Három nap maradt az idei wimbledoni bajnokságból, elvileg a három legfontosabb (férfi elődöntő, női döntő és a nagy finálé), de nehéz lesz felülmúlni mindazt, ami szerdán történt az All England Clubban.
Elképzelhetetlen, hogy a nyolcszoros wimbledoni bajnok, címvédő, az idén is első számú esélyes Roger Federer kikap a negyeddöntőben és
három órával később már mégsem az ő váratlan veresége a beszédtéma.
Ha ehhez még azt is hozzátesszük, hogy a svájci 4 óra 14 perces csatában kapott ki egy olyan teniszezőtől, meccslabdáról, aki korábban játszmát sem nyert még ellene (bár négyszer is találkoztak) és először jutott a legjobb nyolc közé a füves Grand Slamen...
És igen,
történt valami, ami ezt a szenzációt pillanatok alatt elhomályosította, kevésbé érdekessé tette.
Javában tartott Anglia és Horvátország elődöntője a foci vb-n, de az All England Club centerpályáján nem mozdult egyetlen szurkoló sem. Engedélyezték ugyan a mobiltelefonok használatát a lelátón, hogy aki szeretné, követhesse az angolok meccsét, de a kisebb méretű pályán akkora drámának lehettek tanúi a nézők, olyan tenisz, elképesztő csata folyt, hogy senki nem akart lemaradni egyetlen pillanatáról sem.
Rafael Nadal és Juan Martin del Potro a végletekig hajszolta egymást,
kihozták a másikból a maximumot. Ritkán adatik meg, hogy két ekkora óriás egyszerre teniszezzen csúcsformában. Amikor a spanyol megcsinálta a meccslabdát és az argentin előbb térdre rogyott, majd arcát a fűbe temetve elterült a kiégett gyepen 4 óra 48 percet mutatott a mérkőzés órája – pont annyit, mint 2008-ban a legendás döntő után.
Nagyon sokan remélték, hogy a tíz éves évfordulón megint Roger Federer és Rafael Nadal párbajával zárul a bajnokság. Az már a 2. szett vége felé eldőlt, hogy ez nem valósulhat meg. Többen azt gondolták, hogy épp ez zavarta meg a mallorcait (mármint Federer vereségének a híre) és ezért vesztette el a 2. játszma rövidítését 6:3-ról. Nem is akárhogy: 6:5-nél kettőshibát ütött.
A meccs legjobb labdamenete?
Ő ezt a mérkőzés után cáfolta. Persze, ha Nadal 7:5, 7:6-ra vezet, akkor minden bizonnyal szegényebbek lettünk volna egy már most klasszikusként emlegetett ütközet élményével.
Akik ismerik Juan Martin del Potro játékát pontosan tudják, milyen az, amikor elkapja a fonalat és
hihetetlen stabilitással, önbizalommal, pontossággal, teli lappal lövi a brutális tenyerest.
Arra igazán nincs orvosság:
Rafael Nadal néhányszor már tapasztalta, milyen átélni ezt a permanens szőnyegbombázást. Igaz, hogy a tavalyi US Open elődöntőjében és néhány hete a Roland Garroson is viszonylag simán intézte el a dél-amerikait, de a riói olimpia emléke (7:5, 4:6, 6:7) biztos benne él, vagy a 2009-es US Open elődöntőé (2:6, 2:6, 2:6.)
Nadalnak az egyik legnagyobb erénye, hogy mindig keresi, és általában megtalálja a megoldást a kihívásokra, bámulatosan tud alkalmazkodni a körülményekhez, az ellenfélhez. Az természetes, hogy mindketten próbálták elkerülni a másik tenyeresét, azt valahogy kizárni a játékból.
A kommentátori székben ülő Andy Murray sem nagyon hitt a szemének:
De ezt nem lehet folyamatosan, ennél több kell, valahogy ki kell zökkenteni a másikat, olyan pozícióba hozni, hogy a lehető legkényelmetlenebb legyen neki az ütés. Nadal a rövidítésben találta meg azt az eszközt, amivel kicsit tompítani tudta az argentin tűzerejét.
Andy Murray a BBC kommentátoraként nézte végig a meccset és azt mondta, hogy
az ötödik játszma a legjobb szett volt, amit valaha élőben látott.
Regényt lehetne írni, filmet kellene készíteni a szerdai párbajból, ami azzal zárult, hogy Rafael Nadal nem kezdett ünnepelni, bár minden oka meglett volna rá.
Ehelyett az ellenfél tisztelete és a barátság jegyében automatikusan elindult a háló másik oldalán fekvő Del Potrohoz, mire odaért ő pont felkelt és úgy ölelkeztek össze, ahogy csak a legnagyobbak tudnak. Nadal, mint egy kisfiú úgy tette a fejét az argentin vállára. Csodálatos pillanat volt, a tenisz, a sport szívszorító ünnepe.
Most szomorú vagyok, de egy-két nap múlva, amikor már otthon leszek és visszanézem a meccset, vagy legalább néhány labdamenetet, akkor örülni fogok, hogy ilyen jól játszottam, hogy milyen színvonalra voltam képes a világelső ellen.
A jövőre gondolva ez mindenképp bíztató és az is önbizalmat ad, hogy fizikálisan rendben vagyok. Rafa az Rafa. Hatalmas bajnok. Olykor a legjobb teniszed is kevés, hogy legyőzd. Rafa óriási harcos, megérdemelte a győzelmet, 3-4 pont döntött a végén és ő kihasználta a lehetőségeit. Kölcsönösen tiszteljük egymást. Nagyon élveztem a meccset. Rengeteget futottunk. A közönség elképesztő volt, ahogy hajszoltak minket"- lelkendezett kicsit fáradtan Juan Martin del Potro szerda este az interjúszobában.
Amikor megemelkedett adrenalin szinttel kezdi ütni a tenyerest, akkor nehéz megállítani.
Az egyik leglátványosabb tenyeres az övé. Nagyon örülök annak, hogy túléltem elég sok fontos pontot az ötödik játszmában. Nagyon pozitív meccs volt, csak az a része negatív, hogy majd öt óráig tartott, míg, ha megnyerem a második szettet, akkor rövidebb is lehetett volna"- magyarázta Rafael Nadal, aki szerint a szerdai meccse annyibban mindenképp különbözött a 2008-as klasszikustól, hogy az döntő volt még több drámával.
Sok ideje nem marad Nadalnak a regenerálódásra, mert péntek délután Novak Djokovic vár rá a döntőbe jutásért.
Nincs még egy páros a tenisz történetében, akik ennyiszer mérkőztek egymás ellen.
Ez nagy dolog. Mindig fontos helyeken játszottunk, fontos mérkőzéseket. Most sem lesz másképp. Ő az egyik legnehezebb ellenfél, aki ellen pályára léphetek, nagyon komoly kihívás. Jó formában van. Ő az egyik legkomplexebb játékos, akit valaha láttam a teniszben. Ha nem játszol jól, akkor nincs esélyed ellene"- mondta Nadal a pénteki elődöntő előtt. Ez lesz az 52. összecsapásuk, a szerb 26:25-re vezet.