Rafael Nadal of Spain poses with his trophy during a photocall at the Trocadero square, following his victory in the men's singles final match against Novak Djokovic of Serbia during the French Open on June 9, 2014 in Paris, France.
Vágólapra másolva!
Ami biztos: az idén Roger Federer, Serena Williams és Marija Sarapova nem nyeri meg a Roland Garrost. Ami tenisztörténeti csúcs lehet: ha Rafa Nadal tizedszer is elhódítja a Muskétások kupáját. Ami kérdés: ki állítja meg a spanyolt? Ami izgalmas, de lassan megszokott: a nőknél gyakorlatilag többen vannak a 128-as táblán, akik győzhetnek Párizsban, mint, akik nem. Ami szomorú: a magyar teniszt ezúttal is csak Babos Tímea képviseli a felnőtteknél, igaz ő a párosban akár a csúcsra is érhet. Kezdődik az év második Grand Slam-versenye.
Ki viszi el a show-t?
Az elmúlt több mint tíz évben a French Open leginkább Rafael Nadalról szólt. Igaz, 2009-ig rendre előjött egy másik kérdés: lesz-e valaha Roland Garros-bajnok Roger Federer. Aztán ebben a játékban átvette a helyét Novak Djokovic, de tavaly a szerb is magasba emelhette az egyetlen Grand Slam-serleget, ami még hiányzott a gyűjteményéből.
Rafa Nadal eddig mindössze két mérkőzést vesztett a párizsi salakon, miközben hetvenkettőt megnyert.
Ilyen statisztikai mutatóval senki más nem büszkélkedhet egyetlen Grand Slamen sem.
Ennél egyértelműbben nehéz lenne megmagyarázni, miért nőtt össze a neve a 21. században a teniszvilág legjelentősebb salakpályás versenyével. Ennek ellenére könnyen elképzelhető, hogy a következő két hétben legalább akkora érdeklődés, felhajtás kíséri majd az új szuperkettős működését, mint Nadal útját az esetleges tizedik győzelme felé.
Novak Djokovic és André Agassi csütörtökön edzett először együtt, akkor mindjárt kétszer, sőt a másodikat többórás beszélgetés követte.
Kiderült, hogy az elmúlt hetekben gyakran társalogtak telefonon, meglehetősen hosszan. A szerbre komoly benyomást tettek ezek a diskurzusok. Pénteken, a hagyományos bajnoki sajtóinterjún úgy tűnt, mintha újjászületett volna.
Mindannyian éreztük, hogy szükségünk van a változásra, el kell váljanak az útjaink
– kezdte az elmúlt hetek eseményeinek a felidézését a francia nyílt teniszbajnokság címvédője. – Marian Vajdával megmaradt a barátság, de ez természetes, ő olyan, mint egy családtag. A döntés, a váltás óta sokkal jobban érzem magam.
Madrid és Róma alatt Andréval közösen készültünk a mérkőzéseimre, telefonon beszélgetve az ellenfeleimről, elemezve a játékot. Ez abban is segített, hogy jobban megismerjük egymást.
André nagyon inspirálólag hat rám, és úgy éreztem, ez az egyik dolog, amire most szükségem van.
Új inspirációra, valakire, aki pontosan tudja, min megyek keresztül a pályán és azon kívül. Ő már bejárta ezt az utat előttem, és ez egy nagyszerű lehetőség nekem, hogy tanuljak” – magyarázta Novak Djokovic lelkesen, mint akinek új fejezet kezdődött az életében.
Visszatérve Rafa Nadalhoz, annyit azért illik megemlíteni, hogy a mágikus tizes mellett van még egy különlegessége az idei Garrosnak.
A mostani állapot szerint utoljára szerepel Tony Nadallal közösen a French Openen.
A nagybátyja a szezon végén teljesen átadja a helyét Carlos Moyának. A lényeg, hogy nehezen elképzelhető, hogy Rafa Nadal és a Djokovic–Agassi páros mellett más legyen a reflektorfényben. Aztán június 9-e után már csak az egyikük maradhat ott, de erről majd később.
Roland Garros, a bajnokok mumusa
A tenisz történetének legendái közül a legtöbben a French Openen maradtak trófea nélkül. Bár a 70-es, 80-as években sokkal több versenyt rendeztek salakon, mint manapság (előfordult, hogy a négy Grand Slamből hármat salakon játszottak), akkoriban több specialistája akadt ennek a műfajnak, és jelentősebb volt a különbség a különböző borítások között.
Pete Sampras egyszer jutott el az elődöntőig Párizsban (1996-ban), ahol Kafelnyikovtól kapott ki, pedig a 2. fordulóban legyőzte az akkor már kétszeres RG-bajnok Sergi Bruguerát.
Jimmy Connors négyszer játszott a fináléba jutásért, de ott Ivan Lendl, John McEnroe, Vitas Gerulaitis és Victor Pecci megállította.
Connors amúgy nyert US Opent salakon, ráadásul Björn Borg ellen, 1976-ban.
Boris Beckernek sem sikerült az elődöntőből továbblépnie, bár addig háromszor is elverekedte magát.
Előbb Mats Wilander, aztán Stefan Edberg, majd 1991-ben André Agassi állta útját. Igen, Stefan Edberg is tagja ennek az elit klubnak. Ő a másik három helyszínen 2-2 alkalommal ért a csúcsra, de a Roland Garroson az 1989-es döntő volt a maximum, amit 1:6, 6:3, 6:4-ről vesztett el az akkor mindössze 17 éves Michael Chang ellen.
John Newcombe tartozik még ebbe a körbe. Az ausztrál azonban két negyeddöntőt ért „csak” el a Roland Garroson. Kicsit kakukktojás John McEnroe, mert ő az Australian Openről sem vitt haza serleget, de mégis hétszeres Grand Slam-bajnok, és 1984-ben a French Open történetének az egyik legdrámaibb döntőjét játszotta, vesztette el Ivan Lendl ellen (6:3, 6:2, 4:6, 5:7, 5:7). McEnroe egyébként már 58 éves, de rendszeresen indul a legendák párosbajnokságán a Roland Garroson.
Megvannak amúgy a Roland Garrosnak a nagy egyéniségei, akik igazából csak a francia nyílt teniszbajnokságon alkottak maradandót. Közülük Gustavo Kuerten emelkedik ki a leginkább, a párizsi kedvenc brazil épp húsz éve nyert először az ismeretlenségből menetelve a salakkirályi címig, amit két további diadal követett 2000-ben és 2001-ben. Guga és a franciák kapcsolata azóta is egészen különleges.
Vergődő világelsők
Ma már a világ összes teniszversenyén az aktuális világranglista határozza meg a kiemelést.
A legtovább Wimbledonban tartotta magát a hagyomány, hogy a ranglista mellett figyelembe vették a korábbi wimbledoni, illetve füvespályás eredményeket is a kiemelési lista összeállításakor.
Természetesen ez nem lehet annyira objektív, mint a mostani rendszer, de ha belegondolunk abba, hogy a vasárnap kezdődő francia nyílt teniszbajnokságon a nőknél Angelique Kerber, a férfiaknál Andy Murray rajtol a 128-as tábla tetejéről, akkor joggal érezhetjük úgy, hogy ez sem mindig jelent tökéletes megoldást. Kicsit sarkosabban fogalmazva: hogy lehet az idény második Grand Slamjének is az első kiemeltje a német Kerber, aki 2017-ben 27 meccséből 12-t elveszített (egyiket sem top tízes rivális ellen), és salakon – a Stuttgart, Madrid, Róma állomásokon – mindössze egyetlen mérkőzés után örülhetett.
Nem lehet büszkébb az idei eddigi produkciójára Andy Murray sem, aki tavaly november óta ül a trónon a férfiaknál. A skót a 23 meccséből hetet vesztett el, legutóbb hiába érkezett címvédőként Rómába, ott egyből kikapott a gyereke születését váró Fabio Fogninitól (2:6, 4:6).
Innen kellene felállnia Murray-nek, mert tavaly döntős volt, tehát bőven van mit megvédenie.
A sorsolása nem rossz, de erre mindjárt visszatérünk.
A számok önmagukért beszélnek
Vasárnaptól egészen június 11-ig elhasználnak majd közel 70 000 labdát és 55 km húrt az ütőkben. Az idén összesen 15 pályán rendezik a közel 900 hivatalos mérkőzésből álló versenyt (általában 16-on szokták). 36 ezer nézőnek van ülőhely, és a nézőszám meghaladhatja a tavalyi 455 ezret, mert a két férfi egyes elődöntőt külön belépővel lehet megnézni.
Vonalbíróból 270 dolgozik, labdaszedőből 250-et válogattak be a csapatba. Az összpénzdíj 12 százalékkal emelkedett 2016-hoz képest. A leginkább egyébként a selejtező és a korai fordulók veszteseinek a pénzdíja nőtt az idén.
Esélyek a sorsolás tükrében
Először essünk túl az egyszerűbb feladaton. A nőknél, az ismert körülmények miatt, nem volt akkora jelentősége a sorsolásnak, és azt is megbeszéltük már korábban, hogy a 128-as főtáblán, kis túlzással, többen vannak azok, akik akár meg is nyerhetik az idén a French Opent.
Persze az idei eredmények, különösen a tavaszi salakosak és korábbi Grand Slam-produkciók alapján lehetne szűkíteni a kört, de ez inkább csak okoskodás lenne.
Talán arra van a legnagyobb esély, hogy új bajnoknőt ünnepelnek majd június 10-én. A korábbi győzteseket Szvetlana Kuznyecova (2009), Francesca Schiavone (2010) és Garbine Muguruza (2016) képviseli, de meglepetés lenne, ha ebből a hármasból tudna valaki újrázni. Babos Tímea könnyen a centeren találhatja magát az első fordulóban, mert a 64 közé kerülésért megkapta a francia Alizé Cornet-t. Nem reménytelen vállalkozás, de nagyon nehéz.
A férfiaknál megint sikerült felborítani a táblát: az alsó ágra került Novak Djokovic, Rafa Nadal, Dominic Thiem és David Goffin. A belga és az osztrák a negyedik fordulóban kerülhet össze, a győztes mérkőzhet a szerbbel, és
utána jöhet Rafa Nadal és Novak Djokovic csúcstalálkozója az elődöntőben, amit biztos sokan tekintenek majd előrehozott finálénak.
A felső ágon Alexander Zverev magára maradt a tavaszi sikeremberek közül, de kérdés, tud-e élni ezzel a lehetőséggel, vagy feltámad Andy Murray, esetleg Stan Wawrinka – azért erre fogadni a kockázati tőkebefektetés kategóriájába tartozna.
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!