Legutóbb 2014-ben rendeztek a franciák Davis-kupa döntőt a Pierre Mauroy stadionban úgy, hogy lefelezték a labdarúgó arénát és a gyepszőnyeget átemelték a lezárt területre, mintegy két méter magasan, speciális körülmények között, folyamatosan temperálva a füvet. Akkor csak arra lehettek büszkék, hogy nézőcsúcsot hozott a Svájc elleni találkozó: az utolsó napon 27 448 néző figyelte Richard Gasquet és Roger Federer mérkőzését. A pénteken Gael Monfilstól sima vereséget szenvedő Federer összekapta magát és 6:4, 6:2, 6:2-re győzve megakadályozta, hogy a franciák tízedszer is a csúcsra érjenek a Davis-kupában.
A helyzet elég hasonló ezen a hétvégén is. A hazaiak még mindig a tizedik elsőségükre hajtanak, míg a belgák két elvesztett döntő után először lehetnek bajnokok. A legjobb játékos a vendégek csapatát erősíti, ráadásul David Goffin láthatóan kipihente magát a londoni erőltetett menet után és átmentette az ottani formáját, amivel Rafael Nadalt és Roger Federert is legyőzte.
Nehéz elképzelni, hogy a legjobbjától messze járó Tsonga meg tudná őt állítani vasárnap,
viszont az egyébként DK-specialistának számító Steve Darcis sem valószínű, hogy képes elkapni bármelyik franciát. Ezért lehet sorsdöntő a páros. Ide mindjárt visszatérünk, de előtte néhány apróságot érdemes rögzíteni.
Magyarországon valószínűleg szétszedte volna a szövetséget, a kapitányt a sajtó, ha mondjuk egy osztrákok elleni DK-meccset Sopronban rendez meg. Anyagilag, üzletileg biztos, hogy ez a legsikeresebb helyszín, de amúgy nehezen magyarázható, hogy miért választották a belga határhoz legközelebbi várost.
Az első mérkőzés alatt gyakorlatilag végig úgy érezhette Lucas Pouille a szurkolói hangulatból, hogy ő játszik idegenben.
Legalább tízezer vendégdrukker varázsolt hátborzongató, felejthetetlen atmoszférát a stadionba. A belgák kreativitása nem ismer határokat, szenzációs fejfedőkkel, arcfestésekkel, öltözékekkel különböztették meg magukat és a több hektoliter elfogyasztott sör is jótékony hatással bírt a produkciójukra: együtt szárnyaltak Goffinnel.
Van még bőven magyar vonatkozása az idei döntőnek. Egyrészt elképzelhető, hogy a 2018-as sorozat első fordulójában Fucsovicsék a friss DK-bajnokhoz utaznak február elején (az biztos, hogy a belgákkal mérkőznek), másrészt az idei budapesti ATP-verseny győztese, Lucas Pouille. Az sem kis büszkeség, hogy a döntő pályáját egy magyar cég szállította a franciáknak.
A két pénteki meccsről nincs értelme regényt írni, mert dráma és komolyabb izgalom hiányában egyik sem hozott felejthetetlen összecsapást, az esélytelenebbek nem tudták megizzasztani az ellenfelet.
A szombati párosnak a franciák az esélyesei, de azt nem nagyon érti senki, hogy Nicolas Mahut miért maradt ki Yannick Noah csapatából.
