Rejtélyekkel teli a hallgatag halhatatlan Darnyi Tamás élete
2017. június 3-án ötvenedik születésnapját ünnepli a magyar sport hallgatag halhatatlanja, a négyszeres olimpiai bajnok úszó, Darnyi Tamás. Darnyi mindig is különös viszonyban volt a nyilvánossággal és a médiával. Miközben a magánéletben és a vele folytatott beszélgetésekben egy fantasztikusan kedves, bohém, igazi társasági ember áll előttünk, ugyanő szinte falat épített maga köré – legalábbis akkor, amikor egy-egy újságíró beszélgetni szeretett volna vele. Mivel egyetlen médiamunkás sem szereti, ha állandóan visszautasítják, a próbálkozások, felkérések egy idő után elmaradtak. Az Origo most olyan fejezeteket villant fel Darnyi Tamás káprázatos sportolói pályafutásából, amelyekről talán kevesebb szó esett, miközben hárman is beszélnek róla. Egy kortársa, akivel 1982-ben együtt nyertek négy-négy aranyat a volgográdi IBV-n. Egy rádióriporter, akinek megadatott, hogy Darnyi Tamás összes felnőtt győzelmét közvetítse. És az utód, aki talán a legszebben fogalmazza meg Darnyival kapcsolatos érzéseit.
Kis cikk jelent meg a Népsport 1975. augusztus 6-i számának negyedik oldalán. Rajtkövön az utánpótlás – a sportlap ebben az írásban tudósított a Budapesti Úszó Szövetség Budapest Kupájáról, amelyet a 6-12 éves gyerekeknek írtak ki.
Remek versenyeket vívtak a békák, a delfinek és a gyermekek is, egyénileg a következőket lehet kiemelni: Hegedűs Gábor, Darnyi Tamás, Szedimayer Ildikó, Kákos Mariann és Horváth Zsolt."
Ebből az öt úszóból csak egy jutott el a világhírig. Ez volt az első írás, amely a magyar sajtóban megjelent az akkor még csak nyolcéves kisfiúról, Darnyi Tamásról.
Egy elképesztő győzelmi sorozat
Darnyi Tamás nyolc éven át maradt veretlen. Elképesztő győzelmi sorozatát az alábbiakban olvashatják.Európa-bajnokság, 1985, Szófia: 200 vegyes, 400 vegyes
Világbajnokság, 1986 Madrid: 200 vegyes, 400 vegyes
Európa-bajnokság, 1987 Strasbourg: 200 vegyes, 400 vegyes (mindkettő világcsúccsal: 2:00.56 és 4:15.42)
Olimpia, 1988 Szöul: 200 vegyes, 400 vegyes (mindkettő világcsúccsal: 2:00.17 és 4:14.75)
Európa-bajnokság, 1989, Bonn: 200 vegyes, 400 vegyes, 200 pillangó
Világbajnokság, 1991 Perth: 200 vegyes, 400 vegyes (mindkettő világcsúccsal: 1:59.36 és 4:12.36)
Olimpia, 1992 Barcelona: 200 vegyes, 400 vegyes
Európa-bajnokság, 1993 Sheffield: 400 vegyes
Négy szemműtét után kezdődik a szédületes karrier
„Székely Éva után Darnyi Tamás is Klaus Heimann professzor műtőjében" – adta hírül a Népsport 1982. december 8-i kiadása. Miközben Budapesten a női kézilabda-világbajnokság zajlott, kevesen figyeltek fel erre a hírre. Darnyi Tamás ekkor még csak 15 éves volt, márpedig egy ilyen fiatal sportoló sorsa ekkor is csak a bennfenteseket érdekelte igazán.
Darnyi igazi kálváriája 1982. szeptemberében kezdődött el.
Az ifjúsági Európa-bajnokságot Innsbruckban rendezték, ahol az úszó három aranyérmet nyert. A hazatérése után egyre többet panaszkodott a bal szemére. Több hétig tartó vizsgálatok után derült csak ki, hogy Darnyi retinája levált. A kérdés az volt, hogy miért következett be mindez? Az orvosok a túlzott terhelésre gyanakodtak, de Darnyi minden kétséget eloszlatott, amikor elmondta, hogy
évekkel korábban egy hógolyó találta el a bal szemét.
A látását csak akkor nyerhette vissza, ha megoperálják. Kölnben az első műtétet 1982. november 22-én végezték el, ez öt órán át tartott. December 1-jén újabb, ezúttal három órán át tartó operáció következett, amelyet az a Klaus Heimann professzor végzett el, aki korábban egy másik magyar olimpiai bajnok, Székely Éva látását is megmentette. Ezek után Darnyinak napokon át szinte mozdulatlanul kellett hason feküdnie. December 8-án már felkelhetett, majd december 17-én hazatért Budapestre. A Népsportnak ekkor így nyilatkozott.
Mindig jó hazajönni, de bevallom, ilyen szépnek még soha nem láttam a budapesti repülőteret. Végre ismét látok a bal szememmel is.
Szeptember végén már csak a fényt érzékelte a szemem és a helyzet egyre rosszabbodott. A kölni hetek alatt édesanyám végig velem volt, az ő jelenléte nagyon sokat segített. Igazából csak a második műtét után kezdtem el látni a körülöttem lévő világot. Szavakkal nem is tudom elmondani, milyen érzés volt újra látni az édesanyámat."
1983. február 21-én Kölnben Klaus Heimann korrekciós műtétet hajtott végre Darnyi szemén. Október 2-án pedig már arról szóltak a jelentések, hogy a magyar úszók kubai edzőtáborában Darnyi Tamás együtt készül a többi válogatott versenyzővel. 1984. január 5-én a mestere, Széchy Tamás már úgy beszélt róla, mint a Los Angeles-i olimpia egyik biztos indulójáról. Darnyi 1984. március 18-án a budapesti Elektroimpex versenyen 4.27.77-el nyert 400 vegyesen. Néhány hónappal később a magyar sportolók olimpiai álma szertefoszlott, a magyarok csatlakozva a szovjetek által meghirdetett bojkotthoz, lemondták az olimpiai szereplést.
Július 5-én, a dunaújvárosi felnőtt országos bajnokságon az akkor 17 éves Darnyi 4.27.45-ös idővel legyőzte Moszkva olimpiai bajnokát, Wladár Sándort.
Az 1984-es Los Angeles-i olimpián a férfi 400 méteres vegyesúszás bronzérmese, az ausztrál Rob Woodhouse 4.20.50-et úszott. 1985. augusztus 7-én Szófiában a 18 éves Darnyi Tamás 4.20.70-es idővel megnyerte élete első felnőtt Európa-bajnoki címét a 400 méteres vegyesúszásban. Mindössze két tizeddel úszott rosszabbat az előző évi olimpia harmadik helyezettjénél. Megkezdődött egy páratlan, szédületes karrier.
Orosz Andrea: Egy tábla csoki, Tamás és a mikrohullámú sütő
Orosz Andrea és Darnyi Tamás a volgográdi Ifjúsági Barátság Verseny két legeredményesebb magyar úszója – jelentette a Népsport 1981. augusztus 22-én. A magyar küldöttség tíz aranyéremmel tért haza a szovjet városból. Ebből a tízből Orosz Andrea és Darnyi Tamás 4-4 aranyat nyert.
"Nagyon büszkék voltunk, az egy nagyon nagy verseny volt – idézte fel Orosz Andrea. Nem is emlékszem rá, hogy ennyi érmet nyertem, csak az van meg, hogy hogy nagyon sikeresek voltunk. Amikor hazajöttünk, életünkben először benne voltunk az újságban, akkor kezdték el megismerni a nevünket. Tamás már akkor is visszafogott fiú volt, nem szeretett nyilatkozni, nem tudom, hogy miért. Igaz, akkor más idők jártak, nem volt annyi sztár, mint most és nem is lehetett olyan könnyen sztár valakiből. Tamás a mai napig megmaradt ilyen zárkózottnak. A gimnáziumban is osztálytársak voltunk, az osztálytalálkozókon is ugyanolyan visszahúzódó, amilyennek fiatalon megismertem. Tényleg ilyen a természete, nem szereti a reflektorfényt, pedig most is jelen van az úszósportban. De azt sosem felejtem el, hogyan küzdött meg egy súlyos esettel.
Egy moszkvai úszóversenyen voltunk, akkoriban kezdtek megjelenni a mikrohullámú sütők, és én is vettem egyet a szüleimnek. Körülbelül nyolcvan kiló volt, azt valahogy haza kellett szállítani, egyedül képtelen lettem volna rá. Gondolkodtam, hogy legyen, aztán megkértem Szabó Joe-t és Tamást, hogy cipeljék nekem haza, ők meg egy-egy nagy tábla csokiért el is vállalták
. Hozták a határon, a repülőn, képesek voltak mindenhol cipelni a Milkáért cserébe."
Hogy miért kezdett eltávolodni egymástól az egy darabig párhuzamosan futó két karrier, arra Orosz Andrea határozott magyarázatot adott. „Nagyon nehéz volt a lányoknak abban az időben. 1980 és 1988 között én voltam a legjobb úszónő Magyarországon, de a keletnémetek fényévekkel előttünk jártak. Amikor Tamás 1985-ben először lett Európa-bajnok Szófiában, ugyanott én negyedik helyen végeztem. Tamásék viszont annyira jók voltak, hogy az én teljesítményem eltörpült az övék mellett.
1987-ben nem vittek ki a strasbourgi Eb-re, mert nem úsztam meg a szintidőt, hiába voltam hatodik a világranglistán és tartottam az országos csúcsot.
Ezt annyira nehezen fogadtam, hogy egy hirtelen indulattól vezérelve 1988-ban abbahagytam, nem bírtam ki a szöuli olimpiáig, amit már nagyon bánok. Akkor szakadt meg a párhuzam kettőnk pályafutása között."
Egy nap Darnyival
1987 decemberében a Képes Sport újságírója, Peterdi Pál végigkísérhette Darnyi Tamás egy teljes napját. Peterdi akkor még nem sejthette, hogy ez az írás évtizedekkel később kuriózum lesz. Peterdi így látta a bajnokot: „Az akkor már kétszeres világbajnok és kétszeres Európa-bajnok Darnyi ennek az évnek a novemberében cserélte le használt kis Polskiját egy Ladára.
Reggel fél hatkor kel. Cukrozott tojásrántottát reggelizik.
Fél nyolcig az erőfejlesztés zajlik a teremben, majd rövid zuhanyozás után délelőtt 11-ig tart a medencés edzés. Három és fél óra szakadatlanul, faltól-falig. Ezt követi a medenceparti tanulás. Egy évvel vagyunk a szöuli olimpia előtt, Darnyi ennek rendel alá mindent, ezért nem iratkozott be az egyetemre. Az edzés után a medenceparton angolul és németül tanul. Majd hazamegy ebédelni és négyig otthon pihen. Fél öttől este hétig újra a medencében van. Laza két és fél óra.
Majd beül a Ladába, hazavezet, megvacsorázik, fél kilenckor pedig már az ágyban van. Mindent egybevetve a kétszeres világbajnok hét és háromnegyed órát tölt edzéssel.
És ez így megy minden áldott nap."
1988. szeptember 21-én hajnali 4.57-kor a Magyar Rádió riportere, Török László elcsukló hangon kiáltotta az éterbe.
Jó reggelt Magyarország, jó reggelt aranyérem."
Darnyi Tamás a szöuli olimpián 4.14.75-ös új világcsúccsal olimpiai aranyérmet nyert. A magyar küldöttség első aranyát.
Hát...
Ennek a cikknek az elején már írtunk arról, mennyire különös viszonyt ápolt a magyar sajtóval Darnyi Tamás. Hogy miért alakult ez így, azt talán csak ő tudná megmondani, de van egy olyan történet, amelyet sokan emlegetnek ezzel kapcsolatban, és amelyet csak némi könyvtári kutatómunka során lehetett felderíteni.
1988. szeptember 6-án Sárközy György, a Magyar Hírlap fotóriportere a Komjádi-uszodában szerette volna az olimpiára készülő Darnyi Tamást lefényképezni.
Ez lett belőle, ez jelent meg a másnapi újságban.
Mellette pedig a következő szöveg: „A képen látható sudár fiatalembert Darnyi Tamásnak hívják, aki pedig ezt a felvételt készítette, Sárközy György névre hallgat. Kettejük között sem per, sem harag, sem rokoni kapcsolat nem áll fenn, ami csak annyiból érdekes, hogy előbbi ilyen előzmények mellett is gondolkodás nélkül eltanácsolta fotósunkat a környékről. Így aztán munkatársunk csupán az úszóbajnok izmos hátát örökíthette meg a nagyérdemű számára – persze, ez is több a semminél (sőt, anatómiai szempontból igen érdekes felvétel), ám semmiképpen sem valószínű, hogy fényképészünk ezzel az alkotással fog fellovagolni a fotóművészek Parnasszusára, sőt az sem várható, hogy Sárközy György eme munkáját olvasók garmadája kívánja majd viszontlátni a Műcsarnokban.
Menjen innen azzal a masinával! – förmedt rá a neves úszó a Magyar Hírlap fotográfusára, s ezzel a maga részéről elintézettnek tekintette az ügyet. Az úszó ússzon, tornázzon, a fotós meg menjen a dolgára. Hogy éppen a fotózás lenne a dolga? Kit érdekel...Hát..."
Az akkor még „csak" kétszeres világ – és Európa-bajnok Darnyit a Magyar Hírlap kiszerkesztette. Az ügyből botrány lett, az úszószövetség a MÚOSZ etikai bizottságához fordult. Sokak szerint ez volt az a pont, amikor Darnyi véglegesen bezárta a kaput, ennek azonban ellentmond, hogy az olimpián maga ment fel a Magyar Rádió közvetítőállásába Török Lászlónak nyilatkozni. Amikor életében először olimpiai bajnok lett. Tizennégy nappal a citált írás megjelenése után.
Czene Attila: Olyan volt velem, mint egy gondoskodó testvér
"Az első emlékem Darnyi Tamással kapcsolatban 1986 nyaráról származik. Szegeden éltem a családommal, a tévében néztem a madridi úszó világbajnokságot, ahol Darnyi két aranyérmet szerzett.
Tizenkét évesen nekem ez volt az első meggyőző élményem az úszással kapcsolatban.
Akkor eldöntöttem, hogy egyszer világbajnok leszek, méghozzá világcsúccsal, viszont abban nem voltam biztos, hogy mindezt az úszásban érem el. Gyerekfejjel nem tudtam, hogy már késő lett volna sportágat váltani, hiszen akkor már hat éve úsztam. De tizenhárom éves koromig nekem az egész játék volt. Aztán eltörtem a könyökömet, így ki kellett hagynom a versenyeket. Széchy Tamás felfigyelt arra, hogy eltűntem, ezért azt javasolta, hogy azonnal menjek Budapestre és ott folytassam az edzőtábort. Felmentem, emlékszem, hogy Darnyi Tamás és Szabó Joe éppen az edzés végén tartott.
Megszeppenve néztem ezeket a hatalmas férfiakat, azon gondolkodtam, mit keresek én itt.
A 200 vegyesnek megfelelően kellett úsznom négyszer ötvenet, miközben Darnyiék mellettem edzettek. Érdekes, hogy ugyanúgy az egyes pályán bontogattam a szárnyaimat, ahogy az atlantai olimpián az egyesen úszva nyertem."
„Darnyi Tamásról csak annyit lehetett tudni, hogy nagyon kemény munkát végzett, sanyargatta magát, sokszor még keményebb edzést kért. Tökélyre fejlesztette azt a képességét, hogy önző módon elszívja az edző összes tudását, magáévá tett minden információt.
Ő ezt tökéletesen megtette, ezért csak 'Egónak' hívtuk őt.
Nehezen közelítettük meg, tudtuk, hogy pár méter távolságot tartani kell tőle. De tudtuk azt, hogy ha mondott valamit, arra oda kellett figyelni. Az 1992-es barcelonai olimpia előtt egy országos bajnokságon már sikerült őt megszorítanom 400 vegyesen, majd a 200 vegyesen meg is tudtam előzni. Ez persze nem jelentett semmit, hiszen mindenki tudta, hogy az olimpiai bajnoki címe megvédésére készült, nyilván hatalmas munkát végzett és tartalékolt az erejével. Én pedig ifjú titánként minden erőmet bevetve úsztam.
Amikor a 200 vegyesen az 1992-es olimpián Darnyi bajnok lett, én pedig bronzérmes, emlékszem, hogy odaengedett maga mellé az eredményhirdetés előtt, és mint egy gondoskodó testvér, megmutatta, hogyan kell megigazítani a melegítőt, elmondta, hogy érdemes megfésülködni, mert több millióan néznek majd minket.
Neki köszönhetően átérezhettem, milyen a dobogón állni úgy, hogy szól a magyar Himnusz. Akkor elkezdett felkarolni és megértette, hogy én lehetek az utóda."
„A mindennapi barátság később alakult ki köztünk. Úszóként egy nagy hegy volt, akit meg lehetett ugyan közelíteni, de nagyon nehezen. Tudott szálkás és elutasító lenni az úszótársakkal is, de amikor egocentrikus, önző módon viselkedett, azt mindig a szent cél érdekében tette.
Családos emberként megváltozott az emberekhez való viszonya, kapcsolata is.
Még a visszavonulásával kapcsolatban is teljesen tudatosan rendezett el mindent. Az életben is ilyen, szereti kivenni a maximumot mindenből. Az úszókarrierje után viszont kicsit tudott lazítani ezen a tudatosságon, lazább felfogásban éli az életét. A laikusok meglepődnének, hogy mennyire hétköznapi módon tud viselkedni, mennyire bizalomgerjesztő, kedves ember valójában."
Jani Sievinen
1991. április 14-én azt írta az újság, hogy egy idehaza addig teljesen ismeretlen finn úszó, Jani Sievinen Darnyi Tamás trónjának ledöntésére készül. 1991. januárjában Darnyi újabb két világcsúccsal nyerte meg az ausztráliai Perth-ben a 400 és a 200 méteres vegyes úszást. A magyar sportoló ezzel már négyszeres világbajnoknak mondhatta magát. 1991. márciusában Sievinen Darnyi világcsúcsához közeli időt úszott egy indianapolisi versenyen. A finn sportoló innentől kezdve folyamatosan arról beszélt, hogy le akarja győzni Darnyit. 1992. januárjában a 25 méteres medencében megrendezett finn bajnokságon a 17 éves Sievinen 400 vegyesen Európa-csúcsot, 200 vegyesen pedig világrekordot úszott.
A finn fiatalember tehetséges, aranyos fiú, ismerjük őt, de Darnyira nem lehet veszélyes" –
mondta az MTI kérdésére Széchy Tamás. Az úszópápa azt is elmondta, hogy az 1992-es barcelonai olimpián Sievinen nem lehet veszélyes Darnyira, viszont az olimpia után várhatóan nagy harcot fog vívni Czene Attilával.
Az 1992-es barcelonai olimpián Darnyi Tamás az újabb két vegyes úszó számban győzve élete harmadik és negyedik olimpiai aranyérmét nyerte meg.
Az olimpiák történetében a 200 vegyes volt Darnyi utolsó úszása.
Az 1994-es római világbajnokságon sem indult már. Még egyetlen nagy versenye volt hátra, az 1993-as Európa-bajnokság az angliai Sheffieldben. Augusztus 4-én a 400 méteres vegyes úszás döntőjében elérkezett a Darnyi-Sievinen ütközet leglátványosabb fejezete.
Darnyi Tamás ezen a versenyen négy olimpiai, négy világbajnoki és hét Eb-aranyérem tulajdonosaként ugrott a vízbe.
A magyar szurkolóknak teljesen szokatlan volt, amit láttak. 100 méternél Darnyi csak a negyedik helyen fordult.
Semmi baj, mondta mindenki, hiszen a magyarnak a hajrá az erőssége. Ám a 19 éves finn csodaúszó nem akart leszakadni. Ingott a trón, de nem dőlt le. Darnyi Tamás 27 századmásodpercnyi különbséggel, jobb benyúlással nyerte meg pályafutása utolsó Európa-bajnoki címét.
Többet soha nem láttuk őt komoly világversenyen.
Pedig a sheffieldi győzelem utáni sajtótájékoztatón mér arról beszélt, hogy a jövőben nagy harcot vív majd a finnel és a holland Woudával is. Meg azt is mondta, hogy az 1996-os atlantai olimpiáig szeretné megőrizni a veretlenségét.
Aztán pár nappal később, 1993. augusztus 7-én, szombaton Gyárfás Tamás, a Magyar Úszószövetség elnöke bejelentette, hogy Darnyi nem indul el a 200 méteres vegyesúszás döntőjében. A Népszabadság Sheffieldben tartózkodó munkatársa, Bruckner Gábor erről a következőket írta.
Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra a konklúzió világos és egyértelmű: Darnyi megijedt a finntől, gyenge volt ahhoz, hogy elvállalja a megmérettetést, netán átvegye az ugyancsak tiszteletet parancsoló ezüstérmet, s a legszánalmasabb megoldáshoz folyamodott. Nyolcéves veretlenség után meghátrált.
Következésképpen a legendának ezzel vége, a titok megfejtődött, Darnyi kettős énje a múlté: a fejét elfordító, a magyar újságíróknak nem köszönő fiatalember azonos a vízben legyőzhetetlennek hitt úszóval. Egy illúzióval kevesebb."
Egy négyszeres olimpiai bajnokról szóltak ezek a sorok, amelyek idehaza óriási vihart okoztak.
Darnyi klubjának, az OTP-Sport Plusz SE társelnökének, Török Lászlónak (aki csak névrokona volt a cikkben szereplő rádióriporternek) válasza olvasói levél formájában látott napvilágot az akkor legnagyobb példányszámú napilapban. A sportvezető demagógnak minősítette az újságíró szavait, egyben felhívta a figyelmet arra, hogy Darnyi életműve egyedülálló, olyan érték, amely maradandó.
Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy Bruckner Gábor valóban szokatlan hangvételű kritikájában a magyar újságírók minden keserűsége benne volt. Attól fogva, hogy Darnyi egyáltalán nem állt szóba szinte senkivel, az újságírók körében nagyon sokat vesztett a népszerűségéből. De ez őt nemigen érdekelte.
A szurkolók viszont imádták.
Amíg nyert, nem lehetett bírálni. Sheffieldben sem kapott ki, de a visszalépés egyszersmind alkalom volt a kemény újságírói visszavágásra. Pedig soha nem tudjuk meg, mi történik akkor, ha Darnyi mégis elindul a 200 méteres vegyes úszásban.
Egy Darnyi-interjú
Darnyi Tamás „némasági fogadalma" után csak Vitray Tamás és Gyárfás Tamás készíthetett hosszabb interjút a négyszeres olimpiai bajnokkal. Gyárfás már 1994-ben is a Magyar Úszó Szövetség elnöke és a Nap TV producere volt. Egy évvel a sheffieldi Európa-bajnokság után e kettős minőségében ültette a Nap TV kamerája elé Darnyit. Most ebből a beszélgetésből idézünk.
Miért nem indult el a 200 méteres vegyes úszásban 1993-ban, Sheffieldben?
Az 1992-es barcelonai olimpia után féléves pihenőt kaptunk. Csak 1993 januárjában kezdtem meg a felkészülést. Ilyen rövid felkészüléssel csak a 400 vegyesre voltam jó. 200 vegyesen nem tudtam volna annyit teljesíteni, ami a győzelemhez szükséges lett volna.
1994. július 27-én Darnyi Tamás bejelentette, hogy soha többet nem lép rajtkőre.
Úgy vonult vissza, hogy világversenyen nyolc év alatt egyszer sem tudták legyőzni.
A király koronával a fején lépett le a színpadról. Pályafutását az OTP-Sport Plusz SE-ben fejezte be.
Török László: Nekem soha nem mondta, hogy nem nyilatkozik
"A legelső gondolat, ami Darnyi Tamás nevét hallva eszembe jut, az az, hogy nem tudom, mikor találkoztunk. 1982-ben nyerte az első ifjúsági Európa-bajnoki címeit, az egy innsbrucki ifi Eb volt, amin én még nem voltam kint. Amikor onnan hazatért, akkor volt bent a rádióban az édesapjával együtt. Tamás akkor sem volt egy bőbeszédű gyerek, többet beszélt az apja, mint ő.
De amikor megbeszéltük magát a riportot és utána bementünk a stúdióba, tőmondatokban ugyan, de nyilatkozott, mint egy fiatalember, aki bajnoki címet szerzett.
Azon kevés újságírók közé tartoztam, akiket az a megtiszteltetés ért, hogy Széchy Tamás odaengedett az edzéseire. Széchy megmondta Darnyiról, hogy fantasztikus sztár lesz, Széchyben pedig az ember soha nem kételkedett."
„A legkedvesebb közvetítésem Tamás 1985-ös szófiai első Európa-bajnoksága. Azokban az években nem volt aranyérme a magyar úszósportnak, nekem baromi nagy szerencsém volt, hogy Szófiában rendezték meg az Eb-t.
Tekintettel arra, hogy egy szocialista ország volt a helyszín, azt mondták, egye fene, menjen ki a Török.
Kiutaztam, mondván, hogy nem kerül sokba, erre mit ad Isten, Darnyi Tamás két Európa-bajnoki címet nyert."
„Ha jól emlékszem, nekem utoljára 1991-ben, a perth-i világbajnokság után nyilatkozott, majd az 1992-es olimpia előtt vette a fejébe, hogy többet nem ad interjút. A barcelonai olimpia előtt volt egy élő tévéműsor, amit Vitray Tamás vezetett, és az olimpikonok elmondták, mire számítanak, hogyan készülnek. Ott volt Darnyi Tamás, akinek Vitray azt mondta, tudja, hogy nem nyilatkozik, mégis meg kell őt kérdezni. Erre Darnyi nem szólalt meg, Vitray tovább kérdezett, hogy ezek szerint tartja ezt a fogadalmát, mire Tamás csak bólogatott.
Nekem soha nem mondta azt, hogy nem nyilatkozik, igaz, nem is adtam meg neki a lehetőséget, hogy visszautasítson. Tiszteletben tartottam a döntését.
Tamás zárkózott ember volt, nagy barátság nem alakult ki közöttünk, de ő tudta azt, hogy rám mennyire számíthat és én is tudtam, hogy mennyire számíthatok rá. Ha megbeszéltünk valamit, akkor az egészen biztosan úgy volt. Ha megígérte, hogy nyilatkozik, akkor biztosan nyilatkozott. Korrekt kapcsolat volt. Ha úgy tetszik, akkor a mai napon inkább baráti a kapcsolatunk, mert bár nem nagyon szoktunk találkozni, de ha mégis, akkor nagyot beszélgetünk, és nem úgy, mint újságíró és versenyző.
Egy váratlan „visszatérés"
1995-ben az úszó Európa-bajnokságot Bécsben rendezték meg. Darnyi Tamás – természetesen – nem indult el ezen. A pár héttel későbbi Japánban zajló Universiadén a 4x100 méteres magyar vegyes úszó váltó egyik tagjaként azonban feltűnt a neve.
A történeti hűség kedvéért idézzük fel az indulókat: Debnár Tamás, Kalaus Valter, Kovács Vilmos és Darnyi Tamás.
A váltó 3.54.34-es idővel nem jutott a döntőbe, a tizedik legjobb időt érte el.
Hogy ki és miért vette rá a sportértékében kevéssé jelentős Universiade-indulásra Darnyit, ugyanolyan rejtély, mint a négyszeres olimpiai bajnok szinte teljes életművel. De a fukuokai már tényleg az utolsó fellépés volt.
A civil Darnyi
Visszavonulása után Darnyi Tamást vagy akkor láthattuk, ha kitüntették, vagy akkor, ha ellátogattunk a Magyar Úszószövetségbe, esetleg a Duna Arénába. 2000. december 1-jén a Magyar Úszó Szövetség alelnökének választották a négyszeres olimpiai bajnokot. Ezt a tisztséget három cikluson keresztül töltötte be az elnök, Gyárfás Tamás mellett.
2013 novemberében Prima Primissima díjat kapott, majd nem sokkal később beválasztották a százhalombattai halhatatlan úszók csarnokába.
Az egyetemes magyar sporttörténelem egyik legnagyobb alakja ma a nevével fémjelzett úszóiskolát üzemeltet, ahol talán a jövő bajnokait neveli. Két nappal ezelőtt ott sétált el mellettem a Duna Arénában. Telefonált, nem akartam zavarni. Meg aztán úgysem nyilatkozik.
Ötvenedik születésnapján minden magyar sportrajongó nevében mondhatjuk: Isten éltesse Darnyi Tamást!
*
Orosz Andreával, Czene Attilával és Török Lászlóval Kőváry Anett beszélgetett. A cikkben olvasható idézeteket az Arcanum digitális archívumból és a Szabó Ervin könyvtár sajtóarchívumából vettük.
origo.hu
Házasság első látásra: összeomlott a menyasszony
origo.hu
Nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki a Hamász-vezér ellen
borsonline.hu
3 év után itt vannak az első fotók: Palik László megmutatta szerelmét!
magyarnemzet.hu
Stumpf magára rántotta a gyűlölettől bűzlő, saját maga által főzött kotyvalékát
ripost.hu
Ezek a csillagjegyek beleszeretnek valakibe idén télen
mandiner.hu
Megüzente Putyin, mi fog történni Biden döntése miatt
origo.hu
Leticia Calderón, az egykori Esmeralda felismerhetetlen lett
nemzetisport.hu
Rodri: Messi minden idők legjobbja
origo.hu
Döntő lépésre szánta el magát Putyin
origo.hu
Órákon át hallgattak ki egy újságírót Lakatos Márk pedofilbotrányáról
origo.hu
Lionel Messi és Xavi kapcsolata újabb szintre léphet
origo.hu
