Portisch Lajos: Magyarok ellen soha nem készítek fel külföldi sakkozót

Vágólapra másolva!

A magyar sakksport legendás alakja, a 81 éves Portisch Lajos még érez magában annyi erőt, hogy a hazai sakkozókon segítsen. Megtette volna ezt korábban is, de a szövetségben nem tartottak igényt a munkájára. A kudarccal végződött sakkolimpia után az olimpiai bajnok nagymester a váltásban reménykedik, miközben a sakksport az állami támogatásoknak köszönhetően soha nem látott lehetőségekhez jut.

Hogyan élte meg a férfi csapatunk szereplését a Batumiban rendezett sakkolimpián? Mit szólt ahhoz, ami az olimpia előtt a szövetség és a játékosok között zajlott és milyen utólagos véleményeket hallott?
Utólagos véleményeket nem hallottam, hiszen mindenki hallgat, mintha minden rendben lenne. Talán a szégyentől nem tudnak megszólalni.

Senki nem vállal semmiféle felelősséget. Csak az egyik játékos tett megjegyzéseket, hogy a gyenge szereplés egyik oka az volt, hogy nem kapták meg a várt támogatást.

Állítólag az államtól nem kaptak semmiféle segítséget, ez a megjegyzés nem állja meg a helyét, hiszen még soha nem volt a sportnak ekkora támogatása, s ebben a sakk is benne van.

Portisch Lajos szerint a Sakkszövetség nagyon sok mindenben hibázott Fotó: Mudra László - Origo

A csapat két tagja is kap olimpiai járadékot. A sakkszövetség sok mindenben nyilvánvalóan hibázott, velem kapcsolatban is.

Úgy érzem, hogy elég komoly pályázatot nyújtottam be a kapitányi posztra,

mást választottak. A kapitány is hibás, ő is hallgat, ez a legegyszerűbb megoldás, remélve, hogy előbb-utóbb mindenki elfelejti ezt a gyenge szereplést.

Mitől gyengült el a magyar sakk? Legjobbjainkat nem hívják a top versenyekre, keveset versenyeznek, rosszul készülnek, a jó állásokat nem tudják megnyerni. Csak három igazán jó csapattal mérkőztek meg, s így lettek tizennyolcadikak. A helyszínen voltam, láttam, hogy akarnak, de semmi nem jött össze. Mi ennek az oka?
Tavaly a sakkszövetséggel volt egy szerződésem kilenc mesterkurzusra. A kilenc alkalomból a férfi válogatott tagjai egyszer jelentek meg, az volt az érzésem, hogy valaki, vagy valakik bojkottálták, azt hiszik magukról, hogy ők mindent tudnak. Mondhatjuk, hogy én egy visszavonult világklasszis vagyok, rendben.

Beszéljünk a zenéről! Az elnevezést is onnan loptam, hogy Pavarotti vagy Domingo kurzusai a befutott, tehetséges fiatal énekeseknek ne lettek volna hasznosak?

Én komolyan felkészültem az előadásaimra, különféle változatokkal, olyan elemzéseimmel, amelyek nem találhatóak meg a számítógépekben. A lényeg az lett volna, hogy a férfi válogatott tagjainak nyújtsak segítséget.

Portisch Lajos relikviái Fotó: Mudra László - Origo

Azt mondtam volna el, amiről a könyvemet is írtam: „My secrets – a titkaim". Azok a jegyzetek ma is megvannak, amiket éveken keresztül a híres fekete pilótatáskámban cipeltem. Őszintén fel akartam fedni titkaimat. Öt óra alatt legfeljebb egy megnyitással lehet foglalkozni, más lett volna, ha többször is találkozunk, kapitányi feladat lett volna ezekre a kurzusokra a játékosok részvételét biztosítani. A fiatalok körében éreztem a lelkesedést, láttam, hogy tehetségesek. Valaki megjegyezte, hogy miként lehet mesterkurzust tartani számítógép nélkül. Naiv volt, hiszen valamennyi résztvevőnek ott volt a gépe, bekapcsolhatták, ha valamit néztünk, ellenőrizhették, esetleg találnak-e előzményeket.

Én a jegyzeteimből tartottam az előadásokat és könyvekből, mert azokat még mindig jobban szeretem. Nagy hibájuk a mai fiataloknak, hogy mindent a számítógép segítségével akarnak megoldani, az önálló gondolkodást elfelejtik.

Portisch Lajos és a zongora Fotó: Mudra László - Origo

A kapitányválasztáskor 7-1-re leszavazták. A szövetség részéről volt-e bármi visszajelzés, udvariassági levél, köszönet a felajánlásért, hogy segíteni akarja sakkozásunkat?
Semmit nem kaptam. Később felkértek erre a mesterkurzusra, de gyanítom, hogy valaki odaszólhatott nekik. Én nagyon furcsállottam az olimpiai csapatösszeállítást. A túlzott okoskodás vagy taktikázás nem vált be.

Egy többszörös magyar bajnokot tartaléknak beállítani, ez egyenesen felháborító.

Én a pályázatomba azt is beleírtam, hogy rendszeres találkozást terveztem a játékosokkal, és természetesen a menedzselésüket is vállaltam.

Portisch Lajos (b) lép az Adorján András (j) elleni játszmájában a 37. magyar férfi egyéni sakkbajnokság (1. Szuper bajnokság) 1. fordulójában a Fővárosi Tanács dísztermében 1981-ben Forrás: MTI/Németh Ferenc

Ha jól emlékszem csak Hollandiában kilenc versenyt nyertem, négyet Wijk aan Zee-ben, háromszor az IBM-versenyt Amszterdamban, Tilburgban, és a „nők-veteránok" csapatversenyében is a legjobb pontszerző voltam. Ha én levelet írok valakinek az érdekében, jó eséllyel célt ér.

Miben látja a kiutat?
A sakkszövetség vezetése sok mindenben hibás, de maguk a játékosok is. Egyetlen remény, ha a fiatalok beérnek.

Csak felejtsék el ezt a túlzott számítógép-használatot.

Elemezzék önállóan az állásokat. A számítógép nagy segítség az ellenfelekre való készülésnél, de az önálló munkát nem pótolja.

Mi annak az oka, hogy az utóbbi évek világversenyein a magyar fiatalok is gyengén játszottak?
Az, hogy nem mindegy, ki foglalkozik velük. A 18-20 éven aluli korosztállyal találkoztam, az ő helyzetük még nem reménytelen. Rapport Richard is csak 22 éves. Ha tudna vele valaki értelmesen beszélni, hogy ne így sakkozzon, simán bekerülhetne a világ sakkozásának élvonalába.

A mi időnkben fel sem merülhetett, hogy ne játszunk a válogatottban, vagy ezért leülési pénzt kérjünk (soha nem kaptunk.) A sakkolimpiákon az aranyérem mellett még háromszor ezüstérmes, kétszer bronzérmes csapat tagja voltam.

Sok hiba van, szemléleti, szervezési gondok. Jövőre tisztújítás lesz, remélhetőleg új elnököt, új elnökséget választanak.

Portisch Lajos: "Én nem ajánlgatom magamat, de az új vezetésben vállalnék szakmai funkciót" Fotó: Mudra László - Origo

Az már más kérdés, hogy meg kell-e várni ezt a fél évet az olimpiai szereplés után. A női csapat ötödik helyezése némi kompenzációt jelent, gratulálok is a sikerükhöz, de ehhez az eredményhez a szövetségnek aligha volt bármi köze. Egy ilyen kudarc után az elnökségnek le kellett volna mondania. Olyan elnök kellene, akinek tekintélye van, jó kapcsolatot ápol a sportot támogató szervekkel, a kormánnyal. Szereti, érti, támogatja a sakkot.

Én nem ajánlgatom magamat. Az új vezetésben vállalnék szakmai funkciót. Ha kívülről nézem magamat, sajnálom, hogy a Magyar Sakkszövetség nem hasznosítja a tudásomat, tapasztalatomat, azokat a hátam mögötti fiókokban rejtegetett dossziékat, amelyek igazi titkokat tartalmaznak.

Én szeretem ezt az országot, magyar vagyok. Soha nem gondoltam arra, hogy külföldi játékosokat segítsek magyar sakkozókkal szemben.

Milyen emlékeket őriz az aranyérmes sakkolimpiáról? Hogyan emlékszik vissza a negyven évvel ezelőtti csodára?
Az 1978-as évem nekem nagyon sikeres volt. Megnyertem a Wijk aan Zee-i versenyt Viktor Korcsnoj előtt. Első voltam Tilburgban többek között Borisz Szpasszkijt megelőzve. Az olimpián is nagyon eredményesen játszottam. Buenos Airesben csak négyszer remiztem, nyolc játszmában győztem, kétszer szenvedtem vereséget.

Én mindig harcos sakkot játszottam, az olimpián csúcsformában voltam.

Mögöttem ott voltak a sikeres csapattársak, Ribli Zoltán, Sax Gyula és Csom István is.

Hogyan bírta pihenőnap nélkül végigjátszani az olimpiát?
Nagyon jó viszonyban voltam Navarovszky László szövetségi kapitánnyal. Mindenki tudja, hogy nem vagyok mentes a hiúságtól. Navarovszky állandóan azt hajtogatta, hogy nélkülem nem csapat a csapat, ennek pedig nem tudtam ellenállni. Ment a játék, elveszítettem két partit, ez tény, mindkettőt sötéttel, de egyikben sem játszottam döntetlenre. Vesztettem Szpasszkij ellen, de szerencsére akkor nem a meccspontokat számolták. Ezzel kapcsolatban eszembe jut, hogy mennyire jó a jelenlegi számítás az olimpiákon.

A moszkvai Mezsdunarodnaja Hotelben ad interjút Portisch Lajos (balra) a nyolcvanas években Forrás: Sputnik/RIA Novosti/Vladimir Vyatkin

A jelenlegi korosztály úgy próbál mentséget keresni a sikertelenségre, hogy sokkal nehezebb az ő helyzetük, mint a miénk volt. A Szovjetunió felbomlásával több olyan ország is létrejött, ahol jól sakkoznak.

Ezzel szemben nekem egy nagy érvem van: teljesen mindegy hány ország született, hogyha én vagyok a legjobb, vagy mi vagyunk a legjobbak. Ebben az esetben tényleg mindegy, hogy hányan vannak mögöttem, vagy mögöttünk.

A Magyar Sakkszövetség arról teljesen elfelejtkezett, hogy Buenos Airesben negyven éve nyertük meg a sakkolimpiát. Most egyetlen sakkozónk van a top 25-ben, akkor én a világranglistán második-harmadik voltam, Ribli Zoltán is legjobb tíz között volt. Sax Gyulát és Csom Istvánt is a legjobbak között jegyezték. Jelen pillanatban senki nem menedzseli sakkozóinkat. A „Magyar Sakkozásért Alapítvány" szervezett ünnepséget a 40 évvel ezelőtti események kapcsán.

Mi a véleménye a nemrég befejeződött világbajnoki döntőről?
Ilyen alacsony színvonalú meccset régen láttam. Leszámítva a rapid partikat, amelyben Carlsen már világbajnokhoz méltóan játszott, de a színvonal itt is hullámzó volt. A világbajnok norvég az utolsó klasszikus játszmájában olyan taktikát választott, hogy nem vállalt semmiféle kockázatot.

Kevés lenne a 12 játszma? Nem mernek kockáztatni a sakkozók, vagy túlságosan jól ismerik egymást, ezért nem mernek más nyitásokat játszani?
Nehéz erre válaszolni, nyilvánvalóan a rendszer is rossz. Emlékezzünk arra, hogy bár az amerikai Bobby Fischert sokan kritizálták, azért voltak okos gondolatai, ő a világbajnoki címért kilenc győzelemig akart játszani.

Anatolij Karpov és Garri Kaszparov 1984/85-ben öt és fél hónapig gyötörte egymást a hat győzelemért, majd 5-3-as állásnál teljes kimerültség miatt félbeszakadt a párharcuk. A mai felgyorsult világban lenne egy ilyen maratoni mérkőzésnek létjogosultsága?
Miért, az mennyivel jobb, ha rövidített játszmák döntenek el egy világbajnoki címet? Soha nem voltam híve ezeknek a partiknak, de Carlsen végül jól csinálta a dolgát, míg Caruana végtelenül gyengén muzsikált. Ugyanakkor ezekben a játszmákban is nagy hibákat lehetett felfedezni.

Garri Kaszparov (balra) és Anatolij Karpov 1984-ben öt és fél hónapig gyűrte egymást a világbajnoki döntőben Forrás: Sputnik/RIA Novosti/Boris Kaufman

A második partiban ennyire primitíven beengedni a huszárt e5-re - elképesztő. Fd4-et kellett volna húznia, ekkor nehéz lett volna megmondani, hogy ki áll jobban, inkább a világos. Ha szimultánban nem húzok meg egy ilyen lépést, akkor letöröm a kezemet. Az első játszmában a bástya végjáték biztosan döntetlen volt.

Az egész meccs színvonala igen alacsony volt. Egy kicsit megdöbbentett, hogy éppen Caruana lett a norvég Carlsen kihívója, Aronjan vagy Mamedgyarov is méltó ellenféle lehetett volna a norvég sakkozónak.

Sokan hadat akarnak üzenni a döntetleneknek, azt mondják, hogy minden játszmát el kellene dönteni rövidítésben, s ez a győzelem már kevesebb pontot érne. Norvégiában így rendezik meg jövőre az Altibox szuperversenyét. Jól teszik?
A sakkozók nagyon ötletesek, ha remizni akarnak. Világbajnokságon azt nem lehet megtenni, hogy nem remizhetnek, de meghívásos versenyeken a rendezők megtehetik, hogy csak azokat a sakkozókat hívják meg, akik küzdenek a partikban.

Általános vélemény, hogy Carlsen előnye az élmezőnnyel szemben csökkent. Valóban így van ez?
Feltételezem, hogy kevesebb a motivációja, talán gyengébben is játszik. Nem volt sikeres ez az éve.

Mennyire követi a sakkélet napi eseményeit? A döntő játszmáit élőben nézte, vagy inkább a befejezés után?
A rájátszást élőben néztem, de a korábbi játszmákat csak utólag. Elismerem, hogy a sakk népszerűsítésében nagy segítséget ad az internet.

Magnus Carlsen (balra) és Fabiano Caruana párharcát is figyelte a magyar olimpiai bajnok Forrás: AFP/Ben Stansall

Ugyanakkor a játszmák szépségét a rövidített gondolkodási idő sokszor elveszi. A legnagyobbak is hatalmas blődségeket követnek el, de régen is tudtunk hibázni, amikor több volt a gondolkodási idő. Az ember nem tökéletes, de néha a számítógépes programok is nagy butáságokat súgnak.

A Nemzetközi Sakkszövetségnek új elnöke van. Milyen változásokat vár tőle?
Remélem, hogy a régi garnitúrát ott is lecserélik. Reményt ad, hogy az új vezetésben ott van többek között Nigel Short és Emil Szutovszkij is. Az egész Élő-pontszámítás egy borzadály. Kezdetben ez elfogadható volt, de most már óriási a pontok inflációja.

Az én legmagasabb Élő-pontszámom 2650 volt, azzal harmadik voltam a világranglistán, most az első százban nem lennék. Ideje lenne újraszámolni a pontokat.

A világbajnoki rendszer megreformálásáról is lehet hallani. A páros mérkőzés helyett egy nyolcfős, kétfordulós világbajnoki verseny jobban tetszene?
Visszanézve saját pályafutásomra, én a versenyeken jobb voltam, mint a páros meccseken. Ugyanazt az arcot látni egy hónapon keresztül, ez még családon belül sem egyszerű. Szórakoztatóbb a verseny, mert ott minden nap más az ellenfél.

Verőci Zsuzsa olimpiai ezüstérmes sakkozó, a cikk szerzője (balra) és az olimpiai bajnok Portisch Lajos Fotó: Mudra László - Origo

Én soha nem voltam igazán jó a pszichológiában, nem tudtam jól alkalmazni a lélektani fegyvereket. De beszéljünk a sakkozás jelenlegi nagy problémájáról, a csalásokról.

Én mindig tiszteltem az ellenfeleimet, soha nem követtem el inkorrektséget, nem véletlenül kaptam sportszerűségi díjakat.

Beengedték a sakkba a számítógépet, a számítógépes programokat, s vannak, akik ezzel visszaélnek. A gyanús eredményekről, a leadott pontokról ne is beszéljünk. A sakk egy becsületes játék, a korrektség alapfeltétel, de a régi lovagiasság szelleme az élet minden területén sajnos kivész.

Mit adott önnek a sakk?
Boldogságot. A Schubert-dal jut az eszembe – A boldogság. Nem csak azért énekelek, mert imádok. Hegedűsnek készültem, hangom mindig volt, vallom, hogy zene nélkül nem lehet élni. A sakk is gyönyörű dolog, amelyben küzdelem van - le kell győznöm az ellenfelet.