Ons Jabeur önmagában is nehéz ellenfél, de ma ehhez jött még a 35 fokos kánikula, ráadásul az első mérkőzés soha nem könnyű. Mi volt ebben a drámában a legnehezebb?
Igazából az a kérdés, hogy mi nem volt nehéz. Nehéz volt az elmúlt két hét után pályára lépni. Úgy voltam vele, nem érdekel, hogyan fogok teniszezni, de mindenképpen nyerni fogok. Ez volt igazából a lényege a mai meccsnek. Igen, nehéz körülmények voltak, hihetetlenül szállt a labda, baromi nehéz volt pályára találni. Mindenki küszködött. Nagyon sok meccset néztem már tévén az öltözőből, és mindenki szenvedett. Pláne, hogy ezek az új labdák hihetetlenül gyorsak az elején, aztán lelassulnak. Tényleg nehéz volt, és Ons is kellemetlen ellenfél. Soha nem lehet tudni, hogy mit fog ütni, nyerőt, vagy épp hibázik, jó szervát üt vagy lassút. Elég változatosan játszik, de erre nyílván számítottam. Annak viszont örülök, hogy amit elhatároztam, azt megvalósítottam. Eldöntöttem például, hogy megtámadom a második szerváit, nem baj, ha elrontom, de támadjam meg. Ez maximálisan kifizetődött, mert többször ütött fontos helyzetben kettőshibát, vagy még lassabb szervát, és amiatt nyertem meg a pontot, hogy agresszív voltam. Talán a kevésbé jó játék ellenére legalább azok a dolgok beváltak, amikről úgy gondoltam, hogy taktikailag helyesek lesznek.
Az első játszma rendkívüli izgalmakat hozott, 3:3-nál 0:40-ről, 4:4-nél 15:40-ről hozta az adogatását, majd a rövidítésben is hátrányból fordított. Mi segített ezekben a szinte kilátástalan helyzetekben?
Elhatároztam, hogy kemény leszek magammal szemben, de nem negatív. Az extra motivációt, a mérget, ami bennem volt, a csak azért is attitűdöt tudtam használni a játékomhoz, és visszajönni a legnehezebb pillanatokból. Az volt bennem, hogy visszajövök és megnyerem, mert végig arra gondoltam, hogy ezt a meccset tényleg meg akarom nyerni. A nehéz pillanatokban is pozitív tudtam maradni, és tényleg csak egy-egy pontra figyelni, nem pedig arra, hogy mi történt az előző labdamenetekben.
Az, hogy a 2. szettben 4:0-ról 4:5 lett, írjuk a meleg számlájára? Vagy mi történt akkor?
A második játszmában 4:0-ig kifejezetten jól játszottam, és ott is 30:0 volt ide. Játszottam még pár jó pontot, de ő becsukta a szemét, és minden bejött neki. Így lett 4:1. A következő gémet sajnálom, mert 0:40-ről visszajöttem, labdám volt az 5:1-hez, de elment, 4:2. Utána már nekem remegett meg a kezem és rengeteget hibáztam, összevissza dobáltam a labdát a szervához, nem ütöttem első adogatást. Jó is, hogy 4:5 lett.
Mi is nagyon örültünk ennek a fordulatnak a pálya szélén.
Inkább legyen 4:5, mint remegősen 5:2. Megint előjött a düh bennem, hogy ilyen nem történhet meg. Megnyugodtam, és éreztem, hogy teljesen megváltozik a játék. Már nem remegett a kezemben az ütő, elkezdtem jól játszani, illetve jobban játszani. Mindig elemzem a dolgokat, hogyan lehetne minden még jobb. Soha nem leszek az a típusú játékos, aki az egyik sarokból sétálgat a másikba nyugodtan, ez nem én vagyok. A múlt héten, a Halep és a Suarez Navarro elleni edzőmeccseken vettem észre, ha a mérgemet, ezt a fajta attitűdöt arra használom inkább, hogy a labdába rakom bele az energiát, az sokkal hasznosabb. Suárez Navarro ellen így fordítottam 2:4-ről. Lehet, hogy tiszta ideg vagyok belül, de nem kezdek el keseregni, negatívan gondolkodni. Az edzőm, a körülöttem lévő emberek kérdezgették, hogy minden rendben van-e. Mondtam persze, csak most nekiugrok a torkának és nem eresztem el. Most is ezt éreztem, ha elkapom az ellenfél torkát, akkor nem akarom elengedni. Azt nem állítom, hogy ez egy új Babos Tímea, de a legnehezebb helyzetekben is tudok csak előre tekinteni. Kimondhatjuk, hogy nem játszottam jól, de hatalmasat küzdöttem.
Az mennyit segített, hogy a pálya széléről szurkolt Fucsovics Márton és Darnyi Tamás is?
Nagyon jó érzés volt, főleg az első játszma rövidítésében, hogy Marci ott állt alig néhány méterre tőlem, hallottam a hangját. Kedden én is kimegyek az ő meccsére.
Több szempontból is nagyon fontos, értékes győzelem volt. Meg kellett védeni a tavalyi pontokat, ráadásul ez volt az első megnyert meccs 2019-ben, két elvesztett mérkőzés után. Mennyire volt fontos?
Nem gondolok a megvédendő pontokra, akkor minden héten még jobban kellene stresszelni. Ritkán könnyezek meccs után, de a mai után elkezdtem sírni. Azért nagy tehertől szabadultam meg, hogy sikerült nyerni. Ons Jabeur nagyon jó formában van, jól zárta a tavalyi szezont, és az idén is nyert már fontos meccseket. Kellett a lelkemnek ez a győzelem, és fizikailag is ez egy jó teszt volt, tehát van minek örülni.
Egy nap van a regenerálódásra, szerdán jön az 5. kiemelt Sloane Stephens. Jól ismerik egymást, juniorban három Grand Slamet nyertek együtt párosban. Most azért nem nyomaszthatja majd az esélyesség terhe, de ha Putyinceva le tudta győzni őt a múlt héten Sydney-ben, akkor azért Babos Tímeának is sikerülhet, ugye?
Nem is tudtam, hogy vele játszom. Ennyire szoktam megnézni a táblát. Biztos, hogy kiemelt pályán játszunk, nagypályán pedig mindig sokkal jobban teniszezem, mint kisebbeken. Persze nem én leszek az esélyes, de jó, mert játszhatok úgy, ahogyan szeretnék, ez is csak egy meccs. Továbbra is úgy állok az egészhez, hogy találjam meg azt az énemet, amivel élvezem a teniszt és így haladjak előre, lépésről lépésre. Biztos, hogy élvezni fogom, és beleadok mindent.