Maga Cseh László sem töltötte még be a 17. életévét, amikor 2002-ben az első rövidpályás Eb-jén bronzéremmel mutatkozott be. Aztán szépen belehúzott, mert egészen mostanáig 19 első helyet sikerült begyűjtenie.
„Soha nem éreztem toronymagas esélyesnek magamat a legnagyobb versenyeim előtt, de mindig úgy álltam rajthoz, hogy a legjobb időt akarom kihozni magamból. Ez számtalanszor sikerült is,
és ebbe akkor is kapaszkodni tudtam, ha a tervezettnél eggyel vagy kettővel hátrább végeztem
– nyilatkozta Cseh László az SzPress Hírszolgálatnak.
„Számomra teljesen mindegy volt és ma sem arra figyelek, hogy hány évesek az ellenfelek, mert a mércét így is úgy is mindig a legmagasabbra állítottam magam előtt. Évekig ott volt nekem hatalmas ellenfélként Michael Phelps és Ryan Lochte, aztán feltűnt Chad le Clos, majd szép sorjában jöttek a magyar riválisok."
Az ifjú trónkövetelők, olyanok, mint Kenderesi Tamás, Milák Kristóf és a többiek. Két évvel ezelőtt idősebb versenyzőtársaimmal együtt azt mondtam, hogy a 2017-es budapesti világbajnokság többünk számára pályafutásunkat meghosszabbító erőpróbának számít,
ami előtt nem szabad kiszállni. Egyéni csúcsot ugyan idén nem javítottam, de egy vb-ezüstérem mégis csak összejött a 200 pillangón, ami arra engedett következtetni, hogy mehetek tovább,
a búcsú ideje még nem jött el."
Koppenhágába már jó egészségben utazhat el, a válogatónak számító hazai rövidpályás bajnokságon viszont még hátfájdalmakra panaszkodott.
„Jó hír, hogy teljesen rendbe jöttem, illetve rendbe hoztak a gyógyítás szakemberei."
"Volt ebben egy kis genetikai örökség, de az eltelt másfél évtized sem telt el nyomtalanul. Ezért is van úgy, hogy egy ideje mindig csak egy évre tekintek előre, megvárom annak a végét, és csak akkor határozok a következőről."
A most következő erőpróbán, ami várhatóan az idei utolsó megmérettetése lesz, végig zongorázza a pillangó három számát, tehát az 50, a 100 és a 200 métert. Esélyeit nem szokta rangsorba állítani, most
is úgy fogalmaz, hogy inkább a 100 és a 200 jöhet be úgy, ahogy szeretné.
„Harmadik éve dolgozom együtt Plagányi Zsolttal, és ma is csak azt tudom mondani, hogy jól váltottam. Nemrégiben új srácok jöttek a csapatunkba, óriási becsvággyal, nagy tervekkel. Kifejezetten jó, hogy együtt úszok velük, látom a lelkesedésüket és érzem a szorításukat" – mondta befejezésül Cseh László, aki jövőre az egyetemen is szeretne a célegyenesbe fordulni, azaz letenni az utolsó elhalasztott vizsgáját és megírni a szakdolgozatát.