Berki Krisztián már majdnem feladta, de most mégis az olimpiára készül

Négy vállműtét után is optimista a magyar olimpiai bajnok, háromszoros világbajnok tornász Berki Krisztián, aki délelőttönként a Tornacsarnokban készül az októberi világbajnokságra, délutánonként pedig gyógytornára jár. Tudja, hogy olyan már nem lesz soha a válla, mint 2014 előtt volt. De ha képes lesz megfelelően terhelni azt, akkor érmes lehet az idei stuttgarti vb-n, és kijuthat a 2020-as tokiói nyári olimpiára. A lólengés olimpiai bajnokával, Berki Krisztiánnal készített interjút a V4NA. 

Április elején tornász Európa-bajnokságot rendeztek a lengyelországi Szczecinben, de hiába is keresték a nevét az indulók között. Hol tart a felépülésben, hogyan telnek a mindennapjai?
Egyre jobban telnek. Igaz, hogy a délelőtti tornaedzések mellett délutánonként még vagy kondi edzéseken vagy rehabilitáción veszek részt. Ettől függetlenül egyre jobban haladunk, egyre jobban tudok lovazni, és már a gyakorlat összes elemét tudom. Sőt, össze is tudom kötni őket. A kézállásos mozgás hiányzik még.

2014-ben Kínában még világbajnok volt lólengésben, és utána kezdődtek a gondok a bal vállával.
Már azt a vb-t is úgy csináltam végig, hogy elég komoly fájdalmaim voltak. Ettől függetlenül tudtam terhelni, és a világbajnokságon gyógyszeres kezeléssel versenyeztem.

Amikor hazajöttem és kivizsgáltak, kiderült, hogy kulcscsontkopásom van.

Először nem akartuk megműttetni, hanem alternatív kezelési módot választottunk. Aztán 2015 márciusában már nagy fájdalmaim voltak, és akkor a műtét mellett döntöttünk.

Az első műtét után nem sikerült a glasgow-i vb-n a döntőbe jutni, és ezzel elúszott a 2016-os riói olimpia.
Egy hosszabb szünet után 2016 második felében úgy tűnt, hogy nagyon jó a vállam, 2017 elején Kolozsvárott Európa-bajnoki ezüstérmet is nyertem, amikor jöttek az újabb fájdalmak. Ezután két újabb műtét következett a Szent János Kórházban. Előbb szeptemberben, majd 2018 márciusában. Miután komplikáció lépett fel, vagyis „befagyott" a vállam, beszűkült a mozgástartományom, berövidültek az izmok, a szalagok, nem volt más választásom.

Berki Krisztián lovon a londoni olimpián Forrás: AFP/STF/Thomas Coex

Azért is kellett újra műtőasztalra feküdnöm, mert amikor már el tudtuk kezdeni terhelni a vállam, a két rögzítő csavarból az egyik kimozdult, ami a felső porcrétegen a kopást okozta. Így aztán 2018 márciusában elkerülhetetlenné vált egy harmadik műtét. Ezután jobbnak éreztem a vállamat, jobb is lett, de egy idő után a fájdalom visszatért, így 2018 októberében kimentem Manchesterbe egy negyedik műtétre.

A negyedik műtét után hisz még abban, hogy jó lesz a válla?
Október óta sokkal jobb a vállam. Nagyobbat léptünk előre, mint a korábbi műtétek után bármikor. A gyakorlatomat kettébontva meg tudom csinálni, a leugrás és az ollókézállások, amik még nem mennek. Viszont október még messze van, és ami jó hír, hogy a vállam ténylegesen bírja a terheléseket, tudok napi szinten edzeni.

Korábban edzettem két napot, alig bírtam megmozdulni három napig, és vissza kellett venni a terhelésből. Mostanság ha nincs verseny a Tornacsarnokban, akkor nemcsak hétfőtől péntekig, de szombatonként is edzem.

Sokkal derűlátóbb vagyok, mint eddig bármikor.

Mi történt Manchesterben? Csodát műveltek önnel?
Amit most tud az orvostudomány a vállterületen, azt megtették Manchesterben. Nyilván nem százszázalékos a vállam, de most már soha nem is lesz az. Nem lesz olyan, mint 2014 előtt volt, viszont terhelhetővé tették.

Egy ehhez hasonló képet 2020-ban, a tokiói játékokon is szívesen fotóznánk Forrás: AFP/Thomas Coex

Ez bőven elég nekem, hogy ott legyek a stuttgarti világbajnokságon, és ha az első háromban végzek, akkor indulhatok a jövő évi ötkarikás játékokon is. Kipucolták a vállamat, fölszedték azokat a „befagyott" részeket, amiket lehetett. Ezt itthon nem csinálták meg. Egy olyan professzornál voltam, aki csak vállakkal foglalkozik.

Korábban nem tudtam kilencven fok fölé emelni a karomat, csak hatalmas fájdalmak árán. Most ott tartunk, hogy ha a száznyolcvan fokot nem is, de a százhetvenet elérem.

Mi történik akkor, ha a vb-n nem tud a dobogón végezni?
Szeretném a könnyebb utat választani, vagyis a világbajnokságról kijutni a tokiói olimpiára, de még azután is lesz egy esély. A soron következő négy világkupa-versenyből (Cottbus, Melbourne, Baku, Doha a négy helyszín) háromszor győzni kell az olimpiai kvótához.

2007-ben, Stuttgartban ezüstérmes volt a világbajnokságon, és akkor az is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy ott legyen a 2008-as pekingi olimpián. Most aláírná előre az ezüstérmet?
Alá is írnám, és nekem Stuttgart „tartozik" is. Úgyhogy kamatostul nyújtom be a számlát idén októberben. Peking lett volna életem első olimpiája, az nem jött össze, 2012-ben, Londonban aranyérmes voltam, aztán Rio de Janeiro megint kimaradt. A sormintát tekintve is Tokiónak sikerülnie kell.

Volt olyan pillanat az elmúlt közel öt évben, amikor majdnem feladta?
Csak egyszer kellett meggyőzni magam, a 2018. októberi műtét előtt. Ugyanis nem a falig mentünk el, hanem azon is túl. A negyedik műtét előtt is az volt bennem, hogy meg kell adnom magamnak ezt az esélyt. Később ugyanis nem tudnék elszámolni magammal. Azért négy ilyen műtét nagyon megterheli a szervezetet.

Berki Krisztián tornász, a 2012-es londoni olimpia bajnoka lólengésben most Tokióra készül Fotó: Magócsi Márton - Origo

Szerencsére a klubom, az Újpest, a hazai szövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság is teljesen mellettem áll. De ha például két hét múlva azt kellene mondanom, hogy nem bírja a vállam, akkor is meglenne az a jó érzés, hogy én megtettem mindent.

Nyilván nem mehet a testi épségem rovására az élsport, nem járhatok úgy, hogy esetleg még a gyerekemmel sem tudok játszani a későbbiekben, de küzdeni kell a végsőkig.

Ha pedig sikerrel végződik ez az egész kálvária a vállammal, akkor abból mindenki erőt meríthet, hogy soha nem szabad feladni.

Egy terhelhető vállú Berki Krisztián bármit elérhet?
Vannak jó versenyzők a jelenlegi mezőnyben, de egy nagy esélyest nem tudnék mondani Tokióra. Még a brit Max Whitlockot sem, Rio de Janeiro olimpiai bajnokát, aki azért a legjobb versenyzők egyike. De például a kínaiakkal mindig számolni kell. London előtt a brit Louis Smith-t és engem tartottak a nagy favoritnak. A régi 6.7-es gyakorlatot (azóta változott a pontozási rendszer) kell visszahoznom, és akkor nagy baj nem lehet.

Tokió lehetne a végállomás a pályafutásában?
Erre nem tudok most egyértelműen válaszolni. Szeretem a tornát, és ha nincsenek fájdalmaim, szívesen is csinálom.

Nyilván azt a Berki Krisztiánt, akit felépítettünk a hosszú évek alatt, nem akarom lecserélni egy középszerű sportolóra.

De ha ott tudunk lenni a lólengés élmezőnyben, akkor el tudom képzelni azt, hogy még Tokió után is folytatom.