Az első Tour de France-t 1903-ban rendezték, a 2018-as volt a 105. kiírás. A mezőny Vendéeből indult, 21 szakasszal, és 3351 kilométerrel később a szokásoknak megfelelően Párizsban volt a befutó.
A verseny előtt a legnagyobb esélyes a háromszoros címvédő, az összesen négy Tour de France-elsőséggel rendelkező brit Chris Froome volt. Froome igazi legendák magasságába emelkedett azzal, hogy a három nagy körverseny címvédőjeként állhatott rajthoz a Touron, hiszen 2017-ben a Tour után a Vueltát, majd 2018-ban a Girót is megnyerte a Kenyában született klasszis.
Az olasz körversenyen egyébként 2010 után ebben az évben indult először, arra készült, hogy egy naptári éven belül övé legyen mindhárom nagy körverseny elsősége, ráadásul az ötödik Tour-sikerével csatlakozhatott volna Jacques Anquetilhez, Eddy Merckxhez, Bernard Hinault-hoz és Miguel Indurainhoz. Lance Armstrong korábban rendelkezett hét sikerrel, de doppingolás miatt elvették tőle az összes elsőségét.
Froome 1998 és Marco Pantani után először nyerhette volna meg ugyanabban az évben a Girót és a Tourt is.
Decemberben derült ki, hogy Froome a tavalyi Vueltán adott egyik mintájában az asztmás rohamok kezelésére és megelőzésére alkalmas szalbutamol magas szintjét, a megengedett érték kétszeresét mutatták ki. Froome ártatlannak vallotta magát, versenyzési jogát nem függesztették fel, így indult a Girón, de a francia szervezők már nem voltak annyira elnézőek vele szemben, mint az olaszok, így az első körben nem is adtak neki indulási engedélyt.
A Nemzetközi Kerékpáros Szövetség (UCI) öt nappal a rajt előtt közölte, hogy a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) állásfoglalásával összhangban nem minősíti doppingvétségnek Froome esetét, elfogadva, hogy a szalbutamol magas szintjét az asztmagyógyszer engedélyezett használata okozta. Később az is kiderült, hogy a kétszeres érték helyett csak 19 százalékkal lépte túl a megengedett szintet. Froome ezek után kapta meg a szervezőbizottság (ASO) engedélyét is az indulásra.
A szakértők és a fogadóirodák előzetesen Froome sikerére tippeltek, de senki nem számított sima címvédésre. Froome felkészülése nem lehetett zavartalan, a szalbutamolügy, a nem biztos indulás, a Giro három hete a lábaiban, ráadásul az olasz körverseny jeruzsálemi időfutama előtt a pályabejárás során bukott is, ami sokáig zavarta a versenyzésben.
A Girón ezek után nehezen lendült formába, kérdés, a sérülése hátráltatta ennyire, vagy a felkészülésbe is hiba csúszott? A lényeg azonban az, hogy végül egy remek szakaszsikernek köszönhetően a Finestrén a több mint háromperces hátrányából 40 másodperces előnyt csinált, és végül megnyerte az olasz versenyt.
Froome kihívói között ott volt Richie Porte, aki évekig a segítője volt Froome-nak, és azért igazolt el a Skytól, hogy nyerhessen nagy körversenyt, de ott volt az esélyesek mezőnyében Nairo Quintana, Alejandro Valverde, Mikel Landa, Vincenzo Nibali, Adam Yates, Dan Martin és persze Tom Dumoulin, aki a 2017-es Giro-győzelme után Froome mögött második volt idén.
Mindenképp számolni kellett Froome csapattársával is, Geraint Thomasszal is, aki sokáig úgy készült, ha Froome nem indulhat, ő lesz a Sky első embere. Thomas a Tour előszobájának számító Dauphinén bizonyította, hogy lehet rá számítani, megnyerte a francia körversenyt felvezető egyhetes viadalt, de normál esetben a kapitány mögött csak második számú opció lehetett volna.
Köpés, locsolás, leütés - a Sky csapat utálata
A szurkolók soha nem szeretik, ha van egy csapat, amely kiemelkedik a többi közül. A Sky egyik kerékpárosa nyerte a Tourt a legutóbbi hét alkalomból hatszor.
A Sky az elmúlt években olyan sort rakott össze, amely könnyedén kontrollálja a mezőnyt és csak olaj volt a tűzre Froome doppingügye.
A Sky versenyzőit gyakran kifütyülték, lelocsolták, meglökték, de volt, hogy le is köpték. Az Independent munkatársai merészkedtek ki a szurkolók közé, hogy kiderítsék, mit gondolnak a csapatról.
"Nem igazán szeretem Chris Froome-ot, nem tudom, miért. Egyszerűen nem nagyon szeretem a Sky csapatát. A Sky mindig ellenőrzése alatt tartja a versenyt, ami így nem érdekes. Náluk vannak a legjobb versenyzők, senki nem tud támadni. Ez már szinte nem is sport, csak technika és taktika" – mondta egy francia szurkoló. „Unalmas. Minden évben ugyanaz, megölik a versenyt" – mondja egy másikuk.
Frederic Retsin francia újságíró szerint is kicsit unalmas a Sky dominanciája, de a sport már csak ilyen.
„Olyan, mint a Real Madrid. Én is untam, amikor zsinórban harmadik alkalommal nyerték meg a Bajnokok Ligáját, de nekik vannak a legjobb játékosaik, ahogy a Skynak a legjobb bringásai és náluk van a legtöbb pénz. A megítélésük azonban nem csak a sikereik miatt vegyes, a 70-es években Bernard Hinault és a Renault csapat volt a legjobb, de akkor nem sírt senki."
Sir Dave Brailsford, a Sky általános igazgatója szerint francia sajátosságról van szó. „Nem hinném, hogy a köpésnek helye van a sportban vagy egyáltalán a mindennapi életben, de úgy tűnik, Franciaországban előfordul az ilyesmi. Versenyeztünk Olaszországban és Spanyolországban is, ahol fantasztikusak voltak a szurkolók, úgy tűnik, ez francia szokás lehet."
Az első szakasz nem prológ és nem is időfutam volt, hanem egy sík szakasz, így a sprintereké volt a befutó, a kolumbiai Gavira volt a leggyorsabb, aki újoncként szerezte meg a sárga trikót, ráadásul mindössze második kolumbiaiként viselhette az ikonikus ruhadarabot.
Froome nem kezdett jól, rögtön bukott, Yates és Porte társaságában érkezett, és azonnal összeszedtek 51 másodpercnyi hátrányt, többek között Geraint Thomasszal és Nibalival szemben is. Quintana nála is több hátrányt rakott össze, ő egy kordonnak ment neki, és eltörte a kerekét pár kilométerrel a cél előtt.
Froome fűre esett, nagyobb baja nem történt, de kezdésnek ez nem volt ideális:
A második szakaszt a szlovák Peter Sagan nyerte, akit még az első napon lesprintelt Gavira. Sagan átvehette a sárga trikót is.
Sagan tavaly nem mehetett végig a Touron, mert a negyedik szakaszon rákente Cavandisht a palánkra.
A harmadik szakaszon csapatidőfutam volt, amit a BMC nyert a Sky és a Quick-Step előtt, a BMC belgája vette át a sárga trikót, Greg Van Avermaet.
A negyedik és az ötödik szakasz is a sprintereknek lett megrajzolva, előbbin Gavira, utóbbin Sagan szerezte meg második szakaszsikerét.
A hatodik szakaszon a Mur de Bretagne-ra jelölték ki a befutót, Dan Martin jól hajrázva szerezte meg a szakaszsikert, Froome leszakadt kicsit, értékes másodperceket veszített.
A hetedik szakasz volt a Tour leghosszabbja, 231 kilométer elteltével Dylan Groenewegen nyerte a sprintbefutót, majd a nyolcadik etap is a holland sprinteré lett.
A kilencedik szakaszon majdnem 22 kilométert ment kockaköveken a mezőny, ami alaposan megrostálta a bringásokat. Richie Port annyira megütötte a vállát egy esés után, hogy zsinórban második alkalommal szállt ki a versenyből bukás miatt, a többiek viszonylag jól megúszták a szakaszt.
Froome is ütközött, ráadásul egy csapattársával, de nagyobb baj nem lett:
Bukások a kockakövön:
Végre a franciák is örülhettek, az első komoly hegyi szakaszon ugyanis Julien Alalphilippe nyert, aki megszerezte a hegyi pontversenyben vezetőnek járó pöttyös trikót is, amit innentől már ki sem adott a kezéből.
Julien Alaphilippe szakaszsikereinek kellett örülnie a francia publikumnak, ugyanis már 33 éve, hogy nem tudta francia versenyző megnyerni a Tourt.
A 11. szakaszon mutatta meg először, mit is tud Thomas. Az Alpokban az esélyesektől ellépett az utolsó hegyen, megnyerte a szakaszt, és átvette a sárga trikót is. Dumoulinnek és Fromme-nak is húsz másodpercet adott, a Sky-fölény megmutatkozott, de még mindenki kétkedve fogadta, hogy Thomasból lehet első ember.
Thomas a 12. szakaszon is robbantott, már sárgában megnyerte az Alpe d'Huezt, Dumoulin és Froome is újabb másodperceket kapott Thomastól, aki a szakasz után nem volt rest azt mondani, hogy továbbra is Froome-ért teker, ő a csapatkapitány.
A szakaszon bukott Vincenzo Nibali, aki csigolyatöréssel fejezte be a szakaszt, de utána orvosi utasításra feladta a versenyt.
Így tették vissza Nibalit a bringára törött csigolyával:
A 13. szakasz újra viszonylag sík terepen ment, Sagan megnyerte harmadik szakaszát is, majd a 14. etapot egy szökés után Omar Fraile nyerte. A Dumoulin-Froome-Thomas hármas 18 percet kapva, együtt ment át a célon. A recept ugyanez volt egy nappal később, csak ezúttal Cort Nielsen nyert, a menők pedig 13 perccel maradtak le.
Az olasz botrányhős Moscont közben ütésért kizárták a Tourról, a Sky csapatban így már csak heten maradtak.
A 16. szakasz drámáját Adam Yates bukása szolgáltatta. Yates lejtmenetben esett, miközben útban volt a szakaszgyőzelem felé. Alaphilippe köszönte szépen a lehetőséget, és vitte a szakaszt, az esélyesek között semmi nem változott.
Ezen a szakaszon francia gazdák tüntettek, akik szalmabálákat borogattak az útra.
A rendőrök pedig könnygázt vetettek be, amit a szél a versenyzők arcába fújt.
A 16. szakaszon történt Philippe Gilbert bukása is, ő négy métert zuhant, miután átesett egy sziklafalon.
Az csak utólag derült ki, hogy a maradék 60 kilométert törött térdkaláccsal teljesítette a belga, utána fel is adta a további küzdelmeket.
Itt a versenyző lába a szakasz után:
A végső siker felé talán a 17., 65 kilométeres hegyi szakaszon tette az utolsó nagy lépést Thomas. A szakaszt ugyan Quintana nyerte Dan Martin előtt, de Thomas megérkezett Dumoulin és Roglic előtt, Froome-nak pedig adott még másfél percet.
Sagan is esett egyet a lejtmenetben, de be tudta fejezni a szakaszt és a versenyt is. A szlovák menő hatodszor lett a Tour pontkirálya, ezzel beérte az örökranglista élén a német Erik Zabelt.
A történések nem értek véget a célba érést követően sem, Froome-ot lerángatták a biciklijéről, amikor a hegyről a csapatbusz felé tekert kabátban. Egy francia csendőr nem ismerte meg a szupersztárt, és nem akarta, hogy a szurkolók száguldozzanak a lejtőn, ebből alakult ki a félreértés.
A 18. szakasz még hozott egy sprintbefutót, Arnaud Demare sikerével. A nagy nevek közül sokan nem értek be az elmúlt hegyi szakaszokon limitidőn belül, így ki kellett zárni őket. Így járt például Cavandish, Kittel és Groenewegen is.
A 19. szakaszon többek közt a legendás Tourmalet-t is megmászta a mezőny, de az etap lejtmenettel végződött. Primoz Roglic lépett el a többiektől a lejtmenetben, összetettben pedig megelőzte Froome-ot.
A 20. szakasz egyéni időfutamát Dumoulin nyerte, egy másodperccel verte Froome-ot, Thomas lett a harmadik, Roglic lecsúszott a dobogóról, így az utolsó szakasz, a párizsi befutó előtt kialakult a végső, Thomas, Dumoulin, Froome sorrend.
A 32 éves walesi Geraint Thomas tíz évvel ezelőtt még a pekingi olimpián szerepelt a pályakerékpárosok üldözéses versenyében, ahol többek között Bradley Wigginsszel lett aranyérmes, majd Londonban összejött a címvédés is.
2018-ban viszont már a legnehezebb országúti versenyt nyerte meg úgy, hogy nem ő volt csapata első számú embere. A brit remekül használta a csapata erősségét, amikor kellett, akkor pedig ő vitte be az ütéseket a riválisoknak.
Thomas kihasználta az adódó lehetőséget, Chris Froome erőnléte nem volt olyan, mint a korábbi években vagy akár a Girón, miközben Thomas hibátlan versenyzést mutatott be. Froome is elismerte, hogy a legerősebb versenyző nyerte a Tourt, ezt az összetettben második Tom Dumoulin is elmondta. Thomas megnyerte az Alpokban a két legnehezebb szakaszt, és a Pireneusokban éretten védte a sárga trikót.
A Pireneusokban nagyon nehéz volt, főleg az utolsó két szakasz, ráadásul a többiek megérezték, hogy Froome szenved, mindenki támadni akart.
Annyi volt a dolgom, hogy Dumoulint kövessem, aki szerencsére hasonló versenyző, mint én, így meg tudtam oldani a feladatot” – mondta Thomas.
Nagy volt az ünneplés a kerékpáros egykori középiskolájában is, ennek ellenére nem egyértelmű, hogy a cardiffi Whitchurch Gimnáziumnak ő-e a leghíresebb diákja. Gareth Bale, aki a Real Madriddal négyszer nyerte meg a labdarúgó Bajnokok Ligáját, és Sam Warburton világhírű rögbijátékos, a walesi válogatott és a brit csúcsválogatott egykori kapitánya is oda járt, pár évvel a Thomas alatti évfolyamokba.
A texasi kerékpáros, Lawson Craddock képe bejárta a világsajtót. Az amerikai még az első szakaszon bukott, felszakadt a bőr a szeme fölött, és eltört a lapockája, utóbbi persze csak azután derült ki, hogy beért a célba. Craddock utána úgy tudott versenyezni, hogy az orvosok masszázzsal stimulálták a lapockája körüli izmokat, hogy minél jobban levegyék a terhelést a sérült csontról.
Craddock az utolsó helyen ért célba úgy, hogy három héten át versenyzett sérülten. Ő lett a lanterne rouge, azaz a vörös lámpás a mezőny végén. A 26 éves amerikai jótékonykodott is, minden célba érését követően 100 dollárt tett be egy alapba, ami a houstoni velodrom helyreállítására jött létre. Craddock is versenyzett itt juniorként, de a Harvey hurrikán lerombolta a létesítményt, amit most szeretne helyreállíttatni. Párizsba már úgy érkezett Craddock, hogy rengetegen csatlakoztak hozzá, és a gyűjtés már elérte a 200 ezer dollárt.
Érdekesség, hogy Craddock a szerencsés – vagy éppen szerencsétlen 13-as rajtszámmal indult.
„Hatalmas kihívás volt az elmúlt három hét. Alaposan a határaimon túl jártam. Sok olyan szituáció volt, amikor én sem tudtam, hogy bírni fogom-e, de a világ minden tájáról érkezett üzenetek hatalmas erőt adtak. Hatalmas érzelmek törtek elő belőlem, amikor eljutottam Párizsig” – mondta Craddock.
A szlovén Primoz Roglic szakaszt nyert a Touron. Nem is akármelyiket, hanem a Pireneusok királyetapját. Pedig sokáig úgy tűnt, egy téli sportban alkot majd maradandót.
Roglic már a 17. szakaszon is próbálkozott, de végül a 19. hozta meg számára a sikert. Az utolsó hegyen már második volt, a lejtmenetben pedig mindenkit faképnél hagyott. A 28 éves szlovén már a 2017-es Touron is nyert egy szakaszt, ez volt a második Tourja, összesen a harmadik nagy körversenye.
Roglic síugróként kezdte, 2007 csapataranyat nyert a junior világbajnokságon, de később hatalmasat esett Palnicában, majd motivációs gondjai lettek, úgy érezte, egy másik sportágban több esélye lehet a csúcsra érni. 2011-ben váltott sportágat, és kezdett komolyan kerékpározni.
„Én akartam a világ legjobb síugrója lenni, de az álmom nem vált valóra. Újragondoltam a dolgot, és mással kezdtem el foglalkozni” – mondta Roglic, aki eladta a motorját, és két év múlva már az Adria Mobil csapatában versenyzett.
Miután megnyerte a szlovén körversenyt, a holland Lotto igazolta le 2016-ban, és nagy versenyeken indulhatott. A Giro időfutamán például második lett Tom Dumoulin mögött, majd a másodikat, a kilencedik szakaszon már megnyerte.
2017-ben első szlovénként nyert Tour-szakaszt az Alpokban, a hegyi pontversenyben pedig második lett, idén ehhez tett hozzá még egyet a Pireneusokban. Roglic csak az utolsó szakaszon, az időfutamon maradt le az összetett verseny harmadik helyéről, 16 másodperccel maradt el a címvédő Chris Froome-tól.