Wladár Sándor: Az úszósport ne a balhékról szóljon

Wladár Sándor, az 1980-as moszkvai olimpia hátúszó bajnoka lett szeptember 24-én a Magyar Úszó Szövetség elnöke. Az új elnök a balhék után megnyugvást ígér és azt tartja legfontosabb céljának, hogy a fiatal tehetségeket megőrizze az úszósport számára. Wladár szeretne a vízilabdázókéhoz hasonló támogatást, csodálja Hosszú Katinka és férje edzésmódszereit, de megengedhetetlennek tartja, hogy a legnagyobb tehetségeknek nincs pénzük buszbérletre vagy éppen orvosi vizsgálatokra. Interjú.

Szeptember 24-én választották meg a Magyar Úszó Szövetség elnökének, mit sikerült átlátni ebből az egészből ennyi idő alatt, amibe belecsöppent?
Elképesztően sok munka van már mögöttünk ebben a tíz napban. A magam részéről próbáltam áttekinteni az iroda működését, a különböző programokkal kapcsolatos rendszereket, az elosztási elveket, hogy pontosan hol tartunk ezekben a programokban, mi az, ami kijavításra vár. Van egy csomó jó ötletünk, ami a közös munka során felmerült bennünk. Ahogy jutunk előre és én is ismerem meg az iroda működését, jönnek a gondolatok, szerintem jó úton haladunk.

Maga a feladat nagyon összetett, olyan, mintha egy kisebb minisztériumról beszélnénk.

Van szakmai rész, pénzügyi rész, marketing, szponzori háttér, kommunikáció, utánpótlás, különböző beszámolók elkészítése a Magyar Olimpiai Bizottságnak. Nekem nyilván nem feladatom, hogy egészen molekuláris szintre leássak a struktúrában, de jó, ha ismerek mindent közelről.

Wladár Sándor szerint jó úton haladnak Forrás: Koncz Márton

Ön 2015 óta volt tagja a szövetség elnökségének, így a tűz közeléből szemlélte az eseményeket. Van olyan dolog, amit már most tud, hogy biztosan másképp fog csinálni?
Persze, sok ilyen dolog van. Az elmúlt egy, másfél hónapban végigjártunk nagyon sok tagszervezetet, jellemzően versenyzőkkel, edzőkkel, klubvezetőkkel találkoztunk. Én innen indultam, sok emberrel személyes kapcsolatban vagyok, ismerjük egymást névről, arcról. Érzékeltük azt, hogy ténylegesen milyen napi problémákkal küzdenek az úszósportban. Feladatom, hogy ezeket megoldjam.

Az nem működik, hogy egy alabástromtoronyból, a gyönyörű MÚSZ-székházból szemléljük az eseményeket. Az előző két elnök nem igazán lépett ki innen.

Meg kell nézni, mi ma a legnagyobb gond. Szerintem az, hogy a 12-14 éves tehetségeink elkallódnak. Olyan egyszerű okok miatt, hogy nincs pénzük buszbérletre vagy a normális színvonalú élelmiszerre. Innen Budapestről nem látjuk a vidék problémáját, ott szegénység van és egy hat-nyolc ezer forintos tagdíj is komoly gondot tud okozni.

Mi lehet a megoldás?
Vannak elképzeléseim. Vannak jó programok, mint például a Héraklész, a minden gyerek tanuljon meg úszni és az egészségre nevelés. Elsősorban a klubok kapják a támogatást, de már az utánpótlásban is adott esetben a versenyzőt kell támogatni.

A versenyző támogatása pont az utánpótlásban nem valósul meg, ami a legveszélyeztetettebb része a műfajnak. Keressük az okokat, hogy miért lehet az, hogy ifjúsági Európa-bajnokságon érmes versenyzők kallódnak el. Lehet probléma az is, hogy a gyerekek szét vannak hajtva.

Nem biztos, hogy jó a premizálási rendszer, mert az edzők arra vannak kényszerítve, hogy kihajtsák az eredményt a gyerekekből idő előtt. Magas fordulaton égessék ki őket, a felkészítő így bekerül a kiemelt edzői programba és jó fizetést kap. Van persze természetes lemorzsolódás is, családi okok vagy a tanulás miatt, egyszerűen van, aki nem akarja az úszásra áldozni az életét, de vidéken a pénzbeli juttatás lenne a legfontosabb, és most húsz-negyvenezer forintokról beszélünk, ami a sportág egészét nézve aprópénz. A bátyámmal, Zoltánnal beszéltük – aki olimpiai 6. volt – hogy nekünk mekkora segítség volt az, amikor a KSI-ben úsztunk, kaptunk ötezer forintos étkezési utalványt. Tizenkét éves koromban akkor ennyiből egy nagy bevásárlókocsit meg lehetett tölteni.

Vettünk nutellát, téliszalámit, olyan dolgokat, amiket egy átlag polgári család, mint a mienk volt, nem engedhetett meg magának.

Mi fél ötkor keltünk, mielőtt edzésre mentünk, édesapám rángatott ki az ágyból, főzőkolbászt reggeliztünk, két szelet kenyérrel és egy liter teával. Ehhez képest óriási segítség volt az étkezési hozzájárulás, szeretnénk mi is hasonló irányba elmozdulni.

Wladár Sándor szerint az utánpótlás támaogatása a legnagyobb feladat Forrás: Koncz Márton

Akkor az anyagiak elosztásával van a legnagyobb gond?
Nem így fogalmaznék. Inkább a programokat kellene kicsit újragondolni. Nyilván kell támogatni a klubokat, mert különben éhen halnak, de a versenyzőkhöz is el kell jutni. A Héraklész a 12-15 éves versenyzők klubjait támogatja. a Gerevich-ösztöndíj már a versenyzőket támogatja, akár ifjúsági Európa- vagy világbajnokságon szereplő vagy az ifjúsági olimpián, esetleg már a felnőttek között szereplő fiatalokat. Jellemzően ezek a legnagyobb támogatási rendszerek, amik szerintem az előbb elmondottak miatt nem helyesek.

A másik ilyen dolog, ami felmerült, hogy Budapesten a válogatott kerettagok vízfelületének bérleti díját a MÚSZ állja, de mondjuk miért nincs ez így vidéken vagy az agglomerációban? Cseh Laciét vagy a többiekét miért nem fizeti a szövetség?

Ezt ki kell terjeszteni országos programmá, hogy igazságosabb legyen. Ha igazságosabban osztjuk el, támogatjuk a klubokat, az így általuk ki nem fizetett összegek mehetnek az utánpótlás pályabérlésére. A vízfelülettel kapcsolatban amúgy is vannak gondok.

Arra gondol, hogy a TAO-sportágak közé tartozó vízilabda például a komolyabb bevételeknek hála, könnyebben bérelheti ki a vízfelületeket?
Igen, ez elég nagy probléma. Brutális pénzeket kell újabban a pályákért fizetni. Ami pár éve még kétezer párszáz forint volt, az ma mát négyezer-ötszáz plusz áfánál tart. Ezt nehezen tudja kigazdálkodni egy egyesület, így a vízfelületi kérdést mindenképp meg kell oldani.

Lát arra esélyt, hogy az úszás is TAO-sportág legyen?
Nem. Korábban azt mondtam, hogy talán, de szerintem nem lesz. A tagság részéről volt egy ilyen kérelem korábban, éppen abból kifolyólag, hogy van olyan vidéki vízilabda klub, amely feleannyi pénzből tud gazdálkodni, mint a teljes magyar úszószövetség.

Ez több száz millió forintot jelent.

Ez egy kicsit igazságtalan, hátrányba kerül a magyar úszás. A gyerek sokkal könnyebben választja a vízilabdát az úszás ellenében, hiszen ott nincs tagdíj, kap felszerelést, támogatást. Megoldást kell találni, hogy a vízilabda ne szívja el a gyerekeket.

"Nem a múlttal, csak a jelennel és a jövővel foglalkozunk" Forrás: Koncz Márton

Van emiatt feszültség a két sportág között?
A két szövetség között semmilyen gond nincs, de a vidéki hangulatban óriási.

Nem nagyon szeretik egymást, ezt nehéz kimondani, de amikor rivalizálnak egy uszodáért és az úszóklub azt látja, hogy a vízilabdázóknál sokszoros a pénz, akkor azt nehéz lenyelni az edzőnek és az úszónak.

Hiába vannak eredmények, ha lassan kiszorul a medencéből. A TAO nem feltétlenül a minőséget javítja, hanem a mennyiségre van hatással.

A sportág sikeressége talán indokolná a TAO-státuszt, nem?
Egészséges életmód, egészségre való nevelés, mindennapi testnevelés, sportolás, legyen látványos – ha azt vesszük, hogy kétszázezer ember megnézte a vizes-vb-t, akkor ez látványsport, nem? Sajnos vannak egyéb szabályzatok, ami miatt ezt nem lehet keresztülvinni. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy kapunk állami támogatást majd mi is a vízfelületek biztosítására.

Miért döntött úgy, hogy ringbe száll és vállalja előbb az elnökjelöltséget majd az elnökséget? Állatorvosként hiányzott ez Önnek?
Nézze, nagyon nyugodt életet adtam fel, az biztos. Társadalmi szerepvállalásban vállaltam az elnökséget, a megbízatást. Kaptunk egy felhatalmazást és én soha nem álltam ki a munka mögül. Mindig egy munkamániás alak voltam, de bevallom, ötvennégy évesen nem könnyű felvenni ezt a fordulatszámot. Hat-nyolc kilót ledobtam az elmúlt tíz napban. Nem ezt az életet gondoltam magamnak ennyi idősen. Nyugodt folyású életet éltem és most beleesetem egy helyzetbe, ami néha sima, néha kicsit háborog. Állatorvosként már nem dolgoztam sokat az elmúlt években, heti nyolc-tíz órát vállaltam és ezt ezután is szeretném tartani. Ez nekem kikapcsolódás, ez a szakma a hivatásom.

Nehéz a feladat, de azt érzem most tíz nap után, hogy meg lehet csinálni. A második nap az irodában úgy gondoltam, ebből nem fogunk jól kijönni, de ahogy telnek a napok, összekovácsolódott a csapat,

fejben is megvannak a gondolatok. Fontos, hogy tudjuk, mit akarunk, legyenek meg a célok és akkor el lehet indulni. Ezek nagyjából már megvannak.

Mikor mondta azt, hogy szeretnék elnök lenni, tudom jobban, másképp csinálni?
Ilyen konkrétan nem volt. Soha nem gondoltam volna, még álmomban sem, hogy ennek a nagy múltú, száztíz éves szövetségnek – amit decemberben fogunk ünnepelni – én az elnöke lehetek. Ahányszor bementem egy elnökségi ülésre vagy a székházba mindig kényelmesen néztem a folyamatokat, jó volt ott lenni, megtiszteltetetés volt, de azért annyira nem vettem részt tevékenyen a szövetség életében, és nem is gondoltam, hogy valaha lesz ekkora szerepem, de a helyzet úgy adódott, hogy a nagy tagszervezetek mögém álltak és két-három lehetséges jelöltből valahogy mögém sorakoztak fel.

Én gerinces vagyok, van bennem ambíció, de nem nagy az egóm, nem tudok és nem is igazán akarok szerepelni, nem hiányzik a pénz, nincsenek nagyratörő vágyaim ilyen értelemben.

Nem akarok utazgatni, nagyon sok helyen jártam életemben és el is tudok utazni oda, ahova akarok. Ezek az emberi tulajdonságok szerintem fontosak voltak. Jöhetnék a klisével, hogy a sportágból érkeztem, de a személyes kapcsolatrendszer valóban sokat segít, így ez fontos.

Wladár Sándor Forrás: Koncz Márton

Ön a szakmából érkezett, de sok szövetségben (labdarúgás, kézilabda, birkózás) nem a sportágból érkezett vezetők dolgoznak, sokan ma már azt mondják, menedzserszemlélete van szükség. Ezzel egyetért?
Azért bőven van ellenpélda, elég, ha Kemény Dénesre, Magyar Zoltánra vagy Erdei Zsoltra gondolunk. A menedzserszemlélet fontos volt régen. Gyárfás Tamás ebben nagyon jó volt. Amikor három-négyszáz millióból kellett gazdálkodni, akkor kellettek a szponzori pénzek. Ehhez persze kellettek a jó eredmények is, hiszen anélkül nem lehetett volna behozni a támogatókat.

Most komoly támogatásban részesül a sportág, van pénz, amiből persze soha nem elég, de a cél az, hogy végre ne legyenek balhék. Nem öt-tíz évben gondolkodom, csak valamennyiben, de tegyük már rendbe ezt az úszósportot, ne a balhékról szóljon.

Ha megkérdezzük az embereket, ne az ugorjon be, hogy balhés a sportág. Zárjuk le ezt az elmúlt időszakot.

Ha már a balhéknál tartunk, ezeknek egy része belülről indult. Sokáig hallottuk, hogy legyen egy elnök végre a szakmából, most ez a vágy teljesült. Ez elég lehet a békéhez?
Szerintem fontos, hogy az elnök sok embernek megfeleljen, de legalábbis a tűréshatáron belül legyen. Lehetett volna optimálisabb választás is rajtam kívül, de nem volt. Örültem volna, ha többen jönnek jelöltként akár a szakmából, akár azon kívülről, de most azt érzékelem, hogy van együttműködést. Eltelt tíz nap és nem támadnak minket. Fontos, hogy ne sértsek meg embereket, mindent meg kell gondolni, kivel, hogy, miről beszélek. Lesz egy nagyon jó kommunikációs csapatunk, ebben számítok Csurka Gergelyre és Szántó Dávidra is.

A legtöbb balhé egy-egy rossz, elszúrt, nem odavaló mondatból pattant ki és ezekből lettek háborúk. Nem kell összeesküvés-elméleteket gyártani, hogy mitől romlott el a helyzet. Én ismerem az elmúlt öt-nyolc év történéseit, tudom, ki mit mondott, ki mit csinált, milyen elméletek gyártódtak, ki mit tett azért, hogy ezek meg is jelenjenek, és ez nagy előny.

Sok olyan dolog van, amivel az elődök nem foglalkoztak és én fontosnak tartok. Ezek érdeklik az úszósportot: legyen szakmai terv, az év elején derüljön ki, ki mennyiből gazdálkodik, mindenki tudja meg, mikor, hol lesz edzőtábor, kik a válogatott tagjai utánpótlás és felnőtt szinten, mennyi pénzből gazdálkodhat a válogatott. A szakma jól működik, inkább az elosztási elveket kell újragondolni. Átláthatóbb működés kell. Szolgáltatni, képviselni, gondolkodni és szeretni – akármilyen elcsépelt, én ezeket komolyan gondolom. Menjünk le az uszodába, szerintem csak így tud működni.

Azért ez most olyan, mintha az uszodában egyből a mélyvízzel ismerkedne valaki.
Kicsit olyan ez a helyzet, mint az egyetemen volt. Állatorvosként is bedobtak a mélyvízbe. Az Állatorvosi Egyetem belgyógyászati tanársegédje voltam 1989-ben, akkor, amikor még nem volt magán állatorvos. Hatalmas megtiszteltetés volt az egyetemen dolgozni, műszeres diagnosztikával foglalkoztam, ezt akkor hárman csináltuk az egész országban. A klinikán azt mondta a heti ügyeletes, hogy két nap múlva enyém lesz az éjszakai ügyelet. Ott álltam megijedve és kaptam úgy negyven pácienst. Volt, hogy egy éjjel száz eset is volt, de helyt kellett állni. Ott is figyeltem az elődöket, megfejtettem, hogy mi az, ami jó és azt át kell venni és mi az ami rossz és el kell engedni. Ezt látom most az úszásban is. Tudom, ki hol hibázott, tudom, hogy nekem is vannak hiányosságaim, de amiatt biztos nem érhet majd kritika, hogy rosszul gazdálkodunk és bújtatott szerződések vannak vagy nem szakemberek dolgoznak a szövetségben. Erre kínosan fogok ügyelni.

Nem fogok ötcsillagos apartmanokban kétheteket eltölteni a szövetség pénzén, nem kell szolgálati autó, már mondtam is, hogy vigyék el, példát akarok mutatni.

Megnéztünk már pár szerződést és már fejek is hullottak a szövetségben, amivel két és fél milliónyi bérköltséget spóroltunk meg havi szinten. Sokszor kapta meg a vádat a szövetség, hogy túl drága az apparátus, de ezekbe én nem láttam vele, most próbálunk itt is rendet tenni.

Ön is tudja, hogy van egy téma, amit nem kerülhetünk meg.
Katinka?

Pontosan. Ön is tudja, hogy ő világszinten és nem csak hazánkban képvisel egy nagyon komoly brandet, mindenkit érdekel minden vele kapcsolatos történés.
Hosszú Katinka természetesen meghatározó eleme a magyar úszósportnak, minden bizonnyal évekig még az is lesz.

Ennek ellenére nem csak ő a magyar úszósport.

A magyar úszósport nekem az utánpótlás, ők a jövő. Hosszú Katinka pályafutása is egyszer – remélem nagyon sokára – véget ér majd. Ha most nem gondoskodunk arról, hogy a gyerekeket bevonjuk az úszósportba, ha nem teremtjük meg a fent már említett feltételeket, akkor itt 2024-ben nem lesz úszó. Most a világ nem arra halad, hogy valaki arra adja a fejét, hogy napi 15-20 ezer métereket leússzon minden nap, az életét, az erejét, a vérét adja, és ne kerüljön végül sehova. Arra kell most mozdulnunk, hogy meglegyen a bázis. Én azt mondom, hogy bármiben segítünk Katinkáéknak, de ha nem keresnek, akkor nem tudunk segíteni. Tudjuk a magunk módján támogatni az ő törekvéseiket, örülünk a sikereiknek.

Pályaív

1963-ban született Budapesten. A KSI úszójaként az 1980-as, moszkvai olimpián aranyérmet szerzett 200 méteres hátúszásban, 1982-ben világbajnoki ezüstöt nyert, az 1981-es Európa-bajnokságon pedig 100 és 200 méteren is aranyat nyert. Összesen 22 alkalommal nyert magyar bajnokságot. Ötször volt az év magyar úszója, 1981-ben az Év sportolójának választották.

Mit gondol Hosszú Katinka és Shane Tusup versenyzési és edzésmódszereiről? Talán most kezdik mások is felfedezni ezt a módszert, aminek a lehető legtöbb versenyzés áll a középpontjában. Korábban ezt a módszert nagyon kevesen alkalmazták, mostanában a svéd Sarah Sjöström is hasonlóval kísérletezik, nyert is négy érmet Budapesten és vezeti a világkupa pontversenyét is Hosszú Katinka előtt.
Évek óta, 2012 óta nézem Katinka edzéseit, mindig csodálattal néztem az erőfeszítéseit. Ő tényleg oxigénhiányos állapotban, iszonyatos munkát végzett. Nem is értettem, amit látok. Mondtam akkor is, hogy nézzük meg hogy mi az ő titka, mit tud, miért tudja, mi a motivációja. Szerintem a motiváció a legfontosabb. Ha nincs motiváció, akkor nem tudsz meghalni minden nap, ő pedig meghal minden nap. Ez egy nagyon nagy példa, amit ő csinál, nehezen utánozható.

Szerintem azért tud ilyen sikeres lenni többek között, mert neki egy olimpiát leúszni, az nem sokkal nehezebb, mint egy világkupát.

Annyiszor úszik le egy számot, annyiszor átélt már mindent, tudja, hogy kell formába hozni magát, hogy kell beosztani a taktikát, fölépíteni a versenyzést. Óriási a rutin, az pedig nagyon kell hozzá. Ez nyilván egy új, amerikai szemlélet, ami követendő. Versenyeztetni kell a versenyzőket.

Az nem zavarta, hogy az Iron Aquatics (Hosszú Katinka egyesülete) nem volt ott az elnökválasztáson?
Külföldön voltak egy világkupa-versenyen. Mindenki eldönti, hogy mit akar, közel ötven embernyi szavazat nem volt jelen. Nekem ez nem volt bántó. Örültem volna, ha eljönnek, de tényleg nem volt gond. Az Iron egyébként már egészen más kategóriát képvisel, mint a többiek. Ők járják a maguk útját, jól csinálják, óriási brand van mögöttük.

Nekünk ez példaérték, szeretnénk mi is ilyet csinálni kicsiben, erre tökéletesen alkalmas lenne egy Milák Kristóf, de ehhez komoly szakemberek kellenek.

Kontrollált körülmények között, egy jó menedzsmenttel, a családdal, edzőkkel egyeztetve ezekből nagyon jó dolgokat lehet kihozni, komoly értéket képviselve.

Ha már Milák Kristófot említi, a hírek szerint ő sem a legjobb körülmények között készülve ért el nyáron hihetetlen eredményeket.
Milák Kristóf most lett magántanuló, én is hallottam, hogy nehezen tudja kifizetni a magántanárokat. Én sem voltam gimnáziumban a legjobb tanuló, nekem is kellettek különórák, hogy felvegyenek az egyetemre. Milák ezt most nem tudja fizetni, akkor segíteni kellene, nem? Jövőre már ki tudja majd fizetni, hiszen ezekkel az eredményekkel bekerül majd a Gerevich-ösztöndíjba és kap majd több százezer forintot, de erre van egy pontos táblázat, ki lehet számolni.

Most kaphat szerintem harminc-negyven ezer forintot, ami vicc.

De pont erről beszéltem az elején, ha mi nem támogatunk egy Milák Kristófot vagy egy Németh Nándort, akkor mit akarunk? Németh Nándor nem tudta kifizetni azokat a vérvizsgálatokat, amit a sportkórházban csináltak, ami alapján összeállítják, hogy mit szedjen reggel, délben, este. A táplálék-kiegészítőkkel együtt ezek nagyon komoly összegek. Ezért mondtam, hogy nem csak a fiatal versenyzők klubjait kell támogatni, hanem magát a sportolót is, ennyire egyszerű. Nem is értem, hogy ez eddig hogy nem jutott eszébe senkinek. Ötvenmillió forintról beszélünk egy kétmilliárdos költségvetésből.

A magyar úszás egyik másik fényes csillaga Gyurta Dániel, aki most kisebb gödörben van, Ön szerint Tokióra újra összeállhat vele kapcsolatban minden?
Ez nagyon nehéz dolog, erre nem is nekem kell válaszolni. Gyurta intelligens ember, jó kapcsolatai vannak, el tudja dönteni, mit szeretni, neki mi a legjobb. Benne van a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sportoló bizottságában és most nálunk is elnökségi tag lett. Valamelyik nap egyeztettünk, hogy a sportolói bizottság vezetésére fogjuk felkérni, reméljük, el is vállalja majd.

Wladár Sándor olimpiai bajnokként sportdiplomataként is nagyot alkotna Forrás: Koncz Márton

Van kapitánykérdés?
Nincs. Sós Csaba maradt a szövetségi kapitány, Petrov Iván lett az utánpótlás szövetségi kapitány. Sós Csaba lemondott a szakmai alelnöki posztról.

Vele kapcsolatban is érte támadás a szövetséget, pont ezért meg fog szűnni minden külsős szerződés.

Ezzel kapcsolatban el szeretném mondani, hogy minden a törvényeknek megfelelően és szabályosan működött. Törvényileg semmi gond nem volt a pozícióival, de ezt tisztába fogjuk tenni. A szövetségi kapitány kap majd egy tisztességes fizetést, de nem kellenek cserébe ilyen ügyeskedések. Egy szövetségi kapitány szerintem nincs megfizetve a magyar sportban, három-négyszáz ezer forint körül keresnek, ezt egy ifjúsági Európa-bajnokságon érmes versenyző edzője is megkapja, a kettő pedig nincs egálban.

Kedden jött a hír, hogy megvan az első diplomáciai siker is.
Igen, 2018 szeptemberében minden bizonnyal Budapesten lesz egy rövidpályás világkupa-verseny. Ez még nem hivatalos, de a FINA felől jött visszajelzés, hogy nagy valószínűséggel megkapjuk a versenyt.

Van egy fantasztikus Duna Arénánk, a közönséget pedig érdekli az úszás.

Kétnapos, pörgős, nagy pénzdíjas tornára készülhetünk, nincsenek előfutamok, jó versenyt lehet ebből csinálni és 2018-ban nem lesz nagy medencés világverseny az országban.

Ön olimpiai bajnokként nagyon fiatalon visszavonult, mi volt ennek az oka?
Ennek három fő oka volt. 1984-ben bojkottálta az ország az olimpiát. Az előolimpiai versenyeken két aranyat nyertem, lett volna esélyem Los Angelesben, de áprilisban szóltak, hogy nem megyünk és akkor mondtam, hogy nincs tovább. Ez volt az egyik ok.

A másik, hogy hívtak a Berkeley Egyetemre és más amerikai iskolába is ösztöndíjjal. A belügyminiszter bevonta az útlevelemet és nem mehettem.

Amikor kérdeztem, hogy hol az útlevelem, akkor azt a választ kaptam, hogy ők se tudják, de keresik, én pedig el is hittem, mert ennyire naiv voltam. Nem tudtam kimenni, ebben a családom sem támogatott és a környezetem sem, ami nagy csalódás volt. Harmadsorban pedig elkezdtem az Állatorvosi Egyetemet, ami nagyon nehéz volt. A mostaniak nem véletlenül nem tanulnak komoly egyetemen, a kettő már nem fér meg egymás mellett.

Ment volna Amerikába?
Persze. Akkor szerintem most nem is ülnénk itt, ha mehettem volna.

Bánja?
Már nem, de tíz-húsz évig a fejemben volt. Azért Berkeley, Kalifornia...

Aztán belekóstolt a vízilabdába is, ez hogy jött?
Két évig vízilabdáztam az Újpesti Dózsában, büszke vagyok a magyar a bajnoki címemre. Bizalmat kaptam, ami nagyon fontos. Én ebbe a struktúrába az úszótudásomat tettem be. Egy-egy úszóedzés arról szólt, hogy próbáljuk megverni a Wladárt. Szerintem 20 százalékot biztosan beletettem ilyen szempontból abba a bajnoki címbe. Játszottam vagy négy mérkőzést, nem voltam én ott semmi, de jól éreztem magam a csapatban és segítettem az ő munkájukat. Később jött az állatorvosi, majd a tanársegédi munka, amit 1997-ben abbahagytam és átjöttem a budai klinikára, amit a testvéremmel hoztunk létre. 2001 körül lettem a Jövő SC ügyvezetője, 2012-ig ez volt az ország legeredményesebb egyesülete az olimpiai pontok tekintetében, akkoriban mindenki ott úszott.

Mi lesz a mottója elnökként?
Pénzt, értéket kell teremteni az úszásban. Ha valaki rááldozza az életét, miért ne keresne pénzt a mai világban? Egészség, siker, pénz, nem kell több. Ezt fogjuk segíteni.

Október 4-én tartotta meg első ülését az új elnökség

Az elnökség határozott a különböző bizottságok új vezetőiről. Az edzői bizottság feje ezentúl Turi György szakmai alelnök lesz, és új tagként bekerült Selmeci Attila (Milák Kristóf mestere). A sportolói bizottság elnöke Gyurta Dániel, az átigazolási és nyilvántartási bizottságé dr. Török Enikő, az utánpótlás bizottságé Törös Károly, a fegyelmi bizottságé dr. Fábry György, a versenybírói testületé pedig Bodrogi Viktor lett. Az elnökség felállított egy új bizottságot is, amely Batházi Tamás főtitkár vezetésével a tagszervezetek ügyeivel hivatott foglalkozni, nem csupán a szakmai kérdésekkel, de operatív-működési gondok orvoslásával is – ennek üléseire valamennyi érdeklődő tagszervezet hivatalos lesz.