Tizenkét év alatt törtek darabokra Lékó Péter álmai
Az elmúlt közel másfél évtizedben a magyar sakksport egyet jelentett Lékó Péter nevével. A szabadkai születésű nagymester 2004-ben, 25 évesen ért pályafutása csúcsára, amikor a svájci Brissagóban világbajnoki döntőt játszhatott az orosz Vlagyimir Kramnyikkal. Lékó az utolsó játszmában drámai körülmények között vesztett, így oda lett a győzelem. Az elveszített vb-döntő után Lékónak ugyan voltak nagyszerű eredményei, ám az évek múlásával egyre mélyebb gödörbe került. Hogy innen képes lesz-e felállni, az ugyanolyan kérdés, mint az, hogy a magyar sakksport csak átmenetileg, vagy végleg elveszítette-e Lékót. Elemzés.
2004: Rosszabb volt, mint egy tőrdöfés
Valamivel több, mint tizenkét év telt el azóta, hogy a svájci kisvárosban, Brissagóban 7-7-re végződött a Lékó Péter–Vlagyimir Kramnyik sakkvilágbajnoki döntő. A címvédő Vlagyimir Kramnyik elleni párharcában Lékó Péter túltette magát a negatív kezdésen. Az első játszma elvesztése után az ötödik partiban kiegyenlített, majd a nyolcadik játszmában aratott csodálatos győzelmével egészen az utolsó, tizennegyedik játszmáig vezetett. Ekkor fél pont hiányzott a világbajnoki cím elhódításához.
Lékó Péter nagyon jól jött ki a sorsdöntő parti megnyitásából, de nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy minek kockáztatni, amikor a remi is elég.
Kramnyik megragadta az esélyt. A mindkét szárnyon kezdeményezett akciója, a világos tisztek közötti jobb összhang, a térelőnye eredményezte azt, hogy végül az orosz nagymester a 7-7-tel megvédte a világbajnoki címét.
„Rosszabb volt ez az egész, mint egy tőrdöfés" – mondta az elveszített döntő után a magyar sakkozó.
Az ember annyira közel volt, hogy a gyerekkori álma valóra váljon, hiszen tizenegy évesen mondtam ki először azt, hogy világbajnok leszek.
Mindegy, 9-10 éves korom óta sakkozom napi 10-12 órát, bízom benne, hogy előbb vagy utóbb, de meglesz az eredménye. Szó sincs arról, hogy megtörne, ami az utolsó partiban történt. Most az a legfontosabb, hogy feltöltődjek, aztán, amint lehet, újra megpróbálom megszerezni a jogot, hogy kihívhassam a világbajnokot. Mert az álomból egyszer csak valóság lesz, ebben biztos vagyok.”
A balszerencsés körülmények között elveszített világbajnoki cím ellenére a 2004-es Év sportolója választáson Lékó Péter a második helyen végzett a férfiak versenyében. Ez azért is nagyon nagy dolog, mert 2004-ben Athénban olimpiát rendeztek. Lékót a sportújságírók szavazatai alapján csak az athéni olimpia birkózóbajnoka, Majoros István előzte meg a voksoláson. Érdekesség, hogy
Lékó mögött a harmadik helyen az a Gyurta Dániel végzett,
aki Athénban ezüstérmet nyert a férfi 200 méteres mellúszásban.
2005: győzelem Hollandiában, vb-5. hely Argentínában
Néhány hónappal az elvesztett világbajnoki döntő után nem úgy tűnt, hogy Lékót nagyon megviselték volna a Svájcban történtek.
2005 januárjában a Wijk aan Zee-i Corus szuperversenyt veretlenül nyerte meg, és a világranglista harmadik helyére lépett előre.
Csak Garri Kaszparov és Viswanathan Anand előzte meg. A teniszből vett hasonlattal elsőségét úgy értékelte, hogy ez a tornagyőzelme hiányzott még a Grand Slam-gyűjteményéből. A holland tengerparti városban két sötét színnel kezdett, a második partijában Viswanathan Anand ellen bevetette a kedvenc fegyverét (a vb-döntőn nem játszotta meg) a szicíliai védelem Szvesnyikov-változatát.
A 26. lépésben Anand remit kínált, de már későn, a gondosan átszámított kombinációval Péter nyert, és ez a lélektanilag is oly fontos győzelem megalapozta végső sikerét. Nem csoda hát, hogy
2005 januárjában a Nemzeti Sport a hónap sportolójává választotta Lékót.
„A világbajnoki döntő után először ültem asztalhoz, az volt a célom, hogy jó partikat játsszak. Ez sikerült, ráadásul felszabadultan sakkoztam, fantasztikus teljesítményt nyújtottam. A tizenhárom mérkőzésből hétszer sötéttel küzdöttem, csak hatszor világossal. Ez azt jelentette, hogy kétszáz százalékkal kellett koncentrálnom a siker érdekében.
Úgy érzem, hogy a klasszikus partik tekintetében egy szinten vagyok Kaszparovval, Ananddal és Kramnyikkal”
– nyilatkozta Lékó Péter.
A Hollandiában aratott nagy diadal után – némileg váratlanul – a linaresi szuperversenyen Lékó fásultan sakkozott, csak döntetleneket ért el, így a viadal remikirálya lett.
2005 nyarán Miskolcon megkezdődött az a nagy sorozat, amelyben Lékó Péter hat év alatt hat szupernagymesterrel játszhatott rapidmeccset.
Az első ellenfél, az angol Michael Adams ellen Péter vert helyzetből egyenlített.
2005 legfontosabb versenye a FIDE San Luis-i világbajnoki döntője volt, amelyet már a sportágban megszokott viharok előztek meg.
A kérdés úgy szólt: ki játszik, és ki nem?
A nyolc klasszis kétfordulós világbajnokságát megalkuvás nélküli küzdelmek, érdekes megnyitáselméleti párbajok, remek támadások, tanulságos végjátékok, drámai fordulatok is jellemezték. A harmadik forduló után mindössze fél pontja volt a Garri Kaszparov által is esélyesnek tartott Lékó Péternek.
Veszelin Topalov bámulatos rajtja bénítóan hatott riválisai játékára. A nagy meneteléshez éppen Péter segítette hozzá, a viadal első fordulójában nyerőesélyes állását elvesztette a bolgár sakkozóval szemben, aki ötös nyerősorozattal kétpontos előnyre tett szert. A második félidőben Topalov hetes remisorozata a világbajnoki címét jelentette a bolgárnak.
Lékót a vereség letörte, ötödik lett.
A következő ciklusban páros meccseket kellett játszania a nyolcfős világbajnoki döntőn való indulás jogáért.
2006: Lékó nemet mondott az olimpiára
A magyar nagymester Wijk aan Zeeben kezdte a 2006-os évet is, ám az előző évi bravúros tornagyőzelme után ezúttal csak ötven százalékot sikerült elérnie. A két helyszínen megrendezett hagyományos linaresi (Morelia/Linares) szuperversenyen remekül rajtolt, magabiztosan és jól játszott, 12 fordulón keresztül őrizte veretlenségét, és hol egyedül, hol holtversenyben az élen állt.
A 13. fordulóban a viadal egyik csúcsrangadóján vereséget szenvedett Veszelin Topalovtól.
Csalódottságát nem feledve utolsó partiját az örmény Levon Aronjannal szemben is elvesztette, végül csak negyedik lett.
A 2006-os év egyik legnagyobb viharát viszont az a döntése okozta, hogy sem ő, sem pedig Polgár Judit nem vett részt a torinói sakkolimpián. Polgár Judit ekkor éppen a második kisbabáját várta, érthető volt, hogy hosszas gondolkodás után úgy érezte, nem vállalja a tornát. Lékó helyzete azonban kicsit más volt. Erről így beszélt:
Egy éve hullámzik a játékom, bizonytalannak érzem magam. Ráadásul az olimpia időbeosztása sem tetszik nekem. Mikor megtudtam, hogy Polgár Judit nem játszik, át kellett értékelnem a versenynaptárt, a lehetőségeimet, és arra az elhatározásra jutottam, hogy fájó szívvel, de nem vállalom a részvételt. Ha a legjobb csapattal indultunk volna útnak, akkor valószínűleg én is játszom.”
Azt nem tudhatjuk, hogy Lékó szereplésével mire ment volna a válogatott, csak azt rögzíthetjük, hogy nélküle (és Polgár Judit távollétében) az ötödik helyen végzett Magyarország férficsapata a torinói olimpián. Lékó Péter 2006 augusztusában a dortmundi tornán ismét biztosnak tűnő első helyet engedett ki a kezéből, az utolsó fordulóban éppen Kramnyiktól szenvedett vereséget. Majd következett Miskolc, és egy máig nem feledhető óriási győzelem.
Lékó Péter a legendás orosz világbajnok Anatolij Karpov ellen 4,5-3,5-re győzött.
A nagy diadal másnapján Káli Sándor, Miskolc polgármestere bejelentette, hogy a borsodi megyeszékhelyen megalapítják a Lékó Péter Sakkiskolát.
2006. október 1-jén a Nemzeti Sportban egész oldalas interjú jelent meg Lékóval „Van még időm” címmel. Ebben Lékó így beszélt: „Ahhoz, hogy valakiből jó sakkozó váljon, a tehetség mellett szüksége van türelemre, megértésre, valamint arra, hogy sose a külső körülményekben keresse a kudarc okát. Kiskoromban sem akartam szétverni a lakást, ha kikaptam, sokkal inkább igyekeztem magamban rendet rakni, mert tudtam, hogy abból tanulhatok a legtöbbet.
A legnagyobb eredményemnek a két évvel ezelőtti világbajnoki döntőt tartom. Akkor a kiírás értelmében a döntetlen a címvédőnek, vagyis Kramnyiknak kedvezett, így kénytelen voltam lemondani a diadalról, ám hiszem, hogy eljutok még abba a pozícióba, hogy eséllyel szálljak harcba a világelsőségért. Van még időm, tíz jó évem lehet még.”
Ma már tudjuk, hogy ebben a bizonyos tíz évben Lékónak nem sikerült az áttörés. De térjünk vissza a múltba, a 2007-es évhez. Már csak azért is, mert a következő esztendőtől merültek fel azok a problémák, amelyek Lékó Péter mai helyzetéhez vezettek.
Pályaív
Lékó Péter 1979. szeptember 8-án született Szabadkán, egyéves kora óta él Szegeden, 2005-ben a város díszpolgárának választották. Hétéves kora óta sakkozik, 1994-ben az amerikai Robert Fischer rekordját megdöntve ő lett a legfiatalabb nemzetközi nagymester, korcsoportos világbajnok. 1994-ben játszott először az olimpiai válogatottban, 2002-ben és 2014-ben az ezüstérmes magyar csapat éltáblása volt. 2004-ben világbajnoki döntőt játszott Vlagyimir Kramnyikkal, a meccs 7-7-re végződött, ez a címvédő orosz sakkozónak kedvezett.Tornagyőzelmei:
1995 Koppenhága
1997 Havanna, Yopal
1999 Dortmund
2002 Dubai (rapid)
2002 Dortmund világbajnok-jelölti torna
2003 Linares
2005 Wijk aan Zee
2006 Moszkva
2007 Odessza (ACP Rapid Világkupa)
2008 Dortmund
2007: „Olykor kihagyott a koncentrációm”
Lékó Péter Odesszában, a 16 résztvevős, kieséses rendszerű rapid Világkupán a döntőben az ukrán Vaszilij Ivancsuk elleni nyeréssel hódította el az első helyet.
A magyar sakkozónak innentől kezdve ismét a világbajnoki ciklusra kellett koncentrálnia.
A világbajnokjelölti páros mérkőzésekre készülve nem sikerült a főpróba. A Morelia/Linares tornán ugyan 1,5-0,5-re legyőzte az akkor még szinte teljesen ismeretlen 16 éves Magnus Carlsent, de így is az utolsó helyen zárt. Április végén, Miskolcon Vlagyimir Kramnyikkal mérkőzött meg, az orosz világbajnok 4,5-3,5 arányban nyerte meg a párharcot.
„Tisztelem Lékó Pétert, a klasszisáért, a tökéletes felkészültségéért” – ezt már Vlagyimir Kramnyik nyilatkozta 2007 áprilisában Miskolcon.
Lékó Pétert a sakkvilág legszűkebb elitjébe sorolom.”
Kramnyik természetesen a 2004-es világbajnoki döntőről is beszélt. „Az utolsó parti előtt reálisan számot vetettem az esélyeimmel, és tudtam, hogy legfeljebb 30 százalék sanszom van arra, hogy megverjem Pétert. Igyekeztem a mérkőzést nem túlpörögni, egyben levenni a vállamról a felelősséget. Aztán nyertem, nem tagadom, hogy a szerencsének is volt ebben szerepe.”
Elisztában rendezték meg a vb-jelölti páros meccseket. Lékó Péter magabiztos játékkal, megingás nélkül, az esélyek maximális kihasználásával elsőként biztosította továbbjutását.
Lékó a „tervezett” tizenkét parti helyett már kilenc játszma után megváltotta mexikói repülőjegyét.
Öt nyerés mellett négyet remizett, a török Mihail Gurevics, majd az orosz Jevgenyij Barejev sem állhatta útját.
Dortmundban Kramnyik nyolcadszor diadalmaskodott, Lékó veretlenségét megőrizve hármas holtversenyben lett harmadik. Következett a mexikói világbajnokság, ahol az indiai Viswanathan Anand megkoronázta pályafutását. A 37 éves indiai nagymester remek formában, veretlenül harcolta végig a 14 fordulós világbajnokságot. Lékó ötvenszázalékos teljesítményt ért el, két vereségét két nyeréssel ellensúlyozta.
Játékából hiányzott az átütő erő, többször is időzavarba került, előnyös pozíciókat nem tudott győzelemig fokozni.
„Erről a tornáról sajnos több rossz emléket viszek majd haza, mind jót” – mondta a mexikói világbajnokság után Lékó Péter.
Utolért a versenyzők rémálma, az első eldöntött partim vereség volt, tehát attól kezdve már csak futottam az eredmény után. Inkább önmagam ellen játszottam, mint az ellenfelekkel szemben. Ezen kívül olykor kihagyott a koncentrációm is.”
2008: egy váratlan dortmundi győzelem
Lékó Péter a Corus 2008 szuperversenyen, Wikj aan Zeeben az ötödik helyen végzett, majd a linaresi torna mexikói félidejében sokat hibázott, időzavarai végzetesek voltak. Lékó gyerekkorában vesztett utoljára öt játszmát egy tornán, ez most Mexikóban újra megismétlődött.
A nizzai Amber versenyen javuló formát mutatva összesítésben Kramnyik, Topalov és Carlsen társaságában lett második. Miskolcon a norvég csodagyerekkel, a 17 éves Magnus Carlsennel viaskodott.
A világranglistán már ötödik Carlsen folytatta bámulatos sikersorozatát, 5-3-ra győzött.
A mérkőzés során a kezdetben oly félénknek tűnő norvég nagymester a nehéz pillanatokban, az időzavaros kapkodásokban is megőrizte hidegvérét, és hat remi mellett két nyeréssel megnyerte az összecsapást.
„Szép, jól szervezett rendezvény volt, mindennel elégedett voltam, kivéve a végeredményt.
Nem kellemes ez az 5-3-as vereség, nem lesz könnyű feldolgozni. A játszmák alapján akár fordított eredmény is születhetett volna. Ilyen a sport, ilyen a rapid műfaj, ahol az utolsó pillanatban dőlnek el a játszmák. Túljátszod ellenfeledet, jól állsz, nyerésre, de a gólt be kell rúgni. Magnus elképesztően küzdött, segítette, hogy a nyerőesélyes állásokat nem tudtam győzelemig fokozni. Hihetetlen volt tábla mellett érzékelni, hogy pár másodperc mellett az elemzőprogramok szerint is az egyetlen lépéseket megtalálta.
Normál esetben, ha valakinek elfogy a gondolkodási ideje, hibázik, megtörik, megadja magát. Nála minden másképp történt” – mondta Lékó Péter, aki a nemzetközi szövetség világranglistáján ekkor már csak a tizedik helyen állt.
Bár olybá tűnt, hogy Lékó Péter pokolian rossz formába került, Dortmundban mégis félpontos előnnyel, veretlenül végzett az élen, így a harmadik dortmundi tornagyőzelmét ünnepelhette.
Okos versenyzéssel, remek megnyitáselméleti felkészültségét érvényesítve ért elsőként célba.
A hétfordulós tornán négyszer vezette a sötét bábukat.
A drezdai sakkolimpián a holtversenyt eldöntő pontszámítás alapján nyolcadikként végzett válogatottunk éltáblása, Lékó Péter a legjobbak vetélkedésében aranyérmet vehetett át. Ha visszatekintünk, a 2008-as év volt az utolsó olyan, amikor Lékó világraszóló eredményt ért el. Ennek pedig már nyolc éve.
2009: Anand simán nyert Miskolcon
Joggal érezhettük dortmundi sikere, drezdai nagyszerű szereplése után, hogy ismét sínen van Lékó Péter pályafutása. Az ünneplésre azonban kevés ideje volt, a 2008/2009-es Grand Prix-sorozat várt rá. Első tornáját beugróként a rendezést elvállaló Elisztában játszotta le, itt már kiütköztek a fáradtság jelei, ötven százalékot ért el. Majd ismét következett Miskolc, ahol a sakkozás tizenötödik világbajnoka, az indiai Viswanathan Anand várt rá.
Az indiai világelső 5-3-ra megnyerte a meccset.
Anand a párharc során a második és az ötödik partiban győzött, a többi összecsapás pontosztozkodással ért véget. Lékó a világbajnokot csak egyszer, a negyedik játszmában tudta megszorongatni, az időmilliomos indiai azonban a védekezésben nem hibázott. A remek hangulatú párharc győzteseként méltán kapott nagy tapsot, de kijutott az elismerésből Péternek is.
Dortmundban Vlagyimir Kramnyik kilencedszer nyerte meg a szuperversenyt. Lékó Péter holtversenyben végzett a második helyen, jobb Berger–Sonneborn-értékeléssel ezüstérmes lett, Magnus Carlsen vehette át a harmadiknak járó díjat. Az örményországi Zsermukban a GP-sorozat ötödik tornáján sakkozónk tizenkét fordulón keresztül őrizte veretlenségét. Jól játszott, bár a hajrában egy kicsit elbizonytalanodott, az utolsó forduló sajnos ezúttal is végzetesnek bizonyult, kikapott az izraeli Borisz Gelfandtól.
2010: „Nehéz bírni ezt az embertelen tempót”
2010-ben a miskolci Borisz Gelfand elleni párharc sajtótájékoztatóján jelentette be, hogy a sakkolimpia után hosszú szünetet tart. A belgrádi Chess Informant gyűjteményében olvashattuk, hogy 2001–2009 között megrendezett szuperversenyeken a topjátékosok közül Lékó Péter játszott a legtöbb viadalon. Erről Lékó így beszélt:
Túljátszott vagyok, hosszú évek alatt csak a legjobbakkal küzdöttem meg. A top tíz és még tíz játékos állandó csatározásai közepette nehéz megtudni, hogy mi van a háttérben, ki kinek segít, nehéz bírni ezt az embertelen tempót.
A versenyzésem szüneteltetése nem egy hirtelen elhatározás, hanem fokozatosan érett meg bennem. Dortmundi szereplésem már csak megerősített a döntésemben, hiszen nagyon jó partikat a végén nem nyertem meg, időzavarban éreztem azt a hihetetlen feszültséget, amivel nem tudtam megbirkózni. Kramnyik mellett a szekundánsi feladatot azért vállaltam, mert ez nekem is szakmai segítséget jelentett, elkezdtem Gustafssonnal dolgozni, és jött a két Grand Prix-verseny.”
„Jól játszottam, a nagy tornagyőzelmeim mellett a nalcsiki és a zsermuki teljesítményem volt a legjobb, és mégis mindkettőn kihagytam a tornagyőzelem lehetőségét, mindkétszer az utolsó fordulóban vesztettem, ez óriási lelki problémát okozott. Igazán akkor kellett volna a pihenő.”
„A világbajnoki döntő miatt a Grand Prix-versenyekre való besorolásnál nagy hátrányba kerültem, időpontjuk miatt ki kellett hagynom az első kettőt, ezek gyengébb mezőnyűek voltak, mint a későbbiek.
A drezdai sakkolimpián az utolsó energiatartalékaimat mozgósítva értem el azt a remek eredményt, hogy a legjobb éltáblás lettem. Alaposan át kell gondolnom, hogy miként tovább. Tíz évig voltam a top tízben, de szerintem lényegtelen, hogy valaki éppen a tizenkettedik a rangsorban. Mindenáron vissza akartam kerülni a top tízbe, és ez görcsössé tette játékomat.
Az első hatban levők válogathatnak a versenyek között. Jönnek a fiatalok, akik azért is érdekesek, mert új arcok. Én biztos vagyok abban, hogy kapok majd lehetőséget, és készen akarok állni, hogy éljek vele. Úgy gondolom, hogy egy jó eredménnyel már visszatérhetek az elitbe” – foglalta össze gondolatait első számú nagymesterünk.
A 2010-es sakkolimpián az is kiderült, hogy Almási Zoltán lett a legmagasabb Élő-pontszámmal rendelkező magyar sakkozó.
Lékó ezt keserűen vette tudomásul,
de újra arról beszélt, hogy a hosszabb pihenő után egyértelműen a világranglista első tíz helyének egyikére szeretne kerülni.
2011: feltámadás, majd jött Samuel Shankland
Kilenc hónapos versenyzési szünet után Lékó Péter a kínai Ningbóban megrendezett csapat-világbajnokságon válogatottunk éltábláján remekelt. Igazi vezérevezősként valamennyi mérkőzésen játszva, veretlenségét megőrizve 5,5 pontot szerzett a kilenc partijából. A dobogós helyezés reményét az utolsó fordulóig őrizte együttesünk, amely a házigazdáktól elszenvedett vereséggel végül az ötödik helyen végzett. A negyedik játéknapon válogatottunk az olimpiai bajnok ukránokat győzte le.
A siker kulcsa az éltáblán Lékó Péter nagyszerű győzelme volt.
A spanyol megnyitás Marshall-támadásában nagymesterünk jól előkészített tisztáldozatos házivarival lepte meg a négyszeres olimpiai bajnok Vaszilij Ivancsukot.
A sakkéhség meghozta a várt eredményt.
Jóval könnyebben játszott, mint a kevésbé sikeres utolsó tornáin. Csak mentálisan is felkészült sakkozó képes a kiegyenlített erőviszonyok mellett egészséges kockázatvállalással játszani. Lékó Péter Ningbóban parádés visszatéréssel bizonyította, hogy a sakkvilág elitjéhez tartozik – írták róla a szaklapok.
A vb-n mutatott teljesítménye után, Hanti-Manszijszkban, a 128 résztvevős, kieséses rendszerű Világkupa első fordulójának legnagyobb meglepetését jelentette az amerikai Samuel Shanklandtól elszenvedett veresége.
A 17. helyre rangsorolt Lékó világossal kecsegtető állást vesztett el, majd sötéttel nem tudott egyenlíteni, a 0,5-1,5-tel befejeződött számára a verseny.
A tét nagy volt, hiszen az első három helyezett indulhatott a világbajnokjelölti versenyen. Ez a nem várt vereség mindenkit meghökkentett. Csekély vigaszt jelentett, hogy a görögországi Porto Carrasban a 18. sakkcsapat Európa-bajnokság utolsó fordulójában férficsapatunk szenzációs 4-0-s győzelmet aratott az exvilágbajnok Veszelin Topalov vezette bolgár együttes ellen. A meglepetések, váratlan fordulatok viadalán remek hajrával lett válogatottunk bronzérmes, kilenc év után szerzett ismét érmet. Lékó az éltáblán veretlenül 9-ből 5,5 ponttal zárt.
2012: szabadkártyával a Grand Prix-sorozatra
2012-ben Lékó nagyon örült a Grand Prix-sorozatra kapott szabadkártyának. Lobbizás nélkül biztosították számára a lehetőséget, holott közismert, hogy milyen próbálkozások, harcok folytak a háttérben.
Lékó sokszor panaszkodott arra, hogy nincs állandó szekundánsa, bár többször is dolgozott együtt világklasszisokkal.
Közelről is láthatta, hogy milyen stábok állnak mellettük. Lékónak nem volt saját stábja, csak konzultációs lehetőségei. Londonban veretlenül ötödikként végzett, Taskentben ötven százalékot ért el.
2013: egy váratlan vereség Tromsøben
2013 januárjában a jubileumi, 75. Tata Steel tornán fantasztikus mezőnyben ötödik lett, majd Dortmundban ismét dobogós. Bizakodva készült a tromsøi Világkupára. Tizenötödik volt a rangsorban 2744 Élő-pontjával, de a 64 között kikapott a perui Julio Grand Zunigától. Ez ismét óriási csalódást jelentett a számára.
A Szellemi Sportok Világjátékán holtversenyben első a rapid tornán. 2014 áprilisában az orosz bajnokságot megnyerő Malahit csapatában 7-ből 5 pontot szerzett. Júliusban Dortmundban Georg Meierrel holtversenyben lett második, Kramnyik csak hetedik. Az augusztusi világranglistán 2744 ponttal a 22. helyen állt.
2014: bravúros ezüstérem a sakkolimpián
A norvégiai Tromsøben megrendezett 41. sakkolimpián csodálatos magyar siker született.
Férficsapatunkat 12 évvel a bledi ezüstérem után ismét másodikként ünnepelhették.
A kínai együttes veretlenül nyerte meg az olimpiát, az indiaiak legjobbjuk, Viswanathan Anand nélkül végeztek nagy hajrával a harmadik helyen. A nagy versengésben, a számos meglepetéssel tarkított viadalon nem járt be könnyű utat csapatunk. Válogatottunk öt olyan együttessel mérkőzött meg, amelyik a top tízben végzett. Lékó ötven százalékot ért el az éltáblán.
Újabb kihívás várt rá, Moszkvában: a Petroszjan-emlékverseny. Négy remivel indult, negyedik partijában fonalas, egyszerűnek tűnő nyerést hagyott ki Levon Aronjannal szemben. Csalódottságán nem tudta túltenni magát, a hajrában kettőt vesztett. A decemberi világranglistán tíz helyezést rontva a 30. helyre csúszott vissza.
Ez a torna nagy törést jelentett pályafutásában, innentől fogva gyenge Élő-pontja miatt nem hívták szuperversenyekre.
2015: bronzérem Reykjavíkban
A norvégiai sakkolimpián ezüstérmes magyar válogatott jogot szerzett a csapat-világbajnokságon való részvételre. 2015 tavaszán az örményországi viadalon együttesünk két győzelemmel, öt döntetlennel és két vereséggel a hatodik helyen végzett. Az olimpiai ezüstérem fokozta az elvárást, titkon érmet is reméltünk a rajtlistán negyedik válogatottunktól. A vb előtt voltak figyelmeztető jelek, nagymestereink alig játszottak tétmeccseket, sakkozóink hét partit vesztettek, csak ötöt nyertek.
A csapatból hárman is nyeretlenek maradtak, Lékó Péter egyedüli veretlenként nyolcat remizett.
A versenyhiány miatt nehézzé vált Lékó felkészülése a Világkupára, ezért is jött létre Szegeden a kínai Li Csao ellen a páros mérkőzése. A párharcot 4-2-re elvesztette, a játszmákban elkövetett hibák nem növelték önbizalmát. A bakui Világkupán először az orosz Alekszej Goganovot győzte le, majd a kínai Ven Jang ellen is 1,5-0,5-re nyert.
A 32 között azonban a negyedik kiemelt Anish Giritől szenvedett vereséget,
a holland sakkozó az elődöntőben a későbbi ezüstérmes Peter Szvidlertől kapott ki.
A Reykjavíkban megrendezett 20. sakkcsapat Európa-bajnokságon a rajtlistán az Élő-pontszámok alapján hetedikként rangsorolt férficsapatunk bronzérmes lett.
A 9 fordulós, svájci rendszerű viadalon az éltáblán Lékó Péter valamennyi meccsen játszott, de mínusz 1-el végzett, egy partit tudott nyerni két veresége mellett.
2016: Lékó nélkül 15. hely a bakui sakkolimpián
A tavalyi év legnagyobb kérdése az volt, hogy miért nem játszott Lékó Péter a bakui sakkolimpián?
Máig sem kaptunk választ a kérdésre.
Sem Lékó, sem a Magyar Sakkszövetség illetékesei nem adtak magyarázatot, hogy miként romlott meg a kapcsolat, milyen szakmai problémák adódtak. Rapport Richárd előretörése, Élő-pontszámának jelentős növelése ellenére is Lékó lehetett volna az éltáblás, vagy a háttérben voltak viták? Nem véletlen, hogy a nemzet sportolója, az olimpiai bajnok Portisch Lajos is sérelmezte, hogy a feltett kérdésekre senki sem adott választ. Az olimpia végeredménye igazolta aggodalmainkat, válogatottunk a 15. helyen végzett, Rapport messze nem váltotta be a reményeket, könnyelműen, kapkodva játszott.
Többször kértünk ekkor Lékótól interjút, de kínai versenye előtt nem akart nyilatkozni.
Végre szuperversenyen játszhatott, igaz, ezért az oroszlánbarlangba kellett bemerészkednie. Nagyon készült a versenyre, az olimpiára előkészített ötleteit is bevethette. A hosszú versenyzési szünet azonban rányomta bélyegét játékára, nehezen választott a lépésjelöltek között, időzavarokban pedig esélyeket hagyott kihasználatlanul. Nepomnjacsij elleni veresége megingatta, nyeretlen maradt.
Hosszú idő után vállalkozott nyílt tornán való játékra. Douglasban a bakui olimpián aranyérmet szerzett amerikai válogatott első három táblása, Fabiano Caruana, Hikaru Nakamura és Wesley So részvétele adott rangot viadalnak. Az angolok legjobbja, Michael Adams, az ukrán Pavel Eljanov, Lékó Péter és a kínai Vang Hao tartozott a + 2700 Élő-pontosok elitjébe.
A torna negatív szenzációja nagymesterünk eredménye lett, hiszen 5,5 pontját jóval gyengébb ellenfelekkel szemben érte el.
Ezt sajnos hűen mutatja a 2545-ös performance-pontszám és a 16,2 Élő-pont elvesztése – Lékó Péter tizenhét év után búcsúzott a 2700 Élő-pontosok klubjától. A szuperversenyekre kialakított korrekt megnyitásai kevésbé voltak hatásosak.
Mik azok az Élő-pontok?
Az Élő Árpádról elnevezett pontszámokat 1970-től használják a sakkban. Egy versenyző pontszáma attól függ, milyen erősségű ellenféllel mérkőzik meg. Ha egy gyengétől kap ki, akkor sok pontot veszít, ha egy erőset győz le, akkor sok pontot nyer. A világranglista első öt helyezettje huzamosabb ideje áttörte a 2800 pontot, amelyet sokan egyfajta álomhatárként emlegettek. A ranglistavezető norvég Magnus Carlsen 2838 pontnál jár, az amerikai Wesley So 2822-vel a második, honfitársa, Caruana Fabiano 2817 ponttal a harmadik. A magyar élversenyzők helyezése viszont megdöbbentően gyenge – erre korábban soha nem volt példa.2017: Lékó Péter kikerült az első 50-ből a világranglistán
Ennek a cikknek a megírása előtt arra kértük Lékó Pétert, hogy adjon az Origónak egy nagyobb interjút. Úgy véltük, hogy a kiváló sportolónak is jót tenne, ha a magában tartott gondolatait kibeszélné. Lékó Péter megköszönte, de egyben el is hárította az interjú lehetőségét. Így nem tudunk mást tenni, mint szomorúan konstatálni a FIDE legfrissebb, márciusi világranglistáját, amely szomorú képet fest. Top három játékosunk pontszáma és helyezése a következő:
Rapport Richárd (2696) a 47., Almási Zoltán (2696) a 48., Lékó Péter (2693) az 51.
A három sakkozó közül Almási Zoltán hosszabb ideje a civil életben tevékenykedik, ezt figyelembe véve igencsak meglepő, hogy még mindig a 2700 pontos határ közelében van. A magyar szövetség pályázatot írt ki Polgár Judit lemondásával megüresedett kapitányi posztra, amelyet Balogh Csaba nyert el. Idén csapat-Európa-bajnokság, jövőre Batumiban sakkolimpia lesz. Lékóval vagy Lékó Péter nélkül? Ma még senki sem tudja.
(A cikk megírásához forrásként a Nemzeti Sport és a Népszabadság archív számait használtuk fel.)
origo.hu
Andrei Mangra botránya folytatódik: egy boltban is balhézott a táncos
origo.hu
Így álltak az autók a szakadó hóesésben az M1-M7 közös szakaszán - videó
borsonline.hu
Forgács Gábor temetése: a havazás szívszorító helyzetet hozott - Fotó
vg.hu
Minimálbér-megállapodás 2025: megszólalt az államtitkár
metropol.hu
Így teljesített idén a magyar válogatott
vg.hu
Fordulat: Karácsony Gergely döntött a főpolgármester-helyettesekről – óriási meglepetés Budapesten
origo.hu
Az autójában és az osztályteremben is megerőszakolta a diákját egy tanárnő
origo.hu
Vastagbélrák szűrése: kiderült, mennyire hatékony a vérteszt
origo.hu
Itt vannak az első képek az országos havazásról
origo.hu
Itt van Zaluzsnij bejelentése: Elkezdődött a harmadik világháború
origo.hu
Újabb hangfelvétel érkezett Magyar Péterről, amelyen arról beszél, hogy bármilyen nőt megkaphat
origo.hu
