A nemzetközi mezőnyt felvonultatató pápai, majd a Székesfehérváron megrendezett Magyar Ring Gála után sorozatban a harmadik telt házas eseményt hozta tető alá a Felix Promotion idén. Ez már önmagában is kalap emelést érdemel, az pedig különösen örömteli, hogy utóbbi két gálán magyar-magyar bunyók voltak a főmeccsek és jelentették az igazi közönségmágnest. Fejér megyében Szellő Imre és Tóth Tamás Barbár valóban emlékezetes meccsére építette fel a promóter a gálát, ezúttal pedig Harcsar Norbert és Bacskai Balázs középsúlyú derbije ígérkezett igazi csemegének.
A frissen átadott Kalászi Sportcsarnokban tehát telt ház fogadta a bunyósokat, a nézők pedig ezútttal egy extra tartalmas, tizenegy összecsapást felvonultató programot izgulhattak végig.
A felvezető mérkőzések hozták az ilyenkor kötelezőt, azaz pörgős, látványos bunyókat, nem egyszer K.O.-val fűszerezve.
Egedi Renátó nevét még biztosan fogjuk hallani,
a nagyközépsúlyú bunyós sorozatban az ötödik, összességében a kilencedik győzelmét aratta, ahogy ifjabb Berki Ferencről is, aki kilencedik profi mérkőzésén maradt veretlen. Törteli Balázs most nem hozta a megszokott K.O.-t, de mentségére szolgáljon (nem mintha szüksége lenne rá), a grúz Bakar Gelenidze nagyon kemény, képzett ellenfél volt – de annyira nem, hogy Törteli ne verje meg egyhangú pontozással.
Darmos József a Magyar Ring Gálán látványos meccsen verte Bozai Gyulát, ezúttal pedig a pályakezdő, negyedik alkalommal ringbe lépő Varga Tibort verte könnyedén.
Az ukrán Denisz Berincsik és a kolumbiai Lorenzo Parra csatája annyiból biztosan az est legnívósabb bunyóját ígérte, hogy Berincsik amatőrként olimpiai (London 2012) és világbajnoki (Baku 2011) ezüstérmes volt, míg Parra 2003-ban a WBA világbajnoki övét is birtokolta. A felszálló ágban lévő európai bunyós végül nyolc menet után egyhangú pontozással győzött.
Kispál Zoltán némi meglepetésre elvesztette a nagyváltósúlyú Magyar Bajnoki címéért kiírt meccset Fazekas Lászlóval szemben, aki 10 menet után megosztott pontozással győzött.
A következő párban érkezett Kovács Zoltán Caramel, aki tíz évvel korábban elveszített unokatestvérének szentelte a veretlen grúz Dato Nanava elleni meccset. Aki elképesztően bekezdett az első menetben, úgy esett neki Kovácsnak, mint a forgószél, és be is vitt egy-két veszélyesnek tűnő ütést, amivel megfogni ugyan nem tudta a WBO Európa-bajnokát - ezen a meccsen nem volt tét az öv -, felébreszteni viszont igen. Caramel felvette a kesztyűt, és a meccs ritmusát is.
Fejre és testre mért ütésekkel fokozatosan bontotta le a grúz fiút,
aki ugyan nagyon bírta az ütéseket, de Caramel olyan taktikusan, jól bunyózott, hogy nem is lehetett kérdés, ki fog nyerni. Az, hogy a Nanava végig bírta a nyolc menetet, nekünk, nézőknek kimondottan javunkra vált, mert nagyszerű összecsapást láthattunk.
Nem túlzás ezt mondanunk, hiszen még Erdei Zsolt is azt mondta az Origónak, hogy Harcsa Norbert és Bacskai Balázs párosánál ma nem nagyon lehet jobbat összehozni a ringben hazai szinten. Harcsa Norbert a veretlenségét tette kockára a kilencedik meccsén, míg Bacskai Balázs a riói olimpia után állt profinak, és azonnal a mélyvízbe ugrott egy Magyar Bajnoki címért (Pintye Szabolcs sérülése miatt vált gazdátlanná az öv) lépett a szorítóba.
Nem számíthattunk baráti simogatásra:
A szakértők a mérkőzés előtt Harcsát attól féltették, hogy fejben, koncentrációval nem fogja bírni a tíz menetet - ilyen sokat még ő sem bokszolt eddig -, míg Bacskaira az jelenthetett veszélyt, hogy vajon át tudott-e már állni az amatőrről a profi bunyóra.
Az első két menetben már látszott, hogy a két bokszoló nagyon jól ismeri egymást, és ebből kifolyólag kölcsönös a tisztelet - egyikük sem rontott fejjel a falnak, kockáztatva, hogy benyeljen egy végzetes fülest.
Bacskai talán többet ütött, Harcsa viszont erősebbet és pontosabbakat,
a csarnokban fele-fele arányban ülő szurkolók hangja pedig felváltva töltötte be a légteret attól függően, hogy éppen melyikük talált.
A meccs közepe inkább Bacskaié volt, akin nem látszott, hogy ez az első profi meccse, pontos testütésekkel próbálta megtörni Harcsát, illetve azzal a folyamatosan támadó stílussal, amire számított is az ellenfél. Azért Harcsát sem kellett félteni, rövid pihenő szakaszok után, egy-egy komoly bombával jelezte, hogy még nagyon is meccsben van.
A hatodik menetre már mindkét harcos szemöldöke megadta magát, és a kiegyensúlyozott menetek után vakarhatták a fejüket a pontozó bírók.
A hajrát egy hajszállal jobban bírta Bacskai, és ez nem csak a nézőtérről látszott így, hanem a pontozói székből is, ugyanis a tizedik menet után kiderült, hogy Bacskai Balázs egyhangú (98-92, 96-94, 98-92) pontozással megnyerte élete első profi meccsét, ami egyben a Magyar Bajnoki címet is jelenti számára - így ő készülhet majd Pintye Szabolcs ellen, várhatóan még az idén.
A gála eredményei:
Márton Balázs – Gyalog Zsolt (kisváltósúly) T.K.O. az 1. menetben
Surman Zoltán – Mucsi Imre (kisváltósúly) T.K.O. a 3. menetben
Egedi Renátó – Petrovics János (nagyközépsúly) T.K.O. a 2. menetben
Törteli Balázs – Bakar Gelenidze (grúz) (váltósúly) – egyhangú pontozással 6 menetben
Berki Ferenc – Renat Samedov (grúz) (nagyváltósúly) – T.K.O. az 5. menetben
Darmos József – Varga Tibor (cirkálósúly) – T.K.O. a 2. menetben
Oleg Malinovszki (ukrán) – Isaias Sampaio (pehelysúly) – 8 menetben megosztott pontozással
Fazekas László – Kispál Zoltán (nagyváltósúly) – 10 menet után megosztott pontozással
Denisz Berincsik (ukrán) – Lorenzo Parra (kolumbiai) (könnyűsúly) - 8 menetben egyhangú pontozással
Kovács Zoltán – Dato Nanava (grúz) (nagypehelysúly) - 8 menetben egyhangú pontozással
Harcsa Norbert – Bacskai Balázs (középsúly, a Magyar Bajnoki címért) - 10 menet után egyhangú pontozással