A lövészetekkel megszakított futás nagy részében Alekszejev és Kovács jórészt a harmadik-negyedik helyen haladt, de gyengébb lövészete után Alekszejev mindig visszaelőzte csapattársát, az utolsó 800 méteren pedig jócskán el is húzott tőle. A hajrára viszont nagyon elfáradt, a célegyenesbe érkezve azonban már így is ünnepelni kezdte a bronzérmet, amikor Kovács nagy sprinttel leelőzte őt.
"Még versenyző koromból sem nagyon emlékszem olyan esetre, hogy akár a férfiaknál, akár a nőknél vívásban három magyar az első nyolc között volt. Lehet, hogy valaha előfordult ilyen, de ez nagyon ritka" - értékelt még a második szám után elégedetten Kállai Ákos szövetségi kapitány.
Földházi a kilencedik helyen ért célba, a döntő negyedik magyar résztvevője, Réti Kamilla pedig 14. lett.
Győzött a francia Marie Oteiza, míg a második helyen a brit Kate French végzett. Csapatban a magyar mellett az írek és a franciák állhattak fel a dobogóra.
"Láttam, hogy nagyon jön mögöttem az ír lány, ezért el kell indítanom egy hajrát, csak a célt láttam magam előtt - elevenítette fel a verseny végét mosolyogva Kovács. - A lábam is fájt, mert rosszul ugrottam le a lóról és kicsit meghúzódott. Bevallom, a lovaglás után már temettem magam, de a hazai pálya, a szurkolók hangja, biztatása erőt adott."
"Elmondhatatlan érzés, ami bennem van - kesergett ugyanakkor Alekszejev. - Örülök persze a csapataranynak, de óriási a csalódottság bennem amiatt, hogy ilyen hibát tudtam elkövetni ennyi idősen... Már ünnepeltettem magam" - mondta a 29 éves versenyző, hozzátéve, hogy csapattársától nem sajnálja az érmet.
Földházi arról beszélt, hogy nagyon sokat kivett belőle a selejtező, amelyből éppen csak döntőbe tudott jutni.
"Nagyon mélyen voltam és még most is romokban vagyok. Életem legrosszabbját úsztam. A vívástól rettegtem a selejtező után. Nem voltam Földházi Zsófiához méltó, ugyanakkor nem az vagyok, aki feladja. Ha már két évet kihúztam, ezt a két évet az olimpiáig még végig akarom csinálni" - nyilatkozott.