A francia Alizé Cornet nem könnyű ellenfél egy Grand Slam első fordulójában (állt a 11. helyen a világranglistán, nyert WTA-versenyt Budapesten, háromszor is jobbnak bizonyult Serena Williamsnél, jutott már a legjobb 16 közé a Roland Garroson), de a magyarhoz hasonlóan az idei salakos szezonban nem remekelt, egyetlen mérkőzésen győzött, négyszer kikapott.
Amikor 2008-ban, 18 évesen (egy évvel a junior Roland Garros sikere után) veretlen maradt a budapesti Grand Prix-n, többen az új Amelie Mauresmot látták benne. A várt folytatás azonban elmaradt, leginkább talán azért, mert fejben nem annyira erős.
Jelenleg egyébként Babos Tímea a 35., Alizé Cornet a 43. a ranglistán, ami szintén azt sugallta, hogy bárki lehet befutó.
A magyar tavaly tudott először meccset nyerni a French Open főtábláján, ami azt is jelentette, hogy vannak megvédendő pontjai.
A hétfő este megszűnt kánikula után, tökéletes teniszidőben indult a mérkőzés. A Roland Garros ékszerdobozában, az 1-es pályán játszottak. A vesztes valószínűleg utoljára élvezhette a 3000-es, kör alakú katlan különleges hangulatát, mert az idei bajnokságot követően elbontják, kell a hely a Philippe Chatrier stadion rekonstrukciójához, nagyobbításához.
Babos Tímea kiválóan rajtolt: pontos, agresszív, hiba nélküli tenisszel gyorsan elhúzott 2:0-ra. Cornet folyamatosan magyarázott, kibeszélt az edzőjéhez. Előfordult, hogy debilnek titulálta magát, vagy felkiáltott, hogy „Ó mamma mia". Nehezen viselte, hogy nem az történik a pályán, amit ő szeretne.
Babosnak volt labdája a duplabrékes 3:0-hoz, de 2:2 után is több fogadóelőnye maradt kihasználatlan. Cornet kezdett lehiggadni, egyre magabiztosabb lett, nem rontott és visszatérően rövidítésekkel próbálta zavarba hozni a magyart, többnyire sikerrel. Szerencsére Babosnak is működött ez a fegyvere, csak ő ritkábban vetette be. A 2:0-ból úgy lett 2:6, hogy az utolsó két játékban a magyar érezhetően mind frusztráltabban teniszezett, elfogyott a türelme, könnyű labdákat ütött el, kiváltképp a tenyerese bizonytalankodott. A kérdés ekkor egyértelműen úgy szólt, el tudja-e felejteni, képes-e kitörölni a fejéből mindazt, ami az első 48 percben történt.
A második szettben jól tartotta magát egészen 4:3-ig, de akkor váratlanul elvesztette az adogatását, tehát Cornet a győzelemért szerválhatott. Babos Tímea nem rogyott össze, 0:30-ról visszabrékelt, majd 4:5 30:40-nél meccslabdát hárított, és egyenlített, jöhetett a rövidítés. A francia, időnként, ha tehette volna, a fülén is veszi a levegőt, annyira zihált, lihegett egy-egy hosszabb labdamenet után. A tie-breakben Babos Tímea 6:2-re vezetett, így az is belefért, hogy csak a negyedik játszmalabdája után szakadjon ki belőle egy hatalmas üvöltés. Erre szokták mondani, hogy a sírból hozta vissza, jöhetett a döntő felvonás.
Ez ilyenkor már nem a teniszről szól. A mentális erő és a fizikális tartalék a meghatározó, ki hisz jobban önmagában, ki akarja keményebben a győzelmet, ki tud többet mozgósítani az energiatartálya aljáról.
Talán ennek eredményeként is három brékkel indult a 3. szett, és sajnos a francia örülhetett előbb adogatóként, ami gyakorlatilag el is döntötte a csata kimenetelét, 1:5-ről ezt nem lehetett megfordítani.