15 éve halt meg Papp László háromszoros olimpiai bajnokunk

Október 16-án volt 15 éve, hogy elhunyt a magyar ökölvívás legnagyobb alakja, a háromszoros olimpiai és hétszeres profi Európa-bajnok Papp László. A család által a Farkasréti temetőbe szervezett szerdai megemlékezésen a rokonok, sportbarátok, tisztelők mellett megjelent Sárfalvi Péter sportlétesítményekért és sportkapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, Bajkai István országgyűlési képviselő, Tóth József 13. kerületi polgármester, de képviseltette magát a Magyar Ökölvívó Szövetség, a Vasas SC és a 12. kerületi Önkormányzat is. 

Tizenöt év. Kezdhetnénk azzal a közhellyel, hogy mintha tegnap lett volna... de nincs értelme, nem lenne igaz. Tizenöt év az már legalább egy fél generációnyi idő, akik akkor születtek, ma már komoly kamaszodó gyerekek, akik maholnap felnőtté válnak. És bizony, hiába gyűltek össze közel százan a legenda sírjánál, hogy egy kis időre fejet hajtsanak, elgondolkozzanak, köszönetet mondjanak, emlékeket visszaidézzenek, nagyjából ugyanazt az idősebb generációt lehetett látni (tisztelet a kivételnek), mint minden hasonló alkalommal, amikor Papp Lászlóval kapcsolatos megemlékezéseken veszünk részt. De ne panaszkodjunk (a hétköznap kora délután a kiszámíthatatlan novemberben semmiképpen sem a legjobb időpont), így is eljöttek régi sporttársak, sportvezetők, tanítványok, barátok, és mindazok, akiknek még élénken él emlékeiben az egykori ökölvívó.

Mielőtt a Himnusszal megkezdődött volna a rendezvény, Nagy Imre, a Magyar Katolikus Rádió szerkesztő-riportere köszöntötte az egybegyűlteket, aki rögtön azzal kezdte, hogy milyen nagy megtiszteltetés számára, hogy ilyen körben emlékezhet méltósággal Papp Lászlóra. Az eseményen az éppen a tegnapi napon 72. születésnapját ünneplő Tolcsvay Béla néhány dal erejéig működött közre, csakúgy, mint Papp László egykori jóbarátjának, Sinkovits Imrének a fia, Sinkovits-Vitay András, aki két verset is elszavalt. Az egyik vers különösen megható, hiszen Égi fohász címmel még 2003 októberében, Papp László halálakor írta, amely néhány héttel később a temetésen is elhangzott.

Nagy Imre moderátor, a háttérben Ifjabb Papp László Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ifjabb Papp László, az emlékezés főszervezője kiemelte, hogy édesapja mellett a három évvel ezelőtt elhunyt édesanyjára is gondoljunk, hiszen apja többször is elmondta annak idején, hogy "ezeket a sikereket együtt értük el". Papp Lászlóné olyan családi hátteret teremtett férje számára, ami hozzájárult ahhoz, hogy egész életét az ökölvívásnak tudja szentelni, aminek ugye meg is mutatkozik az eredményekben.

Nagy Imre moderátor következett ismét, aki elszavalta Borvári László Papp László halálának 15. évfordulójára írt csodálatos, megindító versét, majd Kincses Ferenc egykori MÖSZ főtitkár állt mikrofon elé, aki a szokásos módon elsorolta Papp László eredményeit, kitüntetéseit egészen a kezdetektől.

Kincses hangsúlyozta, hogy ellentétben sokakkal Papp hazajött az '56-os olimpia után Melbourne-ből, majd nem sokkal később megkezdődött egy fantasztikus profi pályafutás, mely 29 meccset jelentett vereség nélkül. Örök fájdalom maradt pályafutásának befejezésére kényszerítése, hiszen amikor már jött volna a világbajnoki címmérkőzés, az akkori kommunista hatalom nem hosszabbította meg az útlevelét, így összesen hétszeres profi Európa-bajnokként kénytelen volt visszavonulni.

Kincses Ferenc egykori MÖSZ főtitkár Fotó: Szabó Gábor - Origo

Kincses beszélt Papp kiemelkedő edzői pályafutásáról is, megemlítve egykori olimpiai bajnok tanítványokat is, a megemlékezésen szintén résztvevő Gedó Györgyöt és Kovács Istvánt (Kovács olimpiai bajnoki címét már Szántó Imre szövetségi kapitánykodása alatt érte el).

A rendezvény Németh Nyiba Sándor versével folytatódott, majd Takács Tibor, a család barátja mesélte el Papp Lászlóval kapcsolatos személyes élményeit, aki a Szózat első két versszakával kezdte beszédét. Elmondta, hogy Boskovics Jenő egykori újságíró, tudósító mutatta be őt Pappnak, akivel nagyon jó barátságot alakított ki, és rengeteg összejövetelen találkoztak a későbbiekben. Felidézte az egykori Színész-Újságíró találkozókat, ahol Papp a színészek oldalán játszott középcsatár pozícióban, hasonló odaadással, mint ahogy a ringben küzdött. Végül visszaemlékezett 2006-ra, amikor a melbourne-i olimpia 50 éves évfordulóját ünnepelték az ausztrál városban, ahol Papp László már nem lehetett jelen, de róla is megemlékeztek természetesen, már csak azért is, mert ott nyerte Papp harmadik olimpiai bajnoki címét, az ökölvívó sportban a világon először.

Kocsis István atya, az Istenhegyi Szent László Plébánia vezetője következett, ebbe a templomba járt Papp Laci és felesége is utolsó éveikben. Kocsis atya temette mindkettőjüket, aki azt kérte, hogy adjunk hálát Istennek az ő életükért és nagyon örül annak, hogy ismerhette, szerethette, most pedig emlékezhet rájuk, bár azt hozzátette, hogy az emlékezés mindig az élőknek szól.

Olyan emberekre emlékezünk, akik nemcsak a sportban, hanem emberségben is nagyok voltak.

Elmondta azt is, hogy Papp Lacit a szerénység, a kitartás és az alázat jellemezte, hiszen a nagy emberek mindig alázatosak. Az ő példája meg kell erősítsen minket abban a hivatásban is, amit mi folytatunk.

Kocsis István plébános az evangélumból való felolvasással kezdett, beszéde végén pedig megáldotta a Papp házaspár sírját. Fotó: Szabó Gábor - Origo

Az esemény a Szózat eléneklése után koszorúzással, virágok elhelyezésével, fényképeszkedéssel ért véget. Ahogy végignézett az ember az emlékező résztvevőkön, látható volt az arcokon, hogy tényleg azért jöttek, hogy fejet hajtsanak egy olyan ember pályafutása előtt, amilyen nem születik minden nap. Balczó András a feleségével vett részt, Szántó Imre, Kű Lajos, Benkő László, Jónyer István, Lomnici Zoltán, hogy csak néhányat említsünk az egykori barátok és tisztelők közül.

Papp László ökölvívó halálának 15. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezés a Farkasréti temetőben 2018. november 7-én. Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mikor e sorok írója bekerült a középiskolába jó két évtizeddel ezelőtt, az osztályfőnök azzal a költői kérdéssel kezdte mondandóját, hogy mi történik azzal a fával, amelyiknek kitépjük, elvágjuk a gyökereit? Ha a magyarság képzeletbeli fáját meg akarjuk tartani, minél több ilyen összejövetelre, megemlékezésre van szükség, mert

Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.

Babits Mihály