A Magyar Atlétikai Szövetség 2008-ban kinevezett főtitkárát, aki második esztendeje az Európai Atlétikai Szövetség Tanácsának a tagja, személyesen Sebastian Coe, az IAAF brit elnöke kérte fel arra, hogy kapcsolódjon be a munkacsoport kutatói és helyzetelemző tevékenységébe.
Sebastian Coe a Nairobiban megrendezett ifjúsági atlétikai világbajnokságon kereste meg a magyar sportvezetőt, hogy kezdjek el foglalkozni az atlétika jövőjét is fenyegető, részben kiterveltnek minősülő villámhonosítások ügyével.
"Erre nem sokkal az után került sor, hogy a Hiroshi Yokokawának, az IAAF japán tanácstagjának a vezetésével felállt munkacsoport első nekifutásra ebben a kérdésben mindent rendben lévőnek és szabályosnak talált. Belenyugodva abba – nevek említése nélkül - hogy
egy 18 esztendős kenyai atlétanő egy évvel az olimpia, vagy a világbajnokság előtt szedheti a sátorfáját, és átigazol, mondjuk Katarba vagy Bahreinbe, mondván, hogy ott jobbak a lehetőségek és persze több a pénz
– nyilatkozta Gyulai Márton az Szpress Sporthír Szolgálatnak. Hozzátette, azokban az időkben, amikor még az édesapja, Gyulai István volt az IAAF főtitkára, még csak a jeleit lehetett látni az elvándorlásnak, amelyről sokáig gondolták azt, hogy az a versenyzőket képviselő menedzserek műve. Mára azonban kiderült, hogy nem egészen erről van szó.
Később világossá vált, hogy a háttérben üzleti érdekek húzódnak,
olyan vállalkozóké, akiket – ha a befektetéseik már megtérültek és hasznot is hoztak – nem igazán érdekel, hogy miként alakul a szülőföldjük elhagyására rábírt atléták sorsa – folytatta Gyulai Márton.
A felzúdulás olyan mértéket öltött, hogy idén év elején a nemzetközi szövetség befagyasztotta a nemzetváltásokat, és a kérelmekkel sem foglalkozott. Ezt követően állt elő a munkacsoport azzal a véleményével, hogy a sorompót nyugodtan fel lehet emelni a távozásra készülők előtt.
"Októberben kaptam először szót a csoport ülésén, és mondhatom, azonnal követ dobtam az állóvízbe. Véleményem szerint ugyanis
ez a történet nem csupán a megvásárolt sportsikerekről, hanem gyakran emberi sorsokról is szól.
Olyan, többnyire védtelen és naiv fiatal versenyzőkről, akiknek fűt-fát ígérnek, de aztán, ha nem megy a szekér, rájuk se hederítenek, és gyorsan a süllyesztőbe kerülhetnek."
Gyulai Márton végül arra is felhívta a figyelmet, hogy más megoldásra váró feladatból is jócskán akad az IAAF háza táján. Éppen az említettek miatt is több figyelmet kellene szentelni, és erősebb anyagi hátteret biztosítani azon a kevésbé tehetős nemzetek atlétáinak, akik egyelőre nem juthatnak szóhoz az igazán jól fizető első vonalbeli nemzetközi versenyeken, de egy kis segítséggel viszonylag gyorsan az élvonalba kerülhetnek.