Kezdjük a végével. Egyetlen Grand Slam helyszín van, ahol a svájci és a spanyol még soha nem mérkőzött meg.
Igen, a US Open.
Roger Federer ugyan New Yorkban is nyert sorozatban ötször (2004-08) és játszott még kettő alkalommal döntőt, de a kétszeres győztes Rafa Nadalt mindig elkerülte. A ranglista jelenlegi állása szerint hat hét múlva úgy kezdődik majd az amerikai nyílt teniszbajnokság, hogy ők ketten lesznek az első és a második kiemeltek, és, ha összejönne az álomdöntő, az nem csak keretbe foglalná a 2017-es Grand Slam-idényt (az Australian Open döntőjére gondolva), de maga lenne a csoda.
Ráadásul nem azért számítana csodának, mert akkora meglepetés lenne. Ahogy az idén teniszeznek, minden esély megvan erre.
Persze, Roger Federer augusztus 8-án lesz 36 éves és ebben a korban, egy profi teniszezőnek, különösen azon a szinten, ahol ő játszik, minden nap ajándék, sérülés és fájdalom nélkül.
Tehát, akik szeretik a teniszt, akár Federer-rajongók, vagy Nadal-szurkolók, leginkább azért szorítsanak, hogy maradjanak egészségesek. Talán nem véletlen, hogy Federernek is ez volt az egyik legfontosabb üzenete a nyolcadik wimbledoni diadalát követően az interjúszobában. Arról nem is beszélve, hogy a Big4 másik két tagjának a sorsa egyelőre teljesen bizonytalan. Könnyen lehet, hogy Novak Djokovic és Andy Murray is több hónapra kiesik a versenyből, sőt akár mindkettőjükre műtét vár.
A ranglistáról még csak annyit, hogy Federernek mostantól nincs megvédendő pontja, Nadalnak is minimális, de sokkal egyszerűbb, követhetőbb azt nézni, hogy a spanyol eddig 7095, a svájci 6545 pontot gyűjtött 2017-ben. Minimális a különbség tehát kettejük között, akár augusztus 14-én, Montreal után megtörténhet a helycsere, és az ősz inkább szólt a klasszikus időkben a bázeliről, mint a mallorcairól.
Az állatvilágnak is vannak olyan vadai, akiknek a teljesítményét, a szépségét, az eleganciáját fotón, természetfilmen, állatkertben figyelve csak csodáljuk, de szemtől szembe nem szívesen találkoznánk vele a dzsungelben.
Federerrel persze mindenki szívesen futna össze bárhol, ő csak a pályán viselkedik ragadozóként.
Elképesztő képessége van arra, hogy megérezze a pillanatot, amikor az ellenfél sebezhetővé válik, elgyengül, elbizonytalanodik és le lehet csapni rá. Egyébként is ultra-agresszívan teniszezik, de ilyenkor még inkább nyomás alatt tartja a riválist és kihasználja a lehetőséget. A másik, ehhez hasonló zsenialitása, ahogy a csata szempontjából fontos pontokat játssza. A fogadóelőnyöknél, vagy adogatóként a bréklabdáknál úgy tud koncentrálni, ahogy szinte senki más.
Roger Federernek a fegyverarzenálja egyedülálló, ebből is adódik a játékának a variábilis varázslata, de a tucatnyi opcióban több a hiba lehetősége. Kivétel, ha olyan önbizalommal teniszezik, mint azt Wimbledonban tette két héten át. Ráadásul, ha Federer olyan ellenféllel teniszezik, akinek a játékát jól ismeri és jelentősen pozitív a mérlege ellene, akkor nagyon nehéz nyomás alá helyezni, duzzad az önbizalomtól.
Persze, lehet mondani, hogy szerencséje volt, mert a Big4-ból senkivel nem találkozott.
A lényeg azonban az, hogy erre már holnap nem emlékszik senki és egyébként sem ő tehet erről, ez semmit nem von le a nyolcadik wimbledoni győzelméből.
„Tudtam, hogy képes lehetek még nagy dolgokra, ha megint egészséges vagyok, de ilyen szintre én sem gondoltam. Mindenki nevetett volna, ha azt mondom, az idén nyerek két Grand Slamet, de én magam sem hittem volna el.
Hihetetlen az egész, nem győzök csodálkozni. Nem tudom, meddig tarthat ez az egész, de folyamatosan emlékeztetem magam rá, hogy első az egészség. Ha az van, akkor minden lehetséges"-
mondta Federer, aki azt még nem döntötte el, hogy Montrealban pályára lép-e, de Cincinnatiban, a US Open, a Laver Cupon (Prágában), Sanghajban és a végén az európai fedettpályás versenyeken (Bázel, Párizs, London) elindul.
Meddig tarthat még a profi karrierje?
A díjátadón és utána az interjúszobában is úgy fogalmazott, hogy jövőre szeretné megvédeni a címét az All England Clubban, de a tavalyi történések óta, egy évnél messzebbre már nem készít terveket. Kicsit úgy érzi magát a szokásosnál hosszabb szünetekkel, mintha részmunkaidős lenne, de élvezi, mert imád teniszezni, edzeni és az utazás sem zavarja.
A feleségével folyamatosan egyeztetnek a folytatásról, de egyelőre minden a legnagyobb rendben, a négy gyerek is bírja, élvezi az 5-6 hetes túrákat, az egész család támogatja és a sikeresség is rengeteget segít.