Mennyi igaz abból, hogy a budapesti vb csak afféle „kirándulás” volt Kristóf számára, és, hogy nem is ez volt a legfontosabb idei versenye?
Három komoly verseny szerepelt a nyári naptárunkban; június végén az izraeli ifjúsági Európa-bajnokság, most a felnőtt világbajnokság, augusztus végén pedig az indianapolisi ifi vb. Nem tettünk kivételt, az Eb is ugyanolyan fontos volt a számunkra, mint a világbajnokságok.
Tudtam, hogy Kristóf bombaformában van, ezt már a Netánjában úszott 200-as idejével jelezte, de arra azért én sem mertem gondolni, hogy a felnőttek között is felállhat a dobogóra, ráadásul 100 méteren.
Voltak egyébként eredményben megfogalmazott célok a versenyeken?
Igen, az ifi Eb-n 200-on egyértelműen győzelmet vártam tőle, 100-on dobogót, ez be is jött. Budapesten helyezésekben megfogalmazott céljaink nem voltak, egy jó úszással és egy kis szerencsével titkon bíztam benne, hogy esetleg ott lehet a fináléban. Amit azonban a Duna Arénában produkált, az valami egészen elképesztő, az ezüstérem, a junior világrekordok. Olyan tartalékok jöttek elő, amikről még én sem igazán tudtam, pedig már négy éve együtt dolgozunk.
Hogyan fedezte fel őt?
Amikor Érdre kerültem, akkor találkoztunk. Hátúszó volt, de szeretett volna pillangózni is. Mondtam, hogy nézzük meg, úgyhogy egy nyári versenyen elindult.
A középdöntőben majdnem kiesett, épphogy bejutott a fináléba, amit aztán elképesztő úszással, szélső sávban megnyert. Ott merült fel először, hogy komolyabban kellene foglalkoznunk a számmal.
Aztán 2015-ben Tbilisziben, az EYOF-on (Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál) robbant be igazán, ahol hatalmas idővel jelezte, hogy a jövőben számolni kell vele. A rákövetkező évben pedig, a hódmezővásárhelyi ifi Eb-t 200-on megnyerte, úgy, hogy három évvel fiatalabb volt, mint az ellenfelei.
Mindössze 17 éves, mégis iszonyatosan céltudatosnak és érettnek tűnik.
Valóban az, rendkívül érdekes egyéniség. Sokszor magába zárkózik, de ha valami célt kitűz maga elé, akkor ahhoz foggal-körömmel ragaszkodik. Jó példa erre, ez a mostani világbajnokság. Amikor ugyanis Sós Csaba szövetségi kapitánytól értesültünk, hogy 100 méteren számol Kristóffal, nem tartottam jó ötletnek. A budapesti világbajnokság pont az ifi Eb és a junior vb közé esett, az egész felkészülésünket átírta és féltettem őt, hogy egymás után háromszor nem tud majd csúcsformában versenyezni, így
megpróbáltam lebeszélni arról, hogy elinduljon. Annyira megsértődött, hogy két napig hozzám se szólt, hallani sem akart arról, hogy ne álljon rajtkőre Budapesten.
Az eredmény szerencsére őt igazolja, boldog vagyok, hogy végül neki lett igaza.
A junior világrekordokkal és az ezüstéremmel alaposan berobbant a köztudatba. Hogyan tudja kezelni a hirtelen jött népszerűséget?
Nem olyan típus, mint Darnyi Tamás volt, aki menekült az újságírók elől, élvezi a helyzetet. Folyamatosan keresik, csörög a telefonja, körülrajongják a lányok, fényképezkednek vele, aláírásokat osztogat, de nagyon vigyáznia kell, nehogy átessen a ló túloldalára. Elég intelligensnek tartom ahhoz, hogy kezelni tudja a helyzetet, de mivel egy 17 éves fiúról beszélünk, nekünk is vigyáznunk kell rá.
Az indianapolisi junior vb előtt kellő erődemonstráció volt ez a mostani szereplés?
Nyilván nem rossz ajánlólevél, de azért nem szabad elfelejtenünk, hogy más számokban is repesztettek csúcsokat és a riválisai közül többen is két-három tizeden belül voltak hozzá. Technikailag fejlődnie kell még, a forduló és a célba érés gyakorolása és tökéletesítése lesz a jövő sikerének záloga.
Az ugyanis egyértelmű, hogy Kristóf nem csak magyar, de nemzetközi szinten is meghatározó alakja lehet az úszósportnak.
Például három év múlva Tokióban?
A cél természetesen az olimpia, de addig még nagyon sok állomás vár ránk.
A 100 pillangó döntője:
Jövőre lesz felnőtt Eb, ifjúsági olimpia, aztán két év múlva újra világbajnokság, ezek mind lépcsőfokok, hogy aztán Tokió legyen a csúcs. Egyébként akkor tökéletes korban is lesz, biztos vagyok benne, hogy meg is erősödik, úgyhogy csak rajta múlik, hogy mit érhet el.