnek gondolt orosz társadalomban mennyire elfogadott, ha egy férfi rúdsportol. Valószínűleg ott a cirkuszművészetek hagyományai miatt van ez.

Hogyan lett a hobbiból versenyzés?
Kuriózumnak számítottam a sportágban férfiként, és nagyon jó adottságokkal rendelkeztem. Az edzőm azt mondta, próbáljuk meg, mert kevés fiú van, lehet esélyem jó eredményre.

Négy éve kezdtem el az egészet, 2016-ban pedig országos bajnok lettem.

Hogyan lehet becsábítani a férfiakat rúdtáncra?
Ezt a sportágat nagyon nőiesnek tartják, amiben természetesen van igazság, hiszen van nőies vonulata, kell hozzá finomság, lágyság. Közben pedig ugyanazokat az erőelemeket is tartalmazza, mint a street workout, amivel kapcsolatban semmilyen fenntartásaik nincsenek a férfiaknak. Az a nagyon nehéz egy férfinak, hogy ne automatikusan erőből csináljon mindent.

A rúdsportban vannak külön technikák, nem pusztán izomból hajtjuk végre a gyakorlatokat.

Kell hozzá alázat is, el kell fogadni, hogy nagyon hosszú folyamat eljutni valamilyen szintre.

Tanítani szeret jobban, vagy versenyezni?
Nagyon jó érzés látni, hogy aki kicsit szürke egérként jött be hozzánk az első órára, hogyan nyílik meg. Egy idő után elkezd kivirágozni, sokkal több önbizalma lesz, ami a hétköznapi életére is átterjed. Ezt nagyon szeretem a tanításban. A versenyzésben a felkészülés, aztán maga a megmérettetés is nagyon izgalmas.

Mennyi időt fordít saját maga fejlesztésére?
Megmondom őszintén, ezt kicsit rosszul csinálom, mert ha nincs versenyidőszak, akkor nem edzek. Ez hiba, tudom, hiszen egyre nehezebb lenyújtani magam a versenyekre. Ugyanakkor ennek a sportnak az oktatása karbantart, hiszen

nem mondhatom azt a tanítványomnak, hogy na menj fel a rúd tetejére, és akaszd be valahogy a lábadat.

Mindent meg kell mutatnom, végig kell csinálnom az órát a többiekkel együtt.

Nincs olyan, hogy ideális rúdtáncostestalkat. A megfelelő technika elsajátításával bárki űzheti ezt a sportot. Bizonyíték erre Eda Marbury plus size rúdtáncos Forrás: Northfoto

Hány órája van egy héten?

Változó, sok mindentől függ, de vannak olyan napjaim, amikor magánórákkal együtt hat órám van.

Hányszor esett le a rúdról és törte össze magát?
A nagyobb sérülések elkerültek, ehhez az is kellett, hogy az egyik első dolog, amit megtanulunk a rúd mellett, hogy hogyan védjük a fejünket eséskor. Ettől függetlenül az edzőtársam nemrég fejbe rúgott, szépen be is lilult. Plusz még a balettnek köszönhető, hogy

folyamatosan fáradásos repedések vannak a lábujjaimban,

ezt pihentetni kellene, hogy meggyógyuljon.

Ki lehet öregedni ebből a sportból?
Ez adottság és akarat kérdése. Keleti Ágnes azt mondta, ha az ember folyamatosan mozog, akkor a végtelenségig lehet csinálni. Ő a mai napig tornázik, spárgázik, pedig már 96 éves. Az ő példája bizonyítja, hogy nem igazán van korhatár.

Tomoko, a 70 éves rúdtáncos a bizonyíték rá, hogy a rúdsportból nem lehet kiöregedni (a produkció 2.47-nél kezdődik):